Reformátusok Lapja, 1959 (59. évfolyam, 1-22. szám)
1959-10-15 / 18. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 11 REFORMÁTUS EGYSÉG ÉS EGYHÁZAINK JÖVŐJE Az Amerikai Magyar Ref. Presbiteri Szövetség évi gyűlésén tartott előadás Irta: Béky Zoltán, az Amerikai Magyar Ref. Egyház püspöke (Második közlemény) Ez nem független gondolat Az önálló magyar református egyház megalakításának gondolata még idősebb, mint az amerikai magyar református egyházak. A német református egyházban igen komolyan gondoltak, mielőtt a magyar munkát elindították, a tizenkilencedik század nyolcvanas éveiben, arra, hogy az a munka önálló magyar református egyházat eredményezzen, mint ahogy őket is önállóságra nevelte és támogatta a holland eredetű református egyház történetük első évtizedeiben. Ugyanezt a gondolatot szolgálta az első amerikai magyar egyházmegye megszervezése 1904-ben. Tudván, hogy a konventi segély mankója csak ideiglenes megoldás lehet, a teljesen önálló Amerikai Magyar Református Egyház eszméjének egyik első képviselője Kuthy Zoltán keleti esperes volt, és hisszük, hogy ha tragikus halála ebben meg nem akadályozza, meg is valósúlt volna az egységes magyar református egyház. Jellemző, hogy ezt a törekvést így jellemezte a másik oldalról egy vezetőember, és ítéljen ma, aki ezt hallja, hogy vájjon igaz prófécia volt az, aminek alapján ezt a gondolatot olyan sokan elvetették: “Úgy a hazai egyháztól, mint minden amerikai denominációtól izoláltan akarnak exisztálni s semmiféle segélyre igényt nem tartanak, hanem kizárólag a gyülekezeti tagok áldozatkészségéből kívánják magyar és református szellemben fenntartani és fejleszteni egyházi életüket. Ez a szép törekvés azonban csupán a mai generáció lelki gondozásában tud magának munkateret és munkájában célt találni, mert hisz a második generáció ily szellemben való megtartásának gondolatáról le kell mondania.” (Kálvinista Szemle, 1925. nov. 14.) 1925 karácsonyán az akkori független egyház magyar világi lapok hasábjain vetette fel az egység gondolatát, majd Borshy Kerekes György 1930-ban kiadott “Egyetlen Út” című munkája adott hatalmas eredetű útmutatást, kidolgozott tervvel és adatokkal, melyre a fenti idézet lelkiségéből eredően nem volt pozitív visszhang. 1934-ben Clevelandban, 1935- ben Perth Amboyban tartott országos konferenciákon, ahol mindhárom denomináció képviselői jelen voltak, egyhangúlag mondották ki, hogy az “amerikai magyar reformátusság megmaradását abban látják biztosítottnak, ha a különböző felekezetekben élő csoportok egyesülnek egy önálló, hitvallásos amerikai magyar református egyházban.” Dr. Szabó Istvánt az egyetemes konvent 1941-ben egyenesen azzal a megbízással küldte ki, hogy a különböző denominációkban élő magyar reformátusságot egyesítse, s ha lehet egy önálló amerikai magyar református egyházba szervezze be. Az Evangéliumi és Református Egyház magyar egyházkerülete, a presbiteriánus magyar konferencia és a független egyház vezetői között az alapegyezmény meg is született és ebből csak néhány részletet idézek: “The Magyar Synod of the Evangelical and Reformed Church, the Free Magyar Reformed Church and the Magyar Conference of the Presbyterian Church U. S. A., being convinced that they are in agreement on the doctrines of the Magyar Reformed faith and on the ideals of Christian life as contained in the Bible and as defined in the Second Helvetic Confession and the Heidelberg Catechism; being convinced moreover, that they are in agreement on the liturgy and church government as developed in the Magyar Reformed Church: do hereby declare their desire to be united in one body . . . and after the union, this body desires to be affiliated with the Evangelical and Reformed Church as an autonomous church body.” Van ennek a tervnek egy záradéka is: “If it would not be realized with the Evangelical and Reformed Church, the Free Magyar Reformed Church reserves its right to enter into negotiations with the Presbyterian Church U. S. A. or with any other Reformed Church in the United States of America.” Az 1941. szeptember 2.-án Ligonierban tartott gyűlésen a három denomináció képviselői elfogadták a tervet. Dr. Újlaki Ferenc, az amerikai magyar református élet egyik vezetőembere, hozzászólásából idézek: “Dr. Újlaki Ferenc előadja, hogy a különböző csoportok között 20 évig tartó küzdelem nem volt hiábavaló. Az ütközőpontok egészben vagy részben eltűntek (hitvallás, egyházkormányzat), amelyek még megvannak, azok könnyen kiküszöbölhetők. Ő ideálisnak tartaná, ha EGY ÖNÁLLÓ, AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZTESTBEN JUSSUNK EGYSÉGRE, de a körülmények miatt ez szerinte akadályokba ütköznék, az Evangéliumi és Református Egyházban való valamilyen egységrejutást javasolja. Az előterjesztéssel Dienes Barna, Böszörményi István, Kecskeméthy József hozzászólásaik után egyöntetűleg magukat azonosítják.” (Jegyzőkönyv, 3.-ik oldal.) Még több példát is idézhetnénk, de biztos az, hogy az amerikai egyházak kebelében élő
