Reformátusok Lapja, 1960 (60. évfolyam, 1-18. szám)
1960-10-01 / 16. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 13 JÓNÁS KÖNYVE BABITS MIHÁLY KÖLTEMÉNYE MÁSODIK RÉSZ Az Ur pediglen készített vala Jónásnak egy hatalmas cethalat s elküldte tátott szájjal hogy henyélné, halat s vizet vederszám nyelve mellé minek sodrán fejjel előre, hosszan! Jónás simán s egészben úgy lecsússzam gyomrába hogy fején egy árva haj nem görbült, s ájultában csakhamar fél-ébren pislogott ocsúdva, kába szemmel a lágy, vizes, halszagu éjszakába. És igy jutott a szörny-lét belsejébe vak ringások eleven bölcsejébe, és lakozék három nap, három éjjel a cet hasában, hol éjfél a déllel egyforma volt, s csupán a gondolatnak égre kigyózó lángjai gyulladtak, mint fulladt mélyből pincetüz ha támad. És könyörge Jónás az ö Urának a halból, mondván: "Kiáltok Tehozzád, hallj meg. Isten! Mélységből a magasság felé kiáltok, káromlok, könyörgök, a koporsónak torkából üvöltök. Mert dobtál vala engem a sötétbe s tengered örvényébe vetteték be, és körülvett a vizek veszedelme és fü tekeredett az én fejemre, bő hullámaid átnyargaltak rajtam, és Egyetemed fenekébe hulltam a világ alsó részeibe szállván, ki fenn csücsültem vala koronáján! Én aki Jónás voltam, ki vagyok már? Ki titkaidat tudtam, mit tudok már? Kényedre hány-vet hánykódó vized s nyálkás hús záraiba zárt a cet." S lélekze Jónás, mivelhogy kifulladt, sűrűn szíván kopoltyuját a halnak, mely csupa verdesés és lüktetés volt, s a vizből szűrt lélekzel mind kevés volt, a roppant haltest lihegve-dobogva szokatlan terhét ide-oda dobta kínjában, mig Jónás émelyegve s étien tovább üvöltött a bűzös sötétben, s vonitva, mint a farkas a veremben, nyögött: "bezárollattál. Uram. engem! Sarak aljába, sötétségbe teltél, ragyogó szemed elől elvetettél. Mindazonáltal szemeim vak odva nem szűnik nézni te szent templomodra. Sóvár tekintetem nyilát kilőttem s a feketeség meghasadt előttem. Éber figyelmem erős lett a hitben: akárhogy elrejtőzöl, látlak. Isten! Rejtezém én is elüled, hiába! Utánam jöttél tenger viharába. Engedetlen szolgádat meggyötörted, magányos gőgöm szarvait letörted. De mennél csúfabb mélybe hull le szolgád, annál világosabb előtte orcád. Most már tudom, hogy nincs mód futni tőled s ki nem akar szenvedni, kétszer szenved. De te se futhatsz. Isten, énelőlem. Habár e halban sós hús lett belőlem!" Ekkor nagyolt ficánkodolí a cethal, Jónás meg visszarugott dupla talppal. S uj fájdalom vett mindkettőn hatalmat: a hal Jónásnak fájt, Jónás a halnak. És monda Jónás "Ki táncoltat engem? Ki az, aki nem hágy pusztulni csendben? Besóztál görgő tengered savával és csapkodsz, mintha játszanál csigával. Mert megfogyatkozott bennem a lélek: de az én Uram akará hogy éljek. Ebének kíván engemet a Pásztor és megszabadított a rothadástól. Jössz már. Uram, jössz, záraim kizárod s csahos szókkal futok zargatni nyájad. Mert imádságom elhatott tehozzád és végigjárta a magasság hosszát. Csapkodj hát, csapkodj, ostorozva bölcsen, hogy amit megfogadtam, ne felejtsem, mert aki éltét hazugságba veszti, a boldogságtól magát elrekeszli." így szóla Jónás, s eljött a negyednap és akkor az Ur parancsolt a halnak, ki Jónást a szárazra kivetette, vért, zsírt, epét okádva körülötte. (Folytatás a következő számban) Köszöntjük öreg magyarjainkat A salzburgi Magyar Protestáns Gyülekezet a második világháború után alakult. Onnan is kaptunk értesitést az ott lakó idős magyarokról, akiket innen Amerikából szeretettel köszöntünk. A legidősebb salzburgi magyar, özv. Erdélyi Árpádné, Kassán született 1876-ban. Három gyermeke van, 3 unokája és 3 dédunokája. 1956-ban jött ki Magyarországról. Cime: Salzburg — Taxham. Az egyház gondnoka Hadházy Imre, ki feleségével együtt a legidősebb házaspár. 1879 ill. 1887-ben születtek Hajdusámsonon, a feleség Tiszaszentimrén. Összesen hat gyermekük volt. Akikről tudják, hogy életben vannak: három. Az unokák száma hat, dédunoka egy. 1945-ben menekültek Magyarországról. Cimük: Salzburg — Altersheim. GYÜMÖLCSTERMÉS Amikor a gyümölcsfák ellanyhulnak a termésben, tavasszal végighasitják a kérget törzsükön. És a belső erők megindulnak a nyitott seb beforrasztására. A gyógyulás után azonban az erő nem áll meg, hanem halad tovább, a gyümölcstermés felé. Sokszor sebet hasit az Ur is lelkűnkön, de nem azért, hogy elveszítsen, hanem hogy gyümölcstermésre ösztönözzön. T
