Reformátusok Lapja, 1959 (59. évfolyam, 1-22. szám)
1959-11-15 / 20. szám
4 REFORMÁTUSOK LAPJA ték e felől Jézust, Ő igy felelt nekik: “Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el; sem azt nem mondják: Imé itt, vagy imé amott van; mert az Isten országa ti bennetek van.” A félrevezetett tömegek mindig valami uj társadalmi, gazdasági, kormányzati rendszertől várták a jobb világ eljövetelét. Ezt a kisértést Jézus kezdettől fogva öncsalásnak, világcsalásnak tartotta. Mikor pályája kezdetén egy igen magas hegycsúcsról megmutatta és odaigérte neki a gonosz sugalmazás “a világ minden országát és azok dicsőségét — mondván: Mindezeket néked adom, ha leborulva imádsz engem”, Jézus habozás nélkül felelte: “Távozz Sátán! Meg van irva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj!” Jézus jól tudta, hogy csak egy maradandó uralom lehetséges ezen a világon, Istené s az ember uralma e föld felett csak Isten országán belül valósi tható meg. A Teremtő akarta és akarja igy: “Hajtsátok a földet birodalmatok alá, uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a föld mindenféle állatain. És megáldá Isten őket.” De az ember, jóllehet Isten képének bélyegét hordozza, feleslegesnek tartja a felülről való áldást, nem érzi és megtagadja Istennel szemben való felelősségét. így jut oda, hogy a földnek nem ura, de rabja. Az anyagot szolgálja. Ez az istene, ettől várja boldogságát. Életbe vágó jelentősége van e szavaknak: “Keressétek először Isten országát!” Isten uralmát életetek felett. S akkor nem hiába kéritek: “Jöjjön el a Te országod!” ELÁSOTT TALENTUM Szervezzük meg a Férfi Köröket gyülekezeteinkben! Az első bűnesetben az egyetemes és egész emberiség fejére szálló átok mellett az egyetlen áldás az volt, hogy az ember megtudta, hogy Isten szabad akarattal ruházta fel. Azt teheti, amit akar. Jézus tiszteletben tartotta az emberi akarat szabadságát, ami annyira nyilvánvaló missziói parancsában. “Betegeket gyógyítsatok.” Nem mondja, hogyan gyógyítsuk a beteg hitet. “Poklosokat tisztitsatok.” Nem mondja, hogyan tisztítsuk meg a bűnnel beszennyezett lelkeket. “Halottakat támasz- szatok.” Nem utasít, hogyan keltsük uj életre a haldokló lelkeket. Teljesen szabad akaratunkra bizza, hogyan végezzük gyülekezeti missziónkat. Csak egyet köt ki: “Keressétek Istennek országát.” (Mt. 6:13.) Isten Országa. Olyan sok rosszul sikerült lelki kép van erről az Országról. A legnépszerűbb az, mely Istent aranyos trónusán mutatja, ahogy az angyalok röpködve szolgálják, vezetik a mennyei trónus elé a halál után hazatérő lelkeket. Ezt a meseszerü képet maga Jézus töri össze ezzel a figyelmeztetésével: “Istennek országa ti bennetek van.” Határát a hivő szivek alkotják. Mivel az Anyaszent- egyház a hivek közössége, igy azt hittel mondhatjuk Isten országa földi kapujának. Jézus nyitja meg ezt a kaput, igy hívogat bennünket: “Jöjjetek . . . munkálkodjatok itt ne az eledelért, amely elvész, hanem az eledelért, amely megmarad az örök életre.” A lélek eledele a hit, mely életerőssé teszi a lelket nem csak hatvan, vagy hetven esztendőre, hanem egy örökéletre. Az Istenben, a megváltásban s megtartásunkban való hit erősítése nem csak egyéni, hanem közösségi feladat is. “Én imádkozom, hogy el ne fogyatkozzék a te hited, te pedig a te atyádfiát erősítsed.” (Luk. 22:32.) Ebben Jézus kiszabja az egyházon belől munkálkodó csoportok elsőfokú misszióját. Azok a csoportok úgy dolgozzanak, hogy munkájuk által az atyafiak hite erősödjék. Ez a szent cél sokszor elhomályosul az organizációk szeme előtt. Amit csinálnak, az hasznos, anyagi célokból fontos, de kell, hogy munkájuk kiegészüljön azzal, amit hitépitésnek nevezünk. Mit csinálnak? Az Ifjúság énekel, sportol, műsoros programútokat ad, itt-ott még táncol is az Ur nevében. A Nőegyletek “csigát” készítenek, ócskavásárt rendeznek, bazárokat tartanak. A Férfi Kör (Churchmen’s Brotherhood) banketet ad az “Apák-Fiak” tiszteletére, közös kirándulásokra mennek, újat építenek, javítgatják az egyház épületeit, vagy nem csinálnak semmit, mert nincs ilyen szervezet. Pedig fontos lenne, hogy minden gyülekezet megszervezze Férfi Körét. Igaz, odahaza nem volt az meg. Nem is volt rá nagy szükség. Népes gyülekezeteink vezetői az öregebbek sorából kerültek ki, akik templomos, Bibliát mindennap olvasó, s az egyház törvényeit tanulmányozó keresztyének voltak. Az évek hosszú sora elegendő időt adott nekik arra, hogy lélekben és tudományban elkészüljenek az egyházi tisztségre. Itt nem adatik annyi idő, mivel célunk az, hogy minél több ifjú kerüljön az egyház vezetői közé, hogy velük s általuk átmenthessük gyülekezeteinket a jövendő számára. Szükséges tehát, hogy azok a fiatal presbiterek és tisztviselők, s akik majd azok lesznek, megtalálják azt a lelki “műhelyet”, amelyben lelki felkészülést kaphatnak Krisztus szolgálatára. A Férfi Kör adhatja ezt a lelki felkészültséget, ha annak programmja nem klub-szerű életre, hanem Krisztus komoly szolgálatára készít elő. Ennek figyelembe vételével kell kiszabnunk a Férfi Kör évi munkáját.
