Reformátusok Lapja, 1960 (60. évfolyam, 1-18. szám)
1960-09-01 / 15. szám
12 MAGYARORSZÁGI EGYHÁZI HÍREK REFORMÁTUSOK LAPJA A Halle-Willenberg Egyelem “Me- lanchthon Emlékünnepélyén”, Dr. Ottlyk Ernő, a budapesti Lutheránus Theologia dékánja képviselte a magyar evangélikusokat. Százéves a keleméri parókia. Ünnepi istentiszteleten emlékezett meg az évfordulóról a keleméri és gö- mörszöllősi gyülekezet, melynek hajdan Tompa Mihály volt a lelki- pásztora. ★ ★ ★ Kovács József v. nyirmártonfalvai lelkipásztor, február havában, hosz- szas szenvedés után elhunyt. ★ ★ ★ A kiskunhalasi gyülekezel uj lelkipásztorát, Paczolay István volt vallástanárt, márciusban iktatta be hivatalába Szamosközi István püspök. ★ ★ ★ Fekele Sándor körmendi lelkész lett a vas-zalai egyházmegye uj esperese. ★ ★ ★ Tavasszal a Kálvin léri gyülekezetben, Budapesten, theologus-napot tartottak. ★ ★ ★ A Debreceni Teológia uj profesz- szorai: Dr. Módis László (Ótestá- mentum), Jánossy Imre (társadalomtudomány) és Szabó László Ambrus (ökumenikus tanszék). ★ ★ ★ A Konvenli Levéltáron kivül öt tudományos gyűjteménye van a Református Egyháznak: a budapesti Ráday (könyvtár és levéltár), a debreceni (könyvtár és levéltár), a pápai (könyvtár és levéltár), a sárospataki (könyvtár, adattár, levéltár és muzeum) és a kecskeméti (könyvtár és levéltár). Az öt helyen 43 személy dolgozik. A könyvtárak állománya jelenleg 820 ezer darab. Ebből a multévi gyarapodás 17 ezer. ★ ★ ★ Az evangélikus egyház “Evangélikus Élet” nevű hetilapjában, külön í'ovatot nyitott a Káté rendszeres közlésére, abból az alkalomból kifolyólag, hogy Luther Márton Kis Kátéját 430 évvel ezelőtt adták ki először. “Isten azért kívánja tőlünk azt, ami erőinket fölülmúlja, hogy gyarlóságunkról meggyőződvén, minden gőgösséget levetkőzzünk.” Kálvin A serdülés előtti évek jelentősége a gyermek fejlődésében Ha fáj valami testrészünk, betegeknek érezzük magunkat, orvoshoz megyünk, vagy kuruzslóhoz (jóbarát tanácsa), vagy magunk orvosoljuk magunkat. Lelki problémák esetén ugyan ez a helyzet s az eredmény megmutatkozik a gyógyító szaktudásától, hozzáértésétől függően. De minden esetben egy dolog feltétlenül szükséges testi vagy lelki bajaink orvoslásához — közölni azokat valakivel. A közlés ezen szükségszerűsége, normális esetben, nem okoz különösebb nehézséget a felnőtt embernek. Mennyivel nehezebb a gyermek helyzete, kinek sem tudása, sem élettapasztalata nem elegendő ahhoz, hogy megértesse, kifejezésre juttassa lelki problémáit, melyek viselkedését befolyásolják. Sajnos, legtöbb esetben a szülő sem ismeri fel a gyermekben végbemenő változás okát és azok szükségszerűségét. Ezért hallja gyakran a lelkipásztor a. 9-12 év közötti gyermek szüleitől: “Nem tudjuk mi történt vele — úgy megváltozott. Hiszen még nincs serdülő korban . . .” A szülő igazat mond. Gyermeke még nem érte el a serdülő kort; de, már nem is kisgyermek többé. A 9-12 évig terjedő években készül fel a gyermek egy lelki átalakuláson keresztül életének nagy fordulópontjára, a serdülőkorra és azon belül a nemi érettségre. Miként egyetlen komoly feladatot sem lehet megfelelő előkészület nélkül megoldani, éppen úgy a serdülőkori életfokozat feladatai is megoldhatatlanok lesznek, amennyiben a fejlődő gyermek nem teljesiti a következő feladatokat az előserdülés (pre-adolescence) időszakában. 1. Felszabadulni a felnőttek minden térre kiterjedő befolyása alól. Mig a gyermek eddig feltétel nélkül elfogadta a felnőttek döntését és követte azokat, mert a “Mama mondta” vagy a “Tanító mondta”, most egyre jobban megvilágosodik előtte, hogy a felnőttek sem csalhatatlanok. Ha normális a gyermek fejlődése, egyre jobban követeli a döntés jogát saját ügyeiben. Azzal vádolni, hogy engedetlen és kényszeríteni a feltétlen engedelmességre, minden esetben azt eredményezi, hogy még el- keseredetebben harcol szüleivel vélt vagy valóságos jogaiért. 2. Megtanulni, hogy megossza szeretetét társaival és barátságokat kössön ezen keresztül. Ha a gyermek sikeresen teljesítette előző feladatait ezen a területén életének (csecsemőkorban megtanulta felismerni és elfogadni szülei szeretetét, gyermekkorban pedig viszonozni azt feléjük) most készen áll tökéletesíteni e képességét, hogy megossza szeretetét és kiterjessze azt társaira. Annak a gyermeknek, kinek nem volt része megfelelő szeretetben csecsemőkorában, rendkívüli nehézségekkel kell szembenéznie. Ahhoz, hogy barátai felé szeretetet tudjon kifejezni a teljes egyenlőség alapján, a gyermek biztonságérzetének oly erős alapokon kell állania, mely csak csecsemőkorban formálható meg a feltételnélküli szülői szereteten keresztül. 3. Hasonlókoruakból társaságok, közösségek alakítása és a hozzátartozás megtanulása. Amint a gyermek egyre jobban távolodik, függetlenségi törekvésében a felnőttektől, a fejlődéséhez szükséges biztonság (Folytatás a 18-ik oldalon)
