Reformátusok Lapja, 1960 (60. évfolyam, 1-18. szám)

1960-09-01 / 15. szám

12 MAGYARORSZÁGI EGYHÁZI HÍREK REFORMÁTUSOK LAPJA A Halle-Willenberg Egyelem “Me- lanchthon Emlékünnepélyén”, Dr. Ottlyk Ernő, a budapesti Lutherá­nus Theologia dékánja képviselte a magyar evangélikusokat. Százéves a keleméri parókia. Ün­nepi istentiszteleten emlékezett meg az évfordulóról a keleméri és gö- mörszöllősi gyülekezet, melynek haj­dan Tompa Mihály volt a lelki- pásztora. ★ ★ ★ Kovács József v. nyirmártonfalvai lelkipásztor, február havában, hosz- szas szenvedés után elhunyt. ★ ★ ★ A kiskunhalasi gyülekezel uj lel­kipásztorát, Paczolay István volt vallástanárt, márciusban iktatta be hivatalába Szamosközi István püs­pök. ★ ★ ★ Fekele Sándor körmendi lelkész lett a vas-zalai egyházmegye uj esperese. ★ ★ ★ Tavasszal a Kálvin léri gyüleke­zetben, Budapesten, theologus-napot tartottak. ★ ★ ★ A Debreceni Teológia uj profesz- szorai: Dr. Módis László (Ótestá- mentum), Jánossy Imre (társada­lomtudomány) és Szabó László Am­brus (ökumenikus tanszék). ★ ★ ★ A Konvenli Levéltáron kivül öt tudományos gyűjteménye van a Re­formátus Egyháznak: a budapesti Ráday (könyvtár és levéltár), a debreceni (könyvtár és levéltár), a pápai (könyvtár és levéltár), a sá­rospataki (könyvtár, adattár, levél­tár és muzeum) és a kecskeméti (könyvtár és levéltár). Az öt helyen 43 személy dolgozik. A könyvtárak állománya jelenleg 820 ezer darab. Ebből a multévi gyarapodás 17 ezer. ★ ★ ★ Az evangélikus egyház “Evangé­likus Élet” nevű hetilapjában, külön í'ovatot nyitott a Káté rendszeres közlésére, abból az alkalomból ki­folyólag, hogy Luther Márton Kis Kátéját 430 évvel ezelőtt adták ki először. “Isten azért kívánja tőlünk azt, ami erőinket fölülmúlja, hogy gyar­lóságunkról meggyőződvén, minden gőgösséget levetkőzzünk.” Kálvin A serdülés előtti évek jelentősége a gyermek fejlődésében Ha fáj valami testrészünk, betegeknek érezzük magunkat, orvoshoz megyünk, vagy kuruzslóhoz (jóbarát tanácsa), vagy magunk orvosoljuk magunkat. Lelki problémák esetén ugyan ez a helyzet s az eredmény megmutatkozik a gyógyító szak­tudásától, hozzáértésétől függően. De minden esetben egy dolog feltétlenül szükséges testi vagy lelki bajaink orvoslásához — közölni azokat valakivel. A közlés ezen szükségszerűsége, normális esetben, nem okoz különösebb nehézséget a felnőtt embernek. Mennyivel nehezebb a gyermek helyzete, kinek sem tudása, sem élettapasztalata nem elegendő ahhoz, hogy megértesse, ki­fejezésre juttassa lelki problémáit, melyek viselkedését befolyá­solják. Sajnos, legtöbb esetben a szülő sem ismeri fel a gyer­mekben végbemenő változás okát és azok szükségszerűségét. Ezért hallja gyakran a lelkipásztor a. 9-12 év közötti gyermek szüleitől: “Nem tudjuk mi történt vele — úgy megváltozott. Hiszen még nincs serdülő korban . . .” A szülő igazat mond. Gyermeke még nem érte el a ser­dülő kort; de, már nem is kisgyermek többé. A 9-12 évig ter­jedő években készül fel a gyermek egy lelki átalakuláson ke­resztül életének nagy fordulópontjára, a serdülőkorra és azon belül a nemi érettségre. Miként egyetlen komoly feladatot sem lehet megfelelő elő­készület nélkül megoldani, éppen úgy a serdülőkori életfokozat feladatai is megoldhatatlanok lesznek, amennyiben a fejlődő gyermek nem teljesiti a következő feladatokat az előserdülés (pre-adolescence) időszakában. 1. Felszabadulni a felnőttek minden térre kiterjedő befolyása alól. Mig a gyermek eddig feltétel nélkül elfogadta a felnőttek döntését és követte azokat, mert a “Mama mondta” vagy a “Tanító mondta”, most egyre jobban megvilágosodik előtte, hogy a felnőttek sem csalhatatlanok. Ha normális a gyermek fejlő­dése, egyre jobban követeli a döntés jogát saját ügyeiben. Azzal vádolni, hogy engedetlen és kényszeríteni a feltétlen en­gedelmességre, minden esetben azt eredményezi, hogy még el- keseredetebben harcol szüleivel vélt vagy valóságos jogaiért. 2. Megtanulni, hogy megossza szeretetét társaival és barát­ságokat kössön ezen keresztül. Ha a gyermek sikeresen teljesítette előző feladatait ezen a területén életének (csecsemőkorban megtanulta felismerni és elfogadni szülei szeretetét, gyermekkorban pedig viszonozni azt feléjük) most készen áll tökéletesíteni e képességét, hogy meg­ossza szeretetét és kiterjessze azt társaira. Annak a gyermek­nek, kinek nem volt része megfelelő szeretetben csecsemőkorá­ban, rendkívüli nehézségekkel kell szembenéznie. Ahhoz, hogy barátai felé szeretetet tudjon kifejezni a teljes egyenlőség alap­ján, a gyermek biztonságérzetének oly erős alapokon kell állania, mely csak csecsemőkorban formálható meg a feltételnélküli szülői szereteten keresztül. 3. Hasonlókoruakból társaságok, közösségek alakítása és a hozzátartozás megtanulása. Amint a gyermek egyre jobban távolodik, függetlenségi törekvésében a felnőttektől, a fejlődéséhez szükséges biztonság (Folytatás a 18-ik oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents