Reformátusok Lapja, 1960 (60. évfolyam, 1-18. szám)
1960-12-01 / 18. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 13 három napra, de három hóra, három évre vagy évszázadra, megtaláljam, mielőtt egy mégvakabb és örök Cethal szájában végképpen eltűnők, a régi hangot, s szavaim hibátlan hadsorba állván, mint Ö súgja, bátran szólhassak s mint rossz gégémből telik és ne fáradjak bele esteiig vagy mig az égi és ninivei hatalmak engedik hogy beszéljek s meg ne haljak. (VÉGE) A MISSZIÓ NT. BABOS SÁNDORNÉNAK A LEECHBURGI NŐEGYLETI KONFERENCIÁN TARTOTT ELŐADÁSA ALAPJÁN IRTA: P. Tóth Jánosné, a homesteadi Nőegylet jegyzője 1. Mi jut eszünkbe, ha a misszió szót halljuk? Kínai, afrikai, ázsiai népek. Templomi borítékunkon is ez áll, melybe a misszióra szánt adományunkat tesszük. Sokak számára elhanyagolt rész, vagy csak közömbösen teszik bele adományukat, mint amihez nincs sok közük. Az igazi keresztyén szive azonban megmozdul, ha ezt a szót hallja: MISSZIÓ. Mit jelent ez a szó? Azt jelenti: Küldetés. Isten Igéjének eljuttatása minden emberhez. "Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében. — Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek: és imé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen." (Máté 28:19-20.) Jézus a küldő, az elküldöttek pedig a tanítványok. Kinek szól a parancs? Mindnyájunknak! A parancs alól nem vonhatjuk ki magunkat. Különleges hívást kell azonban éreznie annak, aki elmegy missziói munkát végezni. Mindnyájan nem lehetünk misszionáriusok. De nekünk mindnyájunknak mögöttük kell, hogy álljunk imáinkkal, adományainkkal, bizonyságtétellel. Mindezzel elősegíthetjük az ő missziói munkájukat és igy részeseivé lehetünk. Egy misszionárius naplójának egyik részlete: A misszionárius egy alkalommal előadásban ismerteti azt a lelki sötétséget, amelyben egyes népek élnek. — Beszéde végén perselyeznek a misszió megsegítésére. Pénz csak itt-ott hull bele. A padok végén azonban egy sánta leány, akinek szivét megmozdította, átjárta a küldetés nagy parancsa, a mankóját teszi a perselybe, amit egy gazdag asszony egy nagyobb összeggel vált meg. 2. Miért van szükség arra, hogy Isten Igéje eljusson minden népekhez? Hiszen nekik is van hitük. Ez igaz. Hitük van, de az a félelmen alapul, telve babonás hiedelmekkel. Nekünk kell megismertetnünk velük a krisztusi békét, meg kell osztanunk velük, hiszen mi is ingyen kaptuk Krisztustól. Borzalmas az a sötétség, az a babonás félelem, amelyben élnek. Este füstölgő pálcikákkal tartják távol a háztól a rossz szellemeket. Rizsét főznek a bálvány számára, aki, ha nem is ehet belőle, de a szagával jólakik. Kínaiaknál, a nyolc évesnél fiatalabb gyermekeket nem temetik el, hanem oda adják a kóbor kutyáknak martalékul. Azt hiszik, hogy ezzel az “égi kutyát’ kiengesztelik s az nem fogja megkívánni majd az élő gyermekeket. Egy pár személyes élményét is elmondta az előadó azzal kapcsolatban, hogy milyen szörnyű nyomorban élnek az emberek és milyen örökös félelemben a szellemek bosszú- állásától. 3. Mi hány embert téritettünk meg Kínában? — tette fel a kérdést az előadó. Egyet sem. Mi egyszerű, közönséges emberek vagyunk. Egy dolgunk volt csak: Hirdetni az Igét. A többi a Szent Lélek munkája. A misszionárius csak eszköz, élete pedig példaadás. Misszionáriusnak lenni gyönyörű feladat. Minden megtért ember arca visszasugározza a misz- sziónárius életét, az örömteljes boldogságot: “Én az élő Krisztus tanítványa vagyok.” Az előadásban szó volt egy kínai asszonyról, aki keresztyén hitre tért. Segitkezett a gyermekek körüli munkákban, látogatta a beteg asszonyokat s kérdezgette társait: “Hivő vagy? Hiszed-e az Urat? Tétovázol?” Hányszor és hányszor tesz bizonyságot egy- egy ilyen megtért kínai asszony Krisztusról! Krisztus most is szól hozzánk: Adjuk tovább az örömüzenetet. Milyen más volt a tanítványok és az első keresztyének helyzete és milyen más a miénk ma. Mi már keresztyéneknek születtünk, van egyházunk, templomunk. De ott a sötétségben naponként kell küzdeni, harcolni, hogy a lelkek Krisztus mellett megmaradjanak. Ha egy megtért ember családját baj éri, mindjárt reázudul a vád: éretted van, térj vissza a bálványokhoz! Sokszor szörnyű dolgokra képesek a po- gányok, hogy visszatérítsék a már megtérteket. Az előadás azzal fejeződött be, hogy engedelmeskedjünk Krisztus parancsának. Mindannyiónknak szól a Máté evangélium szerinti nagy parancs. ★ ★ ★ Magyar misszionáriusok: Molnár Mária, Kuntz Irén (Kína), Kunos Jenő (Kina), Döbrösi Lajos (Albán) és Babos Sándor és felesége (Kina). GONDOLAT “A karácsonyi evangélium mindenekelőtt azt hirdeti, hogy van dicsőséges isteni szeretet, a maga jóvoltából kezdeményező Kegyelem, aki kész kibékülni veled, megbocsátván minden bűnödet, ha te nem vagy többé hajlandó bűneidben megmaradni. Akivel Isten megbékíti, az szivében megbékíti önmagával és embertársaival. így szűnik meg a háború oka a szivekben, ahol a gyökere és fészke van. Ha hihet ed ezt! Mert minden lehetséges a hívőknek! ... A karácsonyi evangélium nem kevesebbet tartalmaz, mint azt, hogy ha te elnyerted Isten bocsánatát és megbocsátottál ellenségeidnek: eldöntötted a világ jövőjét. A te egyéni békekötésednek mérhetetlen következményei lesznek az egész világra nézve." MÁK KAI SÁS DOH püspök
