Reformátusok Lapja, 1960 (60. évfolyam, 1-18. szám)
1960-12-01 / 18. szám
14 REFORMÁTUSOK LAPJA Gyülekezetek PITTSBURGH, PA. Lelkipásztor: Babos Sándor Mrs. E. Barczik és Darlene Bene egyhetes ifjúsági vezetők konferenciáján vettek részt augusztusban Pottstown, Pa.-ban. Augusztus 24-én temette el a lelkész özv. Tóth Andrásnét. Élt 81 évet. Szeptember 11-én Sajtóvasárnap, szeptember 18-án árvaházi vasárnap volt az egyháznál. Az elsőn Dr. Harangi László, a másikon Nt. Varga Lajos prédikált. A lelkész megkeresztelte Heffner J. Pál és Tóth Grace Mária első gyermekét, Pál Andrást. A felnőttek Biblia-osztálya vezetését vitéz Nagy István vette át. SOUTH NORWALK, CONN. Lelkipásztor: Bütösi János Nyolcán vettek részt az egyháztól a Camp Mensch Mill-i ifjúsági konferencián. Külön bizottság uj egyházi alap- szabályzat összeállitásán dolgozik. Az egyházmegye munkáskonferenciáján 8-an képviselték az egyházat. Felnőttek számára is, külön osztályban folyik a tanitás a vasárnapi iskolában. A fairfieldi ifjúsági konferencián 18-an vettek részt az egyháztól. A lelkész megkeresztelte Kulcsár Sándorék kisleányát, Diana Terézt és Kalabányi Istvánék első gyermekét, Cheryl Lynn Margitot. A lelkész október 20-án eltemette Ferenczi Dénest. Uj egyháztagok: Sanisló János és felesége. PASSAIC, N. J. Lelkipásztor: Bertalan Imre Magyar iskola van szombatonként az egyháznál. A tanitás 10 órakor kezdődik. Az Ifjúsági Kör magyarnyelvű csoportja minden pénteken este találkozik. Az egyház november 27-én ünnepelte fennállásának 65 éves jubileumát. Vasárnaponként, d. u. 4 órakor énekóra van az egyháznál azok számára, akik kevésbbé ismert egyházi énekeket szeretnének tanulni. Ősz óta minden második szerda este magyar és minden második szerda este angol bibliaóra van az egyháznál. AZ ELSŐ MISSZIÓ A pitvarajtón szorongva kopogtatott. Válasz helyett csoszogó léptek közeledtek belülről. Aztán az öregasszony kinyitotta az ajtót: — Tessék beljebb kerülni, tessék csak! — Annát keresem. Nagynét. — Azt a ... — gyalázó szót dörmögött és áhitatos szemforgatással beszélt tovább: — Márpedig ahhoz be ne tessék menni! Én is megmondtam néki, hogy meg ma kiköltözzék innen! Itt ugyan világra nem hozza a fattyuját, mert a Szentirás is azt mondja: “A fattyú ne menjen bé a hivek gyülekezetibe . . .” A leány tehetetlenül hallgatta az öregasszony szavait, ön- tudatlanul lépett be a szobába. Bent friss meszelés szaga terjengett. A viaszkosvászonnal letakart asztalon nagy Biblia pihent. Mellette feketekeretes okuláré. S a nyitott könyből felül, baloldalon csakugyan az előbb hallott, kegyetlen szavak kiáltoztak. Rátette kezét a könyv lapjára: — Erzsi néninek a szive is ezt mondja? — írva vagyon. Mózes ötödik könyvének tizenharmadik részében, a második versben. A leány gyorsan lapozni kezdett, de izgalmában nem találta meg azt, amit keresett. Visszaforditotta a lapokat és remegve mondta: — Miért nem azt kereste ki, amit Krisztus a bűnös asz- szonynak mondott? . . . Leülhetek Erzsi néni? — Tessék lelkem, tessék csak . . . Tetszik tán tudni, hogy félhóltan hozták haza a temetőből! Az ura sirján feküdt, mellette a kötél, meg a kis lyánya. Tiszta kék volt a nyaka az ártatlannak, mert előbb azt akarta felakasztani, aztán magát. —- Tudom, Erzsi néni ... A kis Kiáramár mindent elmondott. S most mi lesz ezzel a szegény Annával? — Én nem bánom, akármi lesz! De innen takarodnia kell! Mintha valahonnan gyermeksirást hallott volna a leány, megremegett: — Erzsi néni, hány gyermeke volt magának? Tudom sok volt, de én már csak Eleket, meg Jóskát ismertem. — Volt nekem lelkem, tiz. Tiz bizony! De nincs már egy sem ... — tenyerébe temette arcát. — Az eleje egy sem ért iskolást kort. Mindig sirhalom után borultam újra bölcsőre. Na, aztán ez a két utolsó! . . . Elek, meg Jóska! Ezeket meg elvitte a háború! Meglátogatott engem a jó Isten! De nem zúgolódom, mert azt mondja az írás: Bizonyára az erős Istengonoszul nem cselekszik. S nekem testem-lelkem éjjelnappal áhitozik az én Uram, Jézusom után . . . — Igen, igen . . . Mindenki tudja, hogy Erzsi néni kegyes lélek ... S én mégis . . . nagyon félek, hogy nem ismeri Krisztus akaratát. — Hogy én nem ismere? Hát ki, ha én sem? Hisz Karácsonykor is ezer tallért adtam az uj orgonára! . . . Mindenki tudja! ■— Sirás folytogatta a leány torkát. Menekülni szeretett volna innen, mert érezte, hogy eddig még mindent rosszul mondott. Aztán egyszerre meglátta az ágy mellett a bölcsőt. Előrehajolt, megragadta a ráncos kezeket: — Erzsi néni! Örült maga, amikor a gyermekeit várta? Az öregasszony arcáról eltűnt a kiválasztottság önteltsége, megenyhült a száj akörüli gőg.
