Reformátusok Lapja, 1960 (60. évfolyam, 1-18. szám)
1960-02-01 / 3. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 9 DR. TÓTH SÁNDOR BÚCSÚJA Az Evangéliumi és Református Egyház Magyar Egyházkerületének közgyűlésén a tisztviselők felavatása alkalmával búcsúzott el Dr. Tóth Sándor a kerületünktől. Könnyekig megható beszédben mondta el, hogy szerkesztői leköszönésével, egy korszak záródik be az amerikai magyar protestántizmus életében. Mi nem mehetünk el, megemlékezés nélkül ez időt, korszakot elválasztó esemény mellett. Dr. Tóth Sándor két évtizeden keresztül volt a Reformátusok Lapjának a szerkesztője. Az elmúlt húsz év alatt, nagy dolgok történtek a mi életünkben. A második világháború felgyújtott egy világot, amelynek lángjai között nem csak milliók pusztultak el, hanem hamuvá égett az emberiség régi életformája is. Néha bizony mi is névtelen és megrugdosott statisztái voltunk a nagy világ tragédiának. Akik a nagy tüzet okozták, már nincsenek közöttünk. Hitler a felgyújtott Európa romjaiba temetkezett a felelősség elől. A világ legnagyobb diktátora Sztálin meghalt, vagy meggyilkolták . . . Az ember, akit a föld örök rabjának hittünk, még csak a tegnap, vagy tegnap előtt, ma már az univerzum felé forditja a tekintetét s megakarja hódítani a csillagokat. Ebbe a világba, életünket átformáló küzdelmek, bűnök boszorkányszelébe, állította Őt az Isten, mint a Reformátusok Lapja szerkesztőjét. Úgy mint a folytonos változásokban, a változatlan Szeretet szolgáját. Ő híven állta a vártát. Gyilkolták egymást az emberek. A Reformátusok Lapja pedig vitte a hirt a világ minden tája felé, hogy testvérek vagyunk, emberek vagyunk. Üszkös romok között ordították az emberek, rádiók, plakátok, hogy milliók halálán keresztül eljutunk a világbéke szent kikötőjébe. Hirdette a Reformátusok Lapja, hogy nincs békessége a világnak, amig a nemzetek bünbánatban nem találkozna a Kereszt alatt . . . Ebben a lázas munkában úgy té- kozolta Dr. Tóth Sándor magát, hogy észre sem vette, hogy az idő eljárt s a fényes alkonyat sugározza be életét. Itt szeretnők megizenni a Reformátusok Lapja volt szerkesztőjének, nem csak papírra irt, de szivünkbe irta be nevét, hitét, álmait s mi nem felejtjük el soha. Csia Kálmán LEFELÉ MENET 'Elvállozék . . Köntöse, mint a hó. Olyan szép, hogy már-már félelmetes — Mégis: a hegyen lakni Vele jó. Maradni: örök fészket rakni volna jó. De nem lehel. Már sápad a csoda. Az úl megint a völgybe lehalad. Jézus a völgyben is Jézus marad. De jaj nekünk! Akik a völgybe Vele lemegyünk. Megszabadított szemű hegy-lakók Csak egy-egy csoda-percig lehetünk. Elfelejtjük az elsápadt csodát. És lenn, a gomolygó völgyi borúban. Az emberben, a szürke-szomorúban Nem látjuk többé az Isten fiát. II. Testvérem, társam, embernek fia. Igaz: a hegyen nem maradhatunk. Igaz: a völgyben más az alakunk. Nekünk lényegünk, hogy szürkék vagyunk. Botránkozásul vagyok neked én. És botránkozásul vagy te nekem. Mégis: legyen nekünk vigasztalás. Legyen nekünk elég a kegyelem: Hogy láttuk egymás fényes arculatját. Hogy láttuk egymást Vele — a Hegyen. REMÉNYIK SÁNDOR Számok, melyek vádolnak KIT TERHEL A FELELŐSSÉG? Megdöbbentő az a számokban beszélő kimutatás, melyet a “Department of Health” és az “Education and Welfare” legutóbb állított össze a házasságon kivül született gyermekekről. Amerikában körülbelül minden húsz születésből egy gyermek kezdte életét a "törvénytelen" szóval megbélyegezve. Az 1957-es “record” évben több, mint 200 ezer hajadon nő szült gyermeket, melyek közül 70,800 fehér, 130,900 pedig néger volt. (Faj szerinti százalék- arányban kifejezve: minden ötvenedik fehér gyermek született házasságon kivül, amig a négerek közül minden negyedik, vagy ötödik gyermek.) Ezek a számok az ötvenes esztendő kimutatásával szemben egy jó tiz százalékos “bün-emelkedésről’' tanúskodnak. Amikor ezt komolyan átgondoljuk s különösen azt, ami a legkétségbeejtőbb része a kimutatásnak, hogy a házasságon kivül született gyermekek közül 80 ezer fiatalkorú (teen-ager) anyától származik, akkor feltétlenül fel kell, hogy ébredjen bennünk a felelősségtudat.
