Reformátusok Lapja, 1959 (59. évfolyam, 1-22. szám)
1959-11-01 / 19. szám
14 REFORMÁTUSOK LAPJA megyénk sokágú munkáját s azt, hogy sok olyan dologban, ahol mások még csak a szervezési stádiumban vannak, mi már évek óta jó eredménnyel dolgozunk. Egyházmegyénk elnöke sokszor napokig van távol egyházainkat érintő dolgok intézésében, máskor egyházmegyénk helyett és nevében kell adományokat tegyünk s nincs pénztárnokunk és pénztárunk sem. A közel múltban is egy magyar ügy számára, az egyházmegye helyett a lelkészegyesület pénztárából utaltunk ki adományt. Kéri tehát a konferenciát, hogy az egy évvel ezelőtt megemlített gondolatot tegye magáévá s hívjon fel minden egyházat, hogy ez évben tagjaik után 10 centet fizessenek be az egyházmegye számára. A konferencia az inditványt természetesen elfogadta. A hárboriak s a helyi lelkész Dr. Ludvig Arthur megható vendégszeretetének emlékével távoztunk a konferenciáról. Csia Kálmán A presbiteriánus magyar konferencia Mi az Isten akarata velünk amerikai magyar reformátusokkal és a világba szétszórt magyar reformátusokkal? Mi a hivatásunk? Ez a kérdés foglalkoztatta a szeptember 29. és 30.-ára a New York-i 116-os utcai magyar református templomba összegyűlt lelkészeket és egyháztagokat. A United Presbyterian Church in the U. S. A. keretébe tartozó magyar református egyházak kiküldöttei tartották a kétnapos konferenciát. “Az Úr elhívott engem”, “Háromszor megtagadni az Urat”, “Ma és a jövőre is hív az Úr” és “Háromszoros hívás a nyáj pásztorlására” volt a négy áhítat tárgya, amiket Szabó András, Várady Arthur, Bodnár Viktor és Hamza András lelkészek tartottak. Az előadások pedig égető, nagy kérdéseinkkel foglalkoztak: “Az amerikai magyar presbitériánus egyházak kérdéseiről” Nagy Ferenc, “Az amerikai összes magyar református egyházak kérdéseiről” Harsányi András, “A világba szétszóródott magyar reformátusok kérdéseiről” Szigethy Béla lelkész beszélt, mig a United Presbyterian Church in the U. S. A. vezető lelkésze, Dr. Eugene Carson Blake “Mi és testvéreink a Vasfüggöny mögött” címen elnyomott keresztyén testvéreink kérdéséről szólott, Dr. Wendell Q. Halverson pedig a városi egyházak problémáiról beszélt. A konferenciát az Evangelical and Reformed Church Magyar Egyházkerülete nevében Dr. Szabó István, az Amerikai Magyar Református Egyház nevében Ladányi Zsigmond, az Amerikai Magyar Református Egyesület nevében Borshy Kerekes György és az Amerikai Magyar Református Presbiterszövetség nevében, táviratilag, Dr. Haller István üdvözölte. A betegsége miatt a gyűlésen meg nem jelenhetett Papp Károly elnök helyett a konferenciát Szabó András alelnök és Szigethy Béla titkár vezette le. A konferencia által elfogadott javaslatok közül egy párat meg is említünk. Felszólították a presbitériánus magyar gyülekezeteket, hogy bármelyik egyházmegyébe tartoznak is, lelkészi állásuk megüresedé- séről azonnal értesítsék Nagy Ferenc lelkészünket is, aki készséggel fog segítségükre lenni jótanácsaival és szolgálatával. Ugyancsak Nagy Ferenc lelkészünkhöz küldjék be az egyházak jelentéseit minden év augusztus havának 15.-ik napja előtt, hogy ő azokból összeállíthassa a Bethlen Otthon naptárában közlendő kimutatásokat. Kimondták, hogy a következő konferenciát Ligonierban fogják tartani, Labor Day hetében, az Országos Presbiteri Szövetség évi gyűlésével kapcsolatban. Felkérték a bloomfieldi főiskola végzett diákjait, hogy segítsenek az iskola pénzgyűjtési kampányában, és a gyülekezeteket, hogy támogassák a Bethlen Otthont. A gyűlés megtervezéséért és előkészítéséért Szigethy Béla titkárnak, a szíves vendéglátásért pedig a new-yorki gyülekezetnek és lelkészének köszönetét szavaztak. A gyűlésen számosán megjelentek az Evangéliumi és Református Egyház New York környéki lelkészei közűi is; ott volt a Magyar Egyházkerület volt és mostani elnöke, valamint az Országos Presbiteri Szövetség' elnöke is. Szigethy Béla A központi egyházmegye őszi konferenciája Tokaj-Hegyalján attól függőt az asszubor minősége, hogy az aranyló őszi napsugár meddig szárította a megérett szőlőfürtöket. Minél szárazabbak, minél melegebbek maradtak az őszi napok, annál jobb lett az asszuszőlő és belőle a páratlan tokaji asszubor. Önkénytelenül is Hegyalja jutott eszünkbe az elmúlt vasárnap, amikor tiz egyház hűséges népe hozta össze a megérett lelki szőlőfürtöket, hogy áldott lelki italt kapjanak belőle a konferencia áldása nyomán. Október 4.-én a pittsburghi templomban gyűltek össze Homestead, McKeesport, Pittsburgh, Springdale, Rankin, Leechburg, Johnstown, Windber, Uniontown és Morgantown egyházainak kiküldöttei. A gyűlést Borsay László egyházmegyei elnök áhítata nyitotta meg, utána pedig a három közegyházi kiküldött előadása következett. Dr. Huber F. Klemme (Cleveland), a ma égető szociális problémákról beszélt, élénk hozzászólásokat váltva ki. Beszélt még Roy T. Shoop a férfikörök munkájának szükségességéről, valamint D. J. Snyder a világszolgálat áldott munkájáról. A konferencia ezután három részre oszlott. A különféle egyházak presbiterei Jantek Ferenc pittsburghi gondnok ügyes vezetése mellett tanácskoztak a gyülekezeti élet sokféle problémáiról, a hívek meglátogatásáról, ez elmúlt év legszomorubb és legszebb lelki tapasztalatairól. Csaknem mindenki hozzászólt a felvetett témákhoz. A megbeszélés érettségét mutatja, hogy lelkipásztorok jelenléte nélkül is, kik szándékosan hagyták magukra a presbitereket, lelkileg mily gazdag és őszinte beszélgetés folyt, ahogy arról később beszámoltak. — Ugyanily lelkiekben gazdag társalgás folyt angol nyelven a nem presbiterek körében, kiket Bütösi János egyházmegyei titkár, egyházkerületi jegyző vezetett a tőle sokszor tapasztalt mély lelkiséggel és lelkesedéssel. — A harmadik csoport az öregebb magyarok csoportja volt, kiknek előadója Veres Ferenc warreni presbiter, az Amerikai Magyar Református Presbiterszövetség alelnöke volt. Az óhazában élő magyarságról mutatott be színes filmet, melyet alig egy hónapja készített ottani látogatása alkalmával. A lelkes közönség itta az óhazai tájról igen ügyesen készített s az ottani élet apró örömeit és fájdalmait mutató életképeket. Az öreg nagynéne, aki kötőjébe törli könnyeit, amikor 33 éve nem látott rokonát meglátja, a templomba sereglő fiatalokat és öregeket, az aratást, a kenyérdagasztást, majd a kemencéből kikerülő hatalmas piros 8-10
