Reformátusok Lapja, 1959 (59. évfolyam, 1-22. szám)
1959-10-01 / 17. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 13 megáldott magyar református hit szolgálatára hívott el. Amit az egyháztörténelem világosan megmutat az angol, skót, ír, német és holland eredetű amerikai református egyházak életében, magunkra hitetlenségünk, engedetlenségünk miatt vonatkoztatni nem mertünk, hogy nekünk éppenséggel kötelességünk a maga teljes gazdagságában átplántálni az atyáknak áldott és csodálatos hitét. Ezt a hitet a maga teljes valóságában csakis egy önálló és a magyar református Sionról leszakadt minden gyermek összefogását szolgáló egyházban tudtuk volna legjobban építeni. Talán éppen azért, mert nem volt már élő az atyáknak megszentelt hite, mert megkötözte lelkünket a jelenvaló gonosz világ, ebben az Istentől rendelt elhíva- tásunkban nem tudtunk hinni és ezt bűnösen elhanyagoltuk. Meggyőződésem, hogy széttagoltságunk, töréseink és áldatlan testvérharcaink bűnös hitetlenségünknek, engedetlenségünknek átkos eredménye.*) Ma ütött a tizenegyedik óra. Történelmi idők kapujában állunk. Származásunk népe és benne a tövisek között élő liliom a halál árnyékának völgyében jár. Éppen azért, mert az élet és halál mesgyéjén járó lelki édesanya nem szólalhat meg, reánk tekint, felénk fordúl úgy a vasfüggöny mögötti, mint a nyugati világ minden részébe szétszórt “maradék”, a- mely a mi testvéri kezünket keresi, akik Isten után a mi hitünk és szeretetünk áldozataiban reménykednek. HA MOST NEM TUDUNK ÖSSZEFOGNI, MEGÉRDEMELJÜK, HOGY ELVESSZÜNK. Ha most, amikor a “maradék” felénk tekint, nem tudunk egymásnak megbocsátani, megérdemelt kárhozat lesz a jövőnk. A mi egységünk ma már nemcsak az amerikai magyarságnak, ennek a kis letört “ágacskának” a kérdés, hanem az egész magyar kálvinizmus életének döntő és égető problémája. Milyen egységet keresünk? AZ NEM KÉRDÉSES, HOGY SZÜKSÉG VAN EGYSÉGRE. Krisztus imája az egységért minden hívő keresztyén lelkében kell hogy éljen. A “maradék”, a kereszt alatt élő magyar református egyház és azok, akik szét- szórattak felénk tekintenek. Abban mindnyájan egyezünk, hogy számunkra az egység ügye életkérdés, de most még azt is hozzá kell tegyük, hogy milyen egységet keresünk? Két fogalmat kell tisztáznunk: hitünk és egyházunk fogalmát. Azt hiszem mindnyájan valljuk — bármilyen denominációba tartozunk is — hogy magyar reformátusok vagyunk. Tudnunk kell azonban azt, hogy ennek zsinór- mértéke van, és pedig az a teljes Szentírás, a Heidelbergi Káté és a Második Helvét Hitvallás elfogadása, valamint a bibliai tanítások és hitvallásaink alapján a magyar református egyházkormányzati rendszer illetve az annak formái között való élés. Az egyház célja és rendeltetése a Heidelbergi Káté 54.-ik kérdésére adott felelet és a II. Helvét Hitvallás XVII.-ik fejezete szerint nem lehet más, mint a Krisztus által kiválasztottak, elhívottak összegyűjtése, egységben tartása, megőrzése és az örökkévalóságba való átmentés. Mint hitvallásunk mondja, az ecclesia militans-nak (XVII:3) küzdenie kell a test, a világ és a világ fejedelme ellen, valamint a bűnnel és halállal szemben, amely az egyház életét, erősödését meggátolni, rút töviseivel ama drága liliomot megfojtani törekszik. A mi számunkra ez a hit, ez az ecclesia mili- tans: ez az egyház és ez az élet a magyar református hit, a magyar református egyház és a magyar református élet. ISTEN AZOKRA HÍVOTT EL. így csak mint magyar református tölthetem be rendeltetésemet, szolgálhatom az Isten dicsőségét. Tehát számomra a küzdő egyház Istentől kapott tanítás és hitben felismert döntés szerint nem lehet más, mint a magyar református egyház, amelyben keresztyén hitem és magyarságom egyaránt henne van: egyiket sem magamtól, hanem az Istentől kaptam és azt magamtól eldobni, el- prédálni öngyilkos és bűnös kísérlet lenne. Ezt az egybeolvadó kettősséget meg kell őriznem és azt sem ígéretekért, sem fenyegetésért, sem anyagi előnyért, sem veszteségért feladnom nem szabad. “A karom rövid ahoz, hogy az egész világot átöleljem, de elég hosszú ahoz, hogy az enyéimet, a magam vérének képviselőit, hitben testvéreimet átöleljem és magamhoz szorítsam” — mondotta egyik egyházi vezetőnk. Egységre jutásunk kérdése tehát csak úgy oldható meg, ha mindnyájan Isten Szent Lelke segedelmével végre felismerjük, hogy számunkra hitbeli döntés kell legyen a magyar református hit és egyház szolgálata. Ha ezt megértjük és egységre jutunk legalább ennek elfogadásában, meglátjuk, hogy az Amerikában élő magyar reformátusság számára, hogy az annak megmaradjon, amit ama drága “maradék” tőle vár, az egyedül követhető út az önálló és minden magyar reformátust magába foglaló Amerikai Magyar Református Egyház kiépítése, amely szervezetében, hitvallásában, rendjében azonos a mi lelki édesanyánkkal, melyben Isten teremtett minket azért, hogy most is hűségesek legyünk hozzá, amikor a halál árnyékának völgyében jár és ez a lelki Sion a történelmi magyar református egyház. (Folytatjuk) *) Szerkesztő a beszéd teljes szövegének leközlése után fogja megtenni a maga megjegyzéseit.
