Reformátusok Lapja, 1960 (60. évfolyam, 1-18. szám)
1960-09-01 / 15. szám
20 REFORMÁTUSOK LAPJA földi szükségleteiket szerezze meg, hanem megszerezze számukra az örökéletet. 2. MIT TETT JÉZUS HÁZANÉPE JÉZUSÉRT? Hitük, szeretetük botorkáló, nagyon lassan érik teljessé. Óvják, féltik Jézust, nem akarják átengedni a földi embert mennyei hivatásának. Máté evangélista örökitette meg azt a jelenetet (12:46-50), amikor Jézus tanitja a sokaságot, s beszéde közben valaki figyelmezteti, hogy anyja és testvérei kivül állnak és akarnak vele beszélni. (Mária még akkor is csak távolról hallgatta fiát.) Jézus kérdéssel felel a hírmondónak: “Kicsoda az én anyám és kik az én testvéreim?” Széttárja karjait a tanítványok felé s úgy adja meg a kérdésre saját maga a feleletet is: “Imé az én anyám és az én testvéreim.” Nem utasítja el anyját és testvéreit, de krisztusi modorban és hangon figyelmezteti őket, hogy most ne zavarják s hogy az ő helyük is ott van a többiek között a gyülekezetben. S eljött az idő, amikor Jézus átalakította hozzátartozói hitét, lelkét és meglátták Benne az Isten Fiát. Testvérei közül Jakab és Judás még a “pünkösdi háromezer” előtt megkeresz- telkedett. (Sokak szerint Jakabot a zsidó vezérek ölték meg 69-ben. Olyan adat is maradt fenn, hogy halálra kövezték.) Judástól egy szeretettől áradó levél maradt fenn az Újszövetség könyvei között, melyet körülbelül a 60-as és 80-as évek között irt. Szerénysége nem engedi, hogy az Ur testvérének hívja magát, hanem csak az Ur szolgájának. Judás és Jakab szeretete és hite, mint szent tűz lángolt a tanítványok seregében. így hódította meg Jézus házanépe szivét is. Élete végén mind mellette állottak: Mária, nőtestvérei s azoknak családja; fitestvérei keresztyén nőt vettek feleségül, amint ez az I. korinthusi levélből kitűnik: “Nincsen-é jogunk arra, hogy keresztyén feleségünket magunkkal hozzuk, mint a többi apostolok és az Urnák atyjafiai? (9:5.) ★ ★ ★ A názáreti ácsmester ember-volta vájjon a mi számunkra átmagasztosult-e már isteni emberré? És mi magunk átváltoztunk-e már a hús és vér gyermekeiből az Atyának, Krisztussal szövetséget kötött gyermekeivé? Vér és hús nem örökölheti az országot, hanem csak a lélek. Az Ő lelke. (—) “Nem szeretjük azt, aki arra kényszerit minket, hogy ne azok legyünk, amik vagyunk, de azt sem szeretjük jobban, aki arra kényszerit minket, hogy azoknak mutatkozzunk, amik vagyunk. Azt szeretjük, aki azt hiszi, hogy azok vagyunk, amik lenni szeretnénk,” Valéry BEDE ANNA TARTOZÁSA (Áthozat a 15-ik oldalról) A birák egymásra néznek mosolyogva: Milyen naiv, milyen együgyü lány! Az elnök arca is, mintha nem volna már olyan szertartásosan hideg. Sárga kendőjével nem is annyira a homlokát törli, lejebb valamit. — Jól van lányom — szól halkan és szelíden — hanem megállj csak, most jut eszembe . . . Széles tenyerét homlokára tapasztja s úgy tesz, mintha gondolatokba mélyedne: — Igen, igen nagy tévedés van a dologban. Hibás Írást küldtünk hozzátok . . . — Lássák, lássák! Olyan fájó szemrehányás van hangjában, hogy az öreg elnök megint a zsebkendőhöz nyúl. A kegyetlen ember egészen el van érzékenyülve. Odalép a lányhoz, megsimogatja gyöngéden azt a hollóhajat a fején: — Odafönn máskép tudódott ki az igazság. Eredj haza, lányom, tiszteltetem édesanyádat, mondd meg neki, hogy Anna nénéd ártatlan volt. — Gondoltuk mi azt! — suttogá s kis kezét szivéhez szorította. Mikszáth Kálmán (1847-1910) ötven évvel ezelőtt halt meg Budapesten. írói munkássága a szépprózai elbeszélésnek egész fokozatos sorát tünteti fel: irt meséket, karcolatokat, rajzokat, novellákat és regényeket. Már joghallgató korában, Budapesten kezd Írni, de nevét országszerte ismertté csak később, Balassagyarmaton irt novellái teszik. Mint újságíró Pesten és Szegeden dolgozott, 1887-ben országgyűlési képviselővé választják. Egyéni szeretetreméltóságával, bámulatos adomázó- képességével körülrajongott tagja a t. Háznak; irodalmi sikerei az egész országot meghódítják. Legismertebb munkái: A jó palócok, Szent Péter esernyője, Az én kortársaim, A Noszty fiú esete Tóth Marival és A vén gazember. Ferenc József a Hortobágyon Mikor Ferenc József, császár korában, egyedül járt Debrecenben, rendeletét adott, bogi) vigyék a Hortobágyra, de senki se járjon a kocsija előtt, merthogy nagy port vernek fel. Vitte az ötösfogat s a kocsisnak meg volt hagyva, hogy úgy hajtson, hogy a kiséret kocsijai el ne maradjanak. A kocsis türtőztette a tüzes lovakat s itt-ott hátra nézett. A császár kérdi, mit jelent ez s a kocsis elmondja a parancsot, amit kapott. A császár erre elrendeli, hogy eressze meg a gyeplöt, hadd lássa, mit tud a város fogata teljesíteni. A kocsis kibontja az ostort, egyet csip az ostorhegyesen s a lovak nekiiramodnak. A császár eltelik gyönyörűséggel; ezt észreveszi a kocsis, hátranéz, már alig látszik a kiséret porfellege; ekkor odahajlik a császár felé, nagy konfidenciával (bizalmaskodással) egyet kacsint félszemével s odamondja: — Fölséges uram! Mar adóz ám a nimet!
