Reformátusok Lapja, 1959 (59. évfolyam, 1-22. szám)
1959-10-15 / 18. szám
10 REFORMÁTUSOK LAPJA Világtanácsának főtitkára, Dr. Visser’t Hooft tartott előadást. Mi hát ezt a napot a Clapa- rede-kastély kutatására fordítottuk és elmentünk a régi városháza oklevéltárába, ahol a Lelkészegyesűlet őrzi egyebek közt azt a vaskos kézirat-csomót is, mit e sorok írója gyűjtött össze 51 évvel ezelőtt a genfi levéltárokban, a régi városi és egyetemi évkönyvekből, kiírva minden adatot, ami az ott járt magyarokra vonatkozott. Aznap este a Reformáció Csarnokában volt igazán nagyon tartalmas műsor. A francia akadémia egyik tagja meg a genfi egyetem egyik tanára tartottak előadásokat a reformáció értékeléséről. Mily sok kedves emléket költött fel lelkemben a Reformáció Csarnoka! Ötvenkét évvel ezelőtt ott vettem részt életemben először olyan karácsonyi ünnepélyen, amit nem templomban tartottak, amin Jézus életét képekben bemutatták, a mindnyájunk által jól ismert szép karácsonyi énekeket énekelték — ma ez már mind közhely előttünk, de nekem akkor még ez mind egészen uj tapasztalás volt. És milyen missziói előadásokat láttam és hallgattam abban a teremben az alatt a két év alatt! Valóban, elevenebb keresztyén- ségre találtam én ott félszázaddal ezelőtt, mint amilyennel a vén Debrecenben megismertettek az én jó öreg tanáraim. A következő napon, szerdán, délután a hét egyik legünnepélyesebb alkalmára a Szent Péter székesegyházba mentünk. Bár kora és építészeti stílusa ennek a templomnak is olyan, mint a Parisban vagy Kölnben megtekintett roppant székesegyházaké — mégis mennyire különbözik ezektől! Benne sohasem jut eszünkbe az a kérdés, hogy ugyan bizony mire valók ezek a kőszörnyetegek, amiknek a kopott falait sohasem lehet tisztán tartani és amiknek a sötét homályában a test szeme sem lát többet, mint a léleké. A genfi templomot állandóan használják, és az ember megérzi rajta, hogy benne Isten Lelke lakik. Én erről boldogan teszek bizonyságot, mert először ott találkoztam vele — ötven esztendővel ezelőtt. Amikor a föld kerekségének minden részéről összegyűlt reformátusok mind a maguk nyelvén énekelték a reformáció himnuszát, és köztük, Isten kegyelméből, száz magyar férfi. Már pedig ott harsognak a falak, ahol száz magyar énekel! Most bezzeg nem voltunk talán tíznél sem többen magyarok ezen a szép Istentiszteleten, amely bezárta az egyház ünnepségeit és megnyitotta az egyetem jubilálását. Az egyetem aztán a különböző ünnepségeknek egész sorozatával jubilált. Volt nagyszerű orgonahangverseny a székesegyházban, zenekarok hangversenye a Victoria Hallban (ahová mentem én 50 évvel ezelőtt vasárnap Az egyházi jubileumot bezáró és az egyetemi ünnepélyeket megnyitó közös Istentisztelet a Szent Péter székesegyházban. Dr. Marc Boegner, a francia reformátusok ez idő szerint vezéralakja, prédikál a Kálvin szószékén. délelőtti Istentiszteletekre, mert annak a nagyszerű evangélistának a prédikálására összegyűlő közönséget a kisebb templomok nem tudták befogadni); díszmenetekben vonúltak fel az egyetemtől a székesegyházba a tanárok és a hivatalos kiküldöttek, meg a diákok is; diákviták, kerti ünnepélyek; aztán természetesen doktor-avatások (de most ezek között nem volt egy magyar sem, nem úgy mint ötven évvel ezelőtt, amikor mind az öt püspökünknek díszdoktori oklevelet adtak); színházi előadások és természetesen az elmaradhatatlan diákbál, ami bezárta az ünnepélyeket. Még csak azt említem meg, hogy a magyarországi egyházak és intézmények képviseletében ott volt Győry Elemér dunántúli püspök, a zsinat és konvent elnöke, Darányi Lajos debreceni püspök, Varga Imre csechoszlovákiai püspök, Muraközy Gyula az ökumenikus iroda igazgatója, Csete István jugoszláviai és Búthy Sándor romániai lelkészek ottani egyházaik képviseletében és még néhányan. — Nyugateurópai menekült lelkészeink közűi is voltak jelen vagy tízen.
