Reformátusok Lapja, 1960 (60. évfolyam, 1-18. szám)
1960-12-01 / 18. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 15 — Örültem bizony, lelkem! Jó előre készitgettem a kis dunyhát, vánkust, miegyebet . . . Váltig mondogatta is szegény boldogult uram, hogy aszonygya: más fél a gyerektől, te meg alig várod. Hát bizony én vártam . . . Mindig vártam . . . — Erzsi néni, kedves Erzsi néni! Gondolja el, hogy Anna éppen ilyen boldogan várhatná a kicsijét! — A a . . . — Erzsi néni, ne mondja ki! Mondja helyette jó szivvel, mint ahogy az apám mondta: az a szerencsétlen! Erzsi néni tudhatja legjobban, hogy Anna tisztességes asszony volt, ha ezzel az asszonnyal baj történt, annak nem kimondottan rosszaság az oka, hanem szerencsétlenség . . . Az öregasszony magábaszállottan bólogatott, aztán meg megeredt a szava: — Hát ami igaz, igaz! Dolgos, tiszta asszony. Betegségemben ápolt, házamtáját rendben tartotta. Nem is volt semmi baj. De egy este nagy vihar szakadt ránk. Betegen feküdtem akkor, a köszvény háborgatott. Mindig hallgatoztam: elment-e már az az ember? De nem ment. Ha most meggondolom, Anna attól fogvást mindig bujkált előlem. Az az ember meg nem jött ide többet. Ne, gondoltam, ebből se lesz már házasság . . . De csak ma értettem meg a dolgot, mikor kimeredve hozták haza . . . így bemocskolni az én tisztességes portámat! Ide-oda rongatta magát, mint halottsiratáskor szokás. A leány látta, hogy újra felháborodás küzd az emberibb érzésekkel. Átölelte a vállát: — Erzsi néni, a maga háza nincs csúffá téve! Ez a szegény asszony vesztette el az emberek becsületét. Senkit meg nem csalt, csak önmagát. S ha innen is mennie kell, mi lesz vele? Hirtelen elsirta magát: — Egy kis gyermek készül a világba, Erzsi néni! Éppen olyan kis gyermek, mint az Erzsi néni gyermekei voltak: ártatlan lesz és gyámoltalan. Az anyja meg beteg lesz. Otthona sem lesz, ha Erzsi néni elüldözi a háztól. Mi hiába hivjuk tőlünk szégyenkezik legjobban. Templomba mer már járni, res- telli magát apámtól . . . Pedig tőle aztán igazán nem szabadna! Erzsi néni, engem apám azért küldött, hogy Annával beszéljek. De én nem megyek be hozzá. Erzsi nénit kérem meg, mondja meg neki, hogy apám vasárnap a templomban akarja látni! Az öregasszony a félbenmaradt fejcsóválással tiltakozni próbált, de a leány nem hagyott neki időt: •— Eljönnek együtt a templomba, Erzsi néni, s azután együtt várják a kicsit! Mintha unokát várna, Erzsi néni! Éppen olyan lesz az! Erzsi néni a szivéhez kapott. A leány hirtelen felállt. Megszorította a ráncos, öreg ujja- kat és rácsukta a Bibliában a rettenetes szavakra a szeretetet és vigasztalást hidető, evangéliumi lapokat. Már nem szórt átkot a Biblia. Reményteljes lehetőségeket, újjászületett hitet rejtegetett mozdulatlanságában. Egyszerre indult a leány kifelé az öregasszonnyal. De a kapu felé már csak egyedül haladt. Erzsi néni ki sem kisérte addig, hanem máris a másik szoba felé tartott. Egyszerre csattant a két kilincs. Novák Isiván (Newark, N. Y.) Röviden talán igy fogalmazhatnánk meg: A liberalizmus az az irányzat, vagy felfogás, melynek alap- gondolata az embernek, az az egyénnek a felszabaditása szellemi, politikai, gazdasági hatalommal és tekintéllyel, tehát végső fokon az Istennel szemben is. A liberalizmus tehát, ha mint világnézetet, vagy erkölcsi alapelvet tekintjük, nemcsak a kálvinizmussal, de az egész keresztyénséggel is ellentétben áll. A keresztyénség ugyanis az embert és a társadalmat Isten törvényeinek veti alá. A liberalizmus velejárója a racionalizmus és az öntudatos, vagy öntudatlan hitetlenség. Kovács István (New Brunswick, N. J.) Böminghans jezsuita atya Lutherról irt sorai, melyet f. év októberi számunkban közöltünk a “Stimmen der Zeit” c. német folyóirat 61. évf. 120. köt. 284-ik lapján jelentek meg. özv. Takács Józsefné (Philadelphia, Pa.) Ady Endrének Móricz Zsigmondról irt sora: “Papnak indult lélek, de szabad pacsirtás” arra céloz, hogy Móricz eredetileg a papi pályára készült. Miért nem lett mégsem lelkipásztor? Annak oka nem valami hitbeli defektusban keresendő. Debrecenben volt Móricz theológus. Legációba indulás előtt a theológusoknak fel kellett mondaniok tervezett prédikációjukat. Legtöbb legátus nagynevű igehirdetők, püspökök prédikációival szokott előállni. Móriczot is élvezettel végighallgatta professzora, aztán megkérdezte: “Nagyszerű! Ki irta?” “Én!” — felelte Móricz. — “Akkor nem jó!” Az önálló gon- dolkozásu Móriczra vall, hogy ez a szűkkeblű magatartás annyira megsértette, hogy elhagyta a theo- lógiát és jogász lett. K. Béla (Los Angeles, Calif.) Igaza van, sok amerikai és európai újságra hivatkozhattunk volna a problémáknál. Azért a New York Times és a Christian Century idézeteit használtuk legtöbbször, mert mindkettő közismert és éppen tárgyilagos, komoly és pontos hirszoi- gálatáért elismert világ szerte. Köszönjük elismerő sorait. “Okosabb meghányni - vetni egy kérdést anélkül, hogy eldöntenénk, mint eldönteni anélkül, hogy meg- hányának-vetnénk.” Jouberl
