Reformátusok Lapja, 1960 (60. évfolyam, 1-18. szám)
1960-09-01 / 15. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 19 JÉZUS HÁZANÉPE Apja József, anyja Mária. Mária elsőszülöttje Jézus. A következő három testvér: Jakab, Józsé, Judás. Az utolsó fiú: Simon. Tehát négy fiú testvére volt. Nőtestvére is több volt egynél, igy mondják földijei: “És nincsenek-é itt közöttük az ő nőtestvérei is?” Márk nem úgy beszél Jézusról, mint az ácsmester fiáról, hanem mint ácsmesterről. -— “Avagy nem ez-é az az ácsmester, Máriának fia? . . Itt már csak Mária fia. Az apa már nem él s Jézus került a háznép élére. Ő a családfenntartó, mely Jézuson kivül legalább hét tagból állt s neki kellett gondoskodni róluk. 1. NÉZZÜK MEG, MIT TESZ KRISZTUS A CSALÁDÉRT? “És hitt ő és az ő egész házanépe.” — Ismeretes volt a család Názáretben, csak az nem volt ismeretes, hogy Jézus több, mint ácsmester. Jézus szivszerinti kívánsága, hogy akiket Isten az ő közvetlen gondjaira bizott, azokat juttassa el először az evangéliumi élet világosságához. Kívánsága először nem teljesülhet. Saját házanépe is megbotránkozik őbenne a názáretiekkel együtt. Márk evangéliumában olvashatunk erről. A nép ismeri Jézust, az ácsot, s amikor eljön a szombat és O feláll a zsinagógában tanítani, a nagy változást nem tudják maguknak megmagyarázni. - “És amint eljött vala a szombat, tanítani kezde a zsinagógában; és sokan, akik őt hallják, elálmélkod- nak vala, mondván: Honnét vannak ennél ezek? És mely bölcsesség az, ami néki adatott, hogy ily csodadolgok is történnek általa?” r---------------------------------------------------------------> ISTEN ÁLDÁSA IRTA: RUDNYÁNSZKY GYULA Bármit cselekszünk, hasztalan. Csak múló percnek élünk. És eltűnik majd nyomtalan Isten áldása nélkül! Ki jóra ösztönöz, segít. Ki mindnyájunknak Atyja, Munkáink apró köveit Szilárdan összetartja. A jó Isten megszenteli A kezdetet s a véget; Szivünk virággal lesz teli. Ha az Ő napja éltet. De bármi épül, hasztalan. Csak múló percnek épül. És el fog tűnni nyomtalan Isten áldása nélkül! V_________________________________________> Kérdés kérdésre támad. Annyira idegen- szerű az, ami történik, hogy nem képesek ismereteik közé besorozni. Csak azt érzik, hogy aki ezeket cselekszi, az egy maguk közül való ember, a műhely embere, hétköznapi ember. A Dávid házából való származás is elhomályosul előttük. Nem jut eszükbe, hogy papkirály sarja. Mi más lehetne mindezeknek lélektani következménye, mint az: “És meg- botránkoztak őbenne.” Jézus pedig erre mondta: “Nincs próféta tisztesség nélkül csak a maga hazájában és a rokonai között és a maga házában.” De a Lélek nem hagyja el Jézust: “Köröskörül járja a falvakat, tanítván.” Harmincéves korára felépül nagyobbik családja: gyülekezete. Téritő körútjáról szól Márk evangélista a 3-ik rész 21-ik versében. Amint övéi meghallják, hogy Jézus a sokaságot tanítja, elmentek érte, hogy megfogják és hazavigyék, mert “magán kivül van”. Éppen azt az égi jelt nem ismerik fel, melyről rá kellene ismerniök, hogy Krisztus Isten embere. Nem ellenség vet itt még gáncsot Jézusnak, hanem földi, vak testvéri szeretet. Körülvették féltőn-szerető aggodalommal: Mi lesz, ha testvérük beteg lesz? Mi lesz a műhely sorsa Jézus nélkül? . . . Mennek aggódva érte és vonszolják, hívják haza a családi körbe. Még akkor sem értették azoknak a szavaknak a jelentőségét, melyet Jézus régen, még 12 éves korában mondott: “Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, aki elküldött engem és az ő dolgát végezzem.” (Ján. 4:34.) Mit tett Jézus családjáért? Kenyeret keresett számukra és szeretettel nevelte fiatalabb testvéreit. Felnőttek, de nem voltak még any- nyira lelki-nagykornak, hogy Őt megérthessék. Még Mária, az anya sem, mintha elfelejtette volna az Igéket, amiket Fia születése előtt hallott. Mindnyájuknak nőniök kellett még hitben, szeretetben. De ezt Jézus nem várhatta be otthon. Megtanította öccsét az ácsmesterségre, hogy nélküle is asztalukra kerüljön majd a napi kenyér és elhagyta anyját, testvéreit: elrejtőzött negyven napra a pusztába. Nem örökre hagyta el őket, s nem hagyta “lelkileg” magukra őket, hanem azért, mert többet akart tenni érettük. Már akkor tudta: “És aki elhagyja házait vagy fi- testvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy atyját, anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldjeit az én nevemért, mindaz száz annyit vészen és örökség szerint nyer örökéletet.” (Máté 19:29.) Jézus elhagyta házanépét, hogy azontúl ne
