Reformátusok Lapja, 1960 (60. évfolyam, 1-18. szám)
1960-01-15 / 2. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA Official Organ of the Evangelical and Reformed Church . . . Member of the Associated Church Press Published semi-monthly (monthly in July and Aug.) for the Evangelical and Reformed Church by the Board of Business Management, the following members constituting the Church Papers Committee: Carl J. Bender, Secretary of the Board, Chairman; Fred A. Kaiser, Treasurer of the Board; John W. Cooper, Fred Smith, Dr. Emil Bassler; Dr. Norman Zulauf, President of the Board, ex officio. Send all correspondence and subscription to: Alexander Tóth, Editor and Manager 210 Eisenhower Boulevard Lancaster, Pa. Subscription rates: $2.50 per year everywhere; single copies, 15 cents. Remittances should be by check, draft or money order, made payable to the REFORMÁTUSOK LAPJA. — Changes of address can be effected three weeks after receipt of both old and new addresses. Entered as second class mail matter January 11, 1944, at the Post Office in Lancaster, Pa., under the Act of March 3, 1879. additional entry at the Post Office in Pittsburgh, Pa. Acceptance for mailing at special rate of postage provided for in the Act of February 28, 1925, authorized June 4, 1938. Second class postage paid at Pittsburgh, Pa. VIGILIA Égő világban békével járni, Reménytvesztetten nem kiabálni, Reggeli harmattal Istent áldni, Mindenben az O nagyságát látni. Adni, adni, ne csak kérni, S lelkűnkkel az égig érni. Sikongó könnyekhez lehajolni, S áldásként fájó szivekre folyni. Himnusszal várni a hajnalt, ha kel S színeit alvók közt osztani el. Menni, menni — de nem balra, Diadalról diadalra! Az éjben virrasztni látó szemmel, Ég hullatta áldó kegyelemmel, Leszállni mélybe, hol halál hörög, S fénybe hozni, kinek az éj örök. Minden élet szent eredet, Diadalmas ős-szeretet. H orrúk György MÉGIS MIÉRT SZÓLOK? Igencsak minden szerkesztő megérzi távozása előtt, hogy feladatainak egy nagy részét nem végezte el, teljesítetlenül hagy hátra nem is egyet azok közűi a kötelességek közűi, amiknek betöltése vele járt volna hivatalával. A mi távozó szerkesztőnk is ez utolsó számban szinte kétségbeesve próbálja csökkenteni mulasztásainak terhét. Egyik ilyen fizetetlen tartozása volt az az ígérete, mit a Ligonierban elhangzott két nagy beszéd közlése alkalmával tett, hogy t. i. majd a beszédek közlése után szól hozzá azok nagy tárgyához, az amerikai magyar református egyházak egyesítésének problémájához. Tisztában van azzal, hogy mennyivel könnyebb és személyére nézve kényelmesebb volna egyszerűen meglépni ez ígéretének a teljesítése elől; sok csúfondáros gáncsolódástól mentené meg magát, mert mi egyéb várhat arra, aki egyhangúlag elfogadott javaslatokkal szemben mer különvéleménnyel előhozakodni?! De azzal is éppen úgy tisztában van, hogy ha elhallgatja azt, amit ő tart igazságnak, akkor semmi mentsége nem lesz kötelesség- mulasztásának. Értsük meg jól: nem azért köteles elmondani a maga véleményét, hogy azzal megváltoztassa a többség akaratának teljesülését; neki nem ez a feladata. Hanem azért kell megmagyaráznia a maga véleményét, hogy mindenki tisztábban lássa a tárgyalás alatt lévő kérdést; vagy ahogy mondani szokták: hogy mindenki megláthassa az éremnek a másik oldalát is és csak azután foglaljon véglegesen állást. Erről különben a ligonieri gyűléseknek is gondoskodniok kellett volna: bizottságokat kellett volna kiküldeniök mindazoknak a szempontoknak a gondos áttanúl- mányozására, amiknek a megfontolása föltétlenül szükséges ahoz, hogy ilyen messzire kiható komoly ügyben döntést lehessen hozni. Ilyen megbízatása a szerkesztőnek természetesen nem volt; életének e legzaklatottabb őszén ilyen tanúlmányokra nem is vállalkozhatott volna. Cikkében ezért csak futólag mutat rá a legfontosabb szempontokra, amiket minden egyes olvasónk önmaga is latolgathat, sőt utánuk kérdezősködésével alaposabban is megismerhet. Mert ezt a kérdést sem a lelkészeknek kell eldönteniük, csakúgy mint egyházaink kormányzását sem végezhetik ők egymaguk. Isten kegyelme eddig megőrzött bennünket itt Amerikában a papuralom (hierarchia) végzetes következményeitől. Videant consules . . . Vigyázzanak az őrízők, hogy ettől a veszedelemtől a jövendőben is megóvhassák gyülekezeteinket!
