Reformátusok Lapja, 1959 (59. évfolyam, 1-22. szám)
1959-10-15 / 18. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA Official Organ of the Evangelical and Reformed Church . . . Member of the Associated Church Press Published semi-monthly (monthly in July and Aug.) for the Evangelical and Reformed Church by the Board of Business Management, the following members constituting the Church Papers Committee: William C. Mingle, Chairman; Carl J. Bender, Edward Dirks, Henry I. Stahr, Norman C. Zulauf and Robert C. Kienle, President of the Board, ex officio. Send all correspondence and subscriptions to: Alexander Tóth, Editor and Manager 55 N. West End Ave. Lancaster, Pa. Subscription rates: $2.50 per year everywhere; single copies, 15 cents. Remittances should be by check, draft or money order, made payable to the REFORMÁTUSOK LAPJA. — Changes of address can be effected three weeks after receipt of both old and new addresses. Entered as second class mail matter January 11, 1944, at the Post Office in Lancaster, Pa., under the Act of March 3, 1879. Additional entry at the Post Office in Pittsburgh, Pa. Acceptance for mailing at special rate of postage provided for in the Act of February 28, 1925, authorized June 4, 1938. Second class postage paid at Pittsburgh, Pa. A MI HITÜNK TRAGIKUS SZÜKSÉGESSÉGEI Miben állott és milyen következményekkel járt a reformáció tragikus szükségessége? Vájjon nem hasonló tragikus szükségesség-é az Isten kezében a mi mostani napjainknak nagy összeütközése és küzdelme is? — Gondolatok a reformáció ünnepére — A chicagói theológiai szeminárium egyik hittudósa érdekesen állapította meg, hogy a reformáció tragikus szükségesség volt. Tragédiája abban állott, hogy mind a két oldal éppen azokban az értékekben szenvedett veszteségeket, amiket meg akart védelmezni; végső kimenetele nem az lett, amit akár Róma, akár a reformátorok vártak tőle. A reformáció szükségessége mégis abban állott, hogy a reformátorok híven ragaszkodtak mindahoz, ami a legjobb és legértékesebb kincse volt a római katholikus keresztyénségnek és ez a hűségük kényszerítette őket, hogy megpróbálják Rómát mindazokhoz visszatéríteni. A római katholikusok el is ismerik, hogy ez a mozgalom tragikus végű volt, mert milliókat elválasztott a szerintük egyedül igazi egyháztól; de sehogy sem tudják elismerni a szükségességét. A protestánsok viszont abban mindnyájan megegyeznek, hogy a reformációra szükség volt, mert a római egyház teljesen megromlott volt; de azt már nem mindnyájan látják meg, hogy az általa okozott tragédia csakugyan olyan végzetes vagy súlyos károkat okozott volna. A reformáció azon kezdődött, hogy a reformátorok katholikusok akartak maradni abban az egyházban, mely megfeledkezett a maga katholikus jellegéről. (E fejtegetések teljes megértése érdekében emlékeztetjük olvasóinkat, hogy a katholikus szó, úgy a görög, mint a latin nyelvben egyformán ezt jelenti: általános, egyetemes, mindenre kiterjedő.) A reformátorok katholikusok voltak, mert a középkori egységes egyház egyetemes hagyományait őrizték, amiket Luther nagyon találóan “a hívők hitfolytonosságának” nevezett. Ennek a hagyománynak a kútforrása és legfőbb képviselője Augusztinus volt, aki Krisztus után a 430.-ik évben halt meg. Az ő csakugyan mindenre kiterjedő és összefoglaló hitrendszere pontosan megőrizte az egyház azonosságának és egyetemességének katholikus eszményeit és a bűnről meg a kegyelemről szóló tanításával a reformáció theológiájának az ősapjává lett, akit a reformátorok legtöbbször idéztek és előttük ő volt a legtekintélyesebb az egyházi atyák között. Voltak azonban a római egyház kebelében nagy számmal más olyan theológusok is, akik a reformáció előtti századokban már szembeszálltak a római egyház fennálló rendjével vagy tisztább evangéliumi tanításukkal készítették elő a reformáció indúlását. Clair- vauxi Bernáttól Huss Jánosig a tiltakozó katholikusok és evangéliumi szellemű előreformáto- rok egész sora igazolja, hogy amikor végre felléptek, a reformátorok csakugyan a szó eredeti és teljes értelmében a katholikus álláspontot képviselték, ami azt jelenti, hogy ők szólták az egyetemes egyház eredeti álláspontját. Ugyanezt igazolja az a tény is, hogy a régi egyetemes egyház hitvallásaiból és hittételeiből sokat megtartottak. Semmit sem változtattak az egyház első öt évszázadának a Szentháromságról és a Krisztus kétféle természetéről szóló tanításán. Angliában és Svédországban még a püspökök apostoli utódlásának az elvét is megtartották; még több helyen megmaradtak a régi istentiszteleti elemek; még olyan protestáns egyház is akadt, amelyik a szerzetességből is meghagyott valamit. Nem
