Reformátusok Lapja, 1959 (59. évfolyam, 1-22. szám)

1959-10-15 / 18. szám

2 REFORMÁTUSOK LAPJA REFORMÁCIÓI CIKKEINK Isten kegyelméből megint elérkeztünk a reformáció hónapjába; újra ünnepelhetjük ezt a második pünköstöt. Mostani cikkeink is erre szeretnék irányítani olvasóink figyelmét. Az egyikben hittani szempontból vizsgáljuk a reformáció nagy összeütközését a római egy­házzal és ennek az összeütközésnek különös jellegét és következményeit. Azután pedig arra a párhúzamra mutatunk rá, ami a történelem­ben elvégzett reformációnak még erőteljesebb folytatását sürgeti ma tőlünk. Mert Urunk ellen követnénk el hűtlenséget akkor, ha csak a múlt érdekelne bennünket és csak azon ál- mélkodnánk, hogy milyen joggal és alapon átkozták ki Róma pápái a reformátorokat, ho­lott ezek jobb és teljesebb katholikusok voltak, mint a római egyház. Az a szükségszerűség, ami Luthert és Kálvint és a többieket vezette, mérhetetlenül nagyobb mértékben van meg ma és az ő forradalmuknál még teljesebb tevé­kenységet kíván. Másik cikkünkben részleteket közlünk egyik kiváló amerikai magyar hittestvérünknek bár régebbi, de számunkra mindig aktuális írásá­ból. Aminek a problémájáról ír, a Nyugat és Kelet nagy ellentéte századunkban egészen vá- ratlanúl akkorára nőtt, mint amilyen hirtelen az egész égboltot feketeségbe borítja a szágúldó orkán sötét fellege. Ez a vihar minket ma­gyarokat megint olyan katasztrófába sodort, mint amilyenen az újkor első századaiban, éppen a eformáció korában, mentünk keresztül. Akkor az addig mindenfelé diadalmas Izlám utolsó és legnagyobb támadását kellett meg­állítanunk: ha Nyugat-Európát is meghódíthatta volna, teljessé lett volna világuralma. Három­száz évig tartott vele való küzdelmünk, de az eredmény megérte a felmérhetetlen vérvesz­teséget. Igaz ugyan, hogy Európa és Amerika ma sem tudja, hogy kiket használt az Isten a keresztyén egyház és a humanista civilizáció megmentésére. Most megint a miénkkel és az övékkel ellentétes eszmevilágot hoz az egész föld leigázására készülő Kelet. A magyar földet már be is nyelte, nem annyira erővel, mint ármánnyal. (Rómától tanúlta el ennek hódítási módszereit.) Nyugat megint csak távolból szem­lélte a magyar tragédiát, pedig az a vész, ami most már közvetlenül fenyegeti, nemcsak Euró­pát, hanem Amerikát is romlásba döntheti. Ily körülmények között sok magyar lélekben meg is ingott az a meggyőződés, hogy a mi helyünk továbbra is a részvétlen és hálátlan Nyugat mellett van. Ezért választottunk ki néhány drámai részletek Dr. Bakó Elemér kitűnő ta­nulmányából: hadd erősítsenek meg és űzzék el kételkedésünket a reformációi kor önfel­áldozó hőseinek tragikus példái. Magának az Úr Krisztusnak nyomdokain vezetnek minket. Harmadik írásunknak a tudósítást szántuk az idei genfi ünnepségekről, amikre lapunk olvasói küldték el szerkesztőjüket — aminél szenzációsabb ujságírási ténykedést egyetlen magyar egyházi lapnak az olvasótábora sem végzett még, legalább itt Amerikában. Tulajdonképpen reformációs írásnak számít­hatjuk Bütösi János lelkészünk konferenciai tudósítását is, mert abban szintén reformáció­ról van szó; aminthogy semmiféle reformáció nem lehetséges másként, mint az evangélium segítségével. Ne is várjuk hát mi semmiféle más irányból lelki életünk jobb jövendőjét. Egyházi életünk meggazdagodását sem kor­mányzati vagy közigazgatási változások fogják biztosítani, hanem egyedül csak az evangélium. A reformáció sem más, mint evangélium. Ilyen reformációt sürget a mi igehirdeté­sünkben Dombrády Sándor is, presbiteri szövet­ségünk titkára. Egyházunk, mint a királyi papság elvének föltétien híve, mindig fonto­sabbaknak tartotta a presbiterek megnyilatko­zását, mint a püspökökét. Hiszen a mi meg­győződésünk szerint a püspök sem más, mint ígehirdető presbiter — s lapunk utóbbi szá­maiban örvendve tapasztaljuk, hogy milyen jó ígehirdető püspök tud lenni a presbiter! Vajha minden presbiterünk vállallná az igehirdetés kötelezettségét! És az ezzel járó püspökséget. Ez volna a legbiztosabb módja és útja a reformáció folytatásának: ez tenné szükség­telenné a hierarchia, a papi rend, minden maradványát és csökevényét, és felállítaná helyébe a királyi papság, a szent nemzet, a tulajdonúi választott nép egyetemes intézmé­nyét. Majd akkor lesz teljes a mi hitünk győzelme, amikor ez bekövetkezik! E két utóbbi cikket, más írásokkal egye­temben, nagy anyagtorlódásunk és főleg képeink miatt következő számunkra kell halasztanunk. íróink és olvasóink szíves elnézését kérjük ezért. f-------------------------------------------------------------------------------N ÉRTESÍTÉS November, december és január hóna­pokban a REFORMÁTUSOK LAPJA szerkesztőségének és kiadóhivatalának ez lesz a postacíme: 210 Eisenhower Boulevard Lancaster, Penna. Február elsejével a cím ismét meg fog változni, amiről megint híradással leszünk. v___________________________________________-

Next

/
Thumbnails
Contents