Reformátusok Lapja, 1960 (60. évfolyam, 1-18. szám)
1960-07-01 / 13. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA Official Organ of the Evangelical and Reformed Church . . . Member of the Associated Church Press Published semi-monthly from September to June, monthly July and August, for the Evangelical and Reformed Church by the Board of Business Management, the following members constituting the Church Papers Committee: Carl J. Bender, Secretary of the Board, Chairman; Fred A. Kaiser, Treasurer of the Board; John W. Cooper, Fred Smith, Dr. Emil Bassler; Dr. Norman Zulauf, President of the Board, ex officio. Second-class postage paid at Oberlin, Ohio, and at additional mailing office. Subscription rates: $2.50 per year everywhere; single copies, 15 cents. Remittances should be by check, draft or money order, made payable to the REFORMÁTUSOK LAPJA. — Changes of address can be affected three weeks after receipt of both old and new addresses. Send all correspondence and subscriptions to: Dr. László Harangi, Editor 65 North Pleasant Street Oberlin, Ohio Telephone: 5-7733 Csia Kálmán: Nyár vége fele, amikor a darvak a tarló felett szállanak s illatosak az erdélyi éjszakák, a székelyek nagy őrtüzeket szoktak gyújtani a hegyek ölén. Ilyenkor azután minden órában furcsa zajok s kiáltások törik meg az éjszakák csendjét. A székelyek igy akarják megóvni a termést a vadaktól, akik bizony tapossák, törik, eszik a sok édes kukoricát, kévébe ütött búzát s más életet. Azokban a csendes éjszakákban, az őrkiáltások között, virrasztó székelyek tüzbe révedő tekintettel szövik a szót, szép szines regékbe, történetekbe. Az öreg Nyilas Farkas mondta el, egy gyönyörű csillagos éjjelen, azt a történetet, amelyet nagyapja, egy vén táltostól hallott, valahol a Bálványoskő alatt. A történet úgy szólt, hogy amikor Isten az embert meg akarta teremteni, elküldte az egyik angyalát, hogy keresse meg a világon a legjobb földet, amelyből, szentséges kezeivel fiat tud formálni magának. Az angyal meg sem pihent, amig a székelyek földjére nem ért. Ott azután addig hányta a talajt, nagy hegyeket halmozva össze, amig a mi községünk közelében megtalálta azt a finom anyagot, amiből Urunk az embert formálta. Ebből következik azután, hogy a mi falunk közepében van egy nagy hegykupola, amelyet gyönyörű völgy ölel körül és abban a völgyben épültek fel a kis székely házak. A kupolás hegynek az oldalát temetőnek használják, s kucsma tetejű csúcsán, a Kiáltó szokta végezni a hiradás fontos feladatát. Nincs is olyan szép falu a világon, mint a miénk. Még a halottak is sajnálják ott hagyni s a nagy utazást a hegy oldalában A KIÁLTÓ be is fejezik. Ott maradnak a feltámadásig, a hegy oldalában, a falu közepén. Ezért történt meg az öreg borvizes székellyel, hogy mikor özvegységében reggel felkelt s kinyitotta az ajtaját, a hegyoldalában látta felesége sírkövét s mindig jó reggelt köszönt neki. Aztán azt is megkérdezte tőle, hogy csen- des-é az álma s jó volt-é az éjszaka? Elköltözött kedvese lelke valahol a fényes csillagokon is túl, biztosan hallotta az öreget, azonban csendesen tovább álmodott, a gyönyörű földi életről, amely olyan hamar elmúlt. Ezért van azután, hogy akik élnek a szemeiket sokszor a hegyekre emelik s hiszik mint jó kálvinisták, hogy akik elmentek, angyalok és idvezült lelkek társaságában vannak. A mi falunkban mikor nagy hirt kell mondani, a kiáltó megjelenik a hegyből épült kucsma legcsucsán s be kiáltja a négy világtáj fele a hirt, talán már több mint ezer év óta. Sokszor elnéztem gyermek koromban a ki- áltót, amint magas szikár alakja megjelent a hegy tetején. Nagy bajuszát ála alatt össze- fujta a szél. Nekifeküdt a világnak. Tölcsért képezett kezeivel az ajkai körül. Aztán bele kiáltotta a tiszta hegyi levegőbe a hirt. Amit mondott, nem is mondta, hanem énekelte. — Reggeli szellő kapta el hangját. Talán méhek szárnyán repült be a faluba. Muzsika volt a szavakban s biztosan a hegy oldalában alvók is meghallották. A második világháború alatt történt meg, a nagy földindulás idején, hogy parancs jött a Főszolgabiró úrtól s azt meg kellett hirdetni. Ezért a falu bírája magához kérette a ki- áltót s az alig pislákoló tűzhely körül sokáig elbeszélgettek. Nagy, nehéz döntést kellett hozni a két székelynek. Könnyeket töröltek le szemeikről. Nehéz hörgés-szerü szavakban törték a beszédet. Azonban Isten s hazájuk, falujuk s a temető javára döntöttek. Legalább is ők azt úgy hitték akkor. Végre megegyeztek abban, hogy bármilyen
