Reformátusok Lapja, 1959 (59. évfolyam, 1-22. szám)
1959-11-15 / 20. szám
6 REFORMÁTUSOK LAPJA CSODÁLATOS ELET Irta: Dr. Nádosy Ferenc VI. A könyv 154.-ik oldalán aztán olyasmire bukkantam, ami engem is belevitt a cselekmények sodrába. Itt ugyanis megtaláltam Lomon egyik levelének pontos fényképmásolatát. Lomon levele pitilui nyelven így kezdődik: “Qous odo Vajs Zoldanné.” Vagyis magyarúl: “Barátom, Vajas Zol- tánné.” Mert a gyapjashajú Lomon hadilábon állt a magyar nevek írásmódjával. — Vajas Zoltánná . . . Vajas Zoltánná . . . tűnődöm magamban. Honnan ismerem én ezt a nevet? Egyszerre felvillan bennem a gondolatsor: — Dénes . . . Cegléd . . . Ida néni! Hogyan is hívják Ida nénit? Felütöm a jegyzőkönyvemet, ott ez áll: Ida néni: özv. Vajas Zoltánná, Cegléd, Kazincy utca 8. Érdeklődő soraimra néhány nap múlva befut Ida néni válasza, hogy valóban ő az a Vajas Zoltánná, aki barátnője volt Molnár Máriának, Olykor Lomonnak és Pistának is küldött egy pár hasznos ajándékot. Még ma is imáiban hordozza őket. Vájjon mi lett velük? Hát pontosan ez az a kérdés, ami most már engem sem hagy nyugodni. Érdeklődöm itt, érdeklődöm ott: kiderül, hogy hosszú évek óta semmi hír — senki sem tud semmit a szigetekről. Akkoriban a külföldi levelezések nem vetettek jó fényt nálunk a levelezőre. Az értelmiség meg amúgy is túlzottan aggályoskodott. így aztán senki sem vállalta, hogy “olyan messzire” írjon. Végre megkapom a címet, ahol legutoljára megszakadt minden: “F. Walter, Manus, Territory of New Guinea, via Australia.” Ez a Walter a Molnár Mária hittérítőtársa volt. Talán még most is ott él a fő- szigeten, Mánuszon. Tőle kellene megtudni, hogy mi történt fekete barátainkkal? Az aggályoskodók intenek: Felesleges, hogy esetleg kellemetlenségeknek tedd ki magad az ilyen levelezéssel. Én másképpen döntök: Micsoda beszéd! Elvégre Molnár Máriát a fasiszta japánok végezték ki. Hát csak meg szabad kérdeznem, hogy mivé lett a munkája? 1954 október 11.- én megy el a levelem és 1955 február 18.-án megérkezik hozzám Walter válasza. Pápua arcok, oldalúszós vitorlás “canoe” és pápua kunyhó különös képe tekint ránk a színdús bélyegekről. “Az ön levele évek óta az első, amit Magyarországból kaptunk” — írta Walter és nagy örömét fejezte ki. Leveléből megtudtuk, hogy Szelán meghalt és most fia, John, a törzsfőnök Pitilun. “Pista röntgen-asszisztens és műtős lett a fősziget kórházában; Szelán egyik leányát vette el. — Micsoda megváltozott világ! Az emberevő fia röntgenfelvételeket készít! Lomontól is mellékelt levelet Walter, 1955 januári dátummal. Az öreg Lomon levele pitilui nyelven így kezdődött: “Kous odo miore Francis Nádosy! Jo gin hedi peper adom, io ilndri nogen odem.” Vagyis: “Barátom és testvérem, Nádosy Ferenc! Megkaptam leveled, láttam szavaidat.” Hite világos. “Én már öreg vagyok — írja — ha meghalok, viszont fogom látni Miss Molnárt Isten és Jézus országában.” Jellegzetes pitilui köszöntéssel zárta sorait: “Szavaim elfogytak. Én a te barátod József.” Régebbi pápua levelekből és Ivanyos könyvéből a primitiv ősnyelv elemeit gyorsan elsajátítottam. Tíz nap múlva már pitilui nyelven ment el válaszom Lomonnak. VII. Nagy csodálkozásomra rövidesen Walter könyvét is meghozta a posta Nyugatnémetországból. “Kereszt a pálmák alatt.” Ez a címe a könyvnek, amelyből sok mindent megtudtunk arról, hogy mi is történt a szigetvilágban. 1940-ben Waltert Ausztráliába internálták. 1941 végén már Mánusz szigetét is bombázták a japán repülők. Az ausztráliai helyőrség mindössze huszonöt katonából állt Mánuszon: ezek hanyatt-homlok menekültek a japán inváziós hadsereg közeledtekor. 1942 januárjában a japánok minden ellenállás nélkül elfoglalták az Admirálitás-szigeteket. A japán megszállás rettenetes elnyomást és valóságos rémuralmat jelentett a pápuák számára. Repülőtér-építkezéseknél silány koszton agyondolgoztatták őket a kínzó hőségben —- ellenállásért lefejezés járt. Roszun falu törzsfőnöke nem teljesítette valamilyen utasításukat: a japánok az izzó trópusi napsütésben odakötözték egy fához; egyetlen korty víz nélkül szenvedett a legyek felhőinek csípésétől a rettenetes hőségben. Parázsló fadarabokkal sütögették a testét, majd izzó köveket nyomtak a szájába. Irtózatos kínok közt halt meg. 1943 tavaszán a japánok uralma inogni kezdett. Ekkor az Admirálitás-szigeteken is összeszedtek minden fehért, kínait és fülöpszigetit
