Reformátusok Lapja, 1959 (59. évfolyam, 1-22. szám)
1959-11-15 / 20. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 9 akik itt szolgáltak és munkájukkal és adományaikkal dicsérték az Istent!” — Végezetül az amerikai pénztáros megemlítette az elszámolás összegeit: amerikai adományokból begyűlt 105,847 dollár; az európai adományokból mintegy 41,270 dollár; a város és állam hozzájárúlása 46,000 dollárt, a genfi egyházé hetedfélezer dollárt tett ki, úgy hogy összesen valamivel több mint kétszázezer dollár állott az újjáépítő bizottság rendelkezésére. A költségek viszont valamivel kevesebbre rúgtak, mint a tervezetben számított 160,000 dollár, úgy hogy a bizottságnak maradt pénze a terem és az egész épület berendezésére is. Mindezekre mi is hálával mondhatjuk: Istené a dicsőség! Legyen áldott az Ő szent Neve! PAPP ILONA Dr. Claparede Sándor magyar felesége Hódmezővásárhelyi református tanítónak a leánya volt. Fiatalkorában szép is lehetett, de erről nem tudok beszélni, mert én már csak idős korában ismertem meg. De azt már magam is meg tudtam állapítani, hogy nagyműveltségű, igen okos és szellemes asszony volt. Akit ifjúkorában bizonyosan mérhetetlen nagy ambició is fűtött. Mert — ami abban az időben szokatlan lépés volt egyházi családból valók között — színésznő lett. Színtársúlatával Oroszországba került. Ott úgy megtetszett egy nagyon magasrangú arisztokratának — egy nagy vagyonú bárónak — hogy az megkérte és feleségűi vette. A házasság azonban nem hozott boldogságot a fiatal asszonynak. Hogy elválhasson tőle, Svájcba utazott és ott az egyik genfi pensionban szállott meg, várva a válóper befejezését. A Claparede-család Genfnek egyik legelőkelőbb arisztokrata családja volt, már ameny- nyire a köztársasági államforma mellett ilyesmiről beszélni lehet. De lehetett. A hugue- nották üldözése idején menekültek ki Francia- országból. Nagyvagyonú urak lehettek, és amellett kiváló szellemű emberek. Voltak közöttük egyetemi tanárok, akik fizetés nélkül végezték munkájukat. Claparede René, Sándornak a testvére, egész életét a Congóban folyó rabszolgaság megszüntetésére szentelte. Egyik könyvet a másik után írta és adta ki; nyilvánosságra hozta a gummi-árúsok embertelen bánásmódját, akik a szerencsétlen rabszolgának a kezét vagy a lábát vágták le büntetésül, ha nem hozott be elegendő mennyiséget. A könyveknek meg is lett a sikere: a felháborodott közvélemény nyomása megszüntette e kegyetlenkedéseket. Sándor még fiatal ember volt, mikor családja hetekre elutazott a városból, és ő erre az időre valami pensiont keresett, ahová étkezni járjon. Isten keze arra a szállóhelyre vezette, ahol Papp Ilona tartózkodott. Itt ismerkedtek meg egymással. A fiatal magyar asszony, aki akkor volt válófélben a báró urától, meg az előkelő genfi úr, akire minden férjhez vágyó genfi úrileány úgy tekintett, mint a legkívánatosabb férj-jelöltre. Kiváló egyéniség, magas műveltségű és nagy vagyonú úr, aki néhány évvel később az egész családnak fejévé lett, és aztán a legnagyobb méltóságokra és pozíciókba emelkedett. Mint egyházának kiváló fiát, a canton egyesült egyháztanácsának a jegyzőjévé választották, sőt egy ideig főgondnokuk is volt; a köztársaság törvényhozásában is mint képviselő foglalt helyet. A Claparede házaspár Egyik vezető történelmi alakja volt az egyház és állam szétválasztásának Genfben. — Talán mindezt előre meglátta Papp Ilona, amikor megszerette a neki udvarolni kezdő genfi fiatal férfiút. De inkább hiszem, hogy a nemes lelkűletét szerette meg. Mert ebben aztán egész életén keresztül nem csalatkozott. Felülmúlhatatlan gyöngédségű, ritka eszményi gondol- kozású férfiú volt. így lett feleségévé a válóper szerencsés befejezése után. És a genfi főúr is nagyon megszerette a magyar asszonykát. Épített neki olyan kastélyt, aminél kedvesebbet soha nem láttam. A városból a Saleve-hegy felé vezető úton, már kint a kertek alatt, hogy régen mondtuk, a Crets de Florissant nevű külvárosban hatalmas parkot
