Reformátusok Lapja, 1959 (59. évfolyam, 1-22. szám)

1959-11-15 / 20. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA 9 akik itt szolgáltak és munkájukkal és ado­mányaikkal dicsérték az Istent!” — Végezetül az amerikai pénztáros meg­említette az elszámolás összegeit: amerikai ado­mányokból begyűlt 105,847 dollár; az európai adományokból mintegy 41,270 dollár; a város és állam hozzájárúlása 46,000 dollárt, a genfi egyházé hetedfélezer dollárt tett ki, úgy hogy összesen valamivel több mint kétszázezer dollár állott az újjáépítő bizottság rendelkezésére. A költségek viszont valamivel kevesebbre rúgtak, mint a tervezetben számított 160,000 dollár, úgy hogy a bizottságnak maradt pénze a te­rem és az egész épület berendezésére is. Mindezekre mi is hálával mondhatjuk: Istené a dicsőség! Legyen áldott az Ő szent Neve! PAPP ILONA Dr. Claparede Sándor magyar felesége Hódmezővásárhelyi református tanítónak a leánya volt. Fiatalkorában szép is lehetett, de erről nem tudok beszélni, mert én már csak idős korában ismertem meg. De azt már ma­gam is meg tudtam állapítani, hogy nagymű­veltségű, igen okos és szellemes asszony volt. Akit ifjúkorában bizonyosan mérhetetlen nagy ambició is fűtött. Mert — ami abban az idő­ben szokatlan lépés volt egyházi családból va­lók között — színésznő lett. Színtársúlatával Oroszországba került. Ott úgy megtetszett egy nagyon magasrangú arisztokratának — egy nagy vagyonú bárónak — hogy az megkérte és feleségűi vette. A házasság azonban nem ho­zott boldogságot a fiatal asszonynak. Hogy el­válhasson tőle, Svájcba utazott és ott az egyik genfi pensionban szállott meg, várva a válóper befejezését. A Claparede-család Genfnek egyik legelő­kelőbb arisztokrata családja volt, már ameny- nyire a köztársasági államforma mellett ilyes­miről beszélni lehet. De lehetett. A hugue- nották üldözése idején menekültek ki Francia- országból. Nagyvagyonú urak lehettek, és amellett kiváló szellemű emberek. Voltak kö­zöttük egyetemi tanárok, akik fizetés nélkül végezték munkájukat. Claparede René, Sán­dornak a testvére, egész életét a Congóban folyó rabszolgaság megszüntetésére szentelte. Egyik könyvet a másik után írta és adta ki; nyilvánosságra hozta a gummi-árúsok ember­telen bánásmódját, akik a szerencsétlen rab­szolgának a kezét vagy a lábát vágták le bün­tetésül, ha nem hozott be elegendő mennyi­séget. A könyveknek meg is lett a sikere: a felháborodott közvélemény nyomása megszün­tette e kegyetlenkedéseket. Sándor még fiatal ember volt, mikor csa­ládja hetekre elutazott a városból, és ő erre az időre valami pensiont keresett, ahová ét­kezni járjon. Isten keze arra a szállóhelyre vezette, ahol Papp Ilona tartózkodott. Itt is­merkedtek meg egymással. A fiatal magyar asszony, aki akkor volt válófélben a báró urá­tól, meg az előkelő genfi úr, akire minden férjhez vágyó genfi úrileány úgy tekintett, mint a legkívánatosabb férj-jelöltre. Kiváló egyéniség, magas műveltségű és nagy vagyonú úr, aki néhány évvel később az egész család­nak fejévé lett, és aztán a legnagyobb méltó­ságokra és pozíciókba emelkedett. Mint egy­házának kiváló fiát, a canton egyesült egyház­tanácsának a jegyzőjévé választották, sőt egy ideig főgondnokuk is volt; a köztársaság tör­vényhozásában is mint képviselő foglalt helyet. A Claparede házaspár Egyik vezető történelmi alakja volt az egyház és állam szétválasztásának Genfben. — Talán mindezt előre meglátta Papp Ilona, amikor megszerette a neki udvarolni kezdő genfi fiatal férfiút. De inkább hiszem, hogy a nemes lel­kűletét szerette meg. Mert ebben aztán egész életén keresztül nem csalatkozott. Felülmúl­hatatlan gyöngédségű, ritka eszményi gondol- kozású férfiú volt. így lett feleségévé a váló­per szerencsés befejezése után. És a genfi főúr is nagyon megszerette a magyar asszonykát. Épített neki olyan kastélyt, aminél kedvesebbet soha nem láttam. A város­ból a Saleve-hegy felé vezető úton, már kint a kertek alatt, hogy régen mondtuk, a Crets de Florissant nevű külvárosban hatalmas parkot

Next

/
Thumbnails
Contents