Reformátusok Lapja, 1959 (59. évfolyam, 1-22. szám)

1959-10-01 / 17. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA 7 Acél Teréz, súlyos agyvelőgyuladás után foko­zatosan megsiketűlt, megnémúlt, azután telje­sen megvakúlt, minden tagjára megbénult, elvesztette az érző képességét és természete­sen az értelmét is. A veszprémi kórház élő­halott emberi roncsként adta haza meghalni. Ha volt valaha gyógyíthatatlan, halálra­ítélt beteg, akkor az a kisleány az volt. Ráillesztettem a fecskendőt a tűre és az anya véréből készített szérumot lassan befecs­kendeztem a gerinccsatornába. A tanár rendelte így. Ő is tudta — én is — hogy ez nem használ semmit. De mégis csináltuk, a szülők megnyugtatására, s azért, hogy el ne veszítsék reménységüket. Teréz 1951 júliusában volt a mélyponton. Megmutattam őt a budapesti elmeklinika igaz­gatójának is. — Lehet, hogy hosszabb ideig is elsenyved még így, folytonosan romolva — mondotta a professzor — míg végűi is a halál pontot tesz a szomorú állapot végére. Hát így. Ezek azok az esetek, amikor a világ orvos- tudománya csődöt mond. Itt az emberi tudás határa. Nincs tovább . . . A Biblia ugyan tele van esetekkel, amikor Jézus Krisztus a keze rátevésével vagy puszta szavával vakokat, némákat, gutaütötteket, bél- poklosokat és más gyógyíthatatlan betegeket meggyógyított. — De ki hiszi ezt el ma? S ha el is hinné — hol van ma ez a Jézus Krisztus? ★ * * Siófokon él egy idős nő. A neve Szerb Anna — mondotta a szentantalfalvai reformá­tus lelkész. — Sok keresztyénnel tart kapcso­latot, akik országszerte elszórtan élnek. Ha valahol valami nagy nyomorúság van, megírja nekik. Azután közösen kérik az Úr Jézus Krisztust, hogy segítsen. És az Úr csodálatos segítségét sok esetben megtapasztalták már. Én megírom Szerb Annának az Acél Teréz esetét! Nemsokára az ország számos pontjáról imák szálltak Krisztus elé Acél Teréz gyógyúlásáért. Volt az én életemben is mélypont, amikor azt hittem, hogy a halállal vége mindennek és talán még Isten létében is kételkedtem akkor. Később azonban én is meggyőződtem erről, hogy Jézus Krisztus ma is él. De hogy a benne hívők kérésére ma is csodát tegyen: ilyet addig nem tapasztaltam. Tudtam, hogy Szentantalfán is imádkoznak Acél Terézért, én sem maradtam ki a sorból —■ de nem sok reményt fűztem az egész pró­bálkozáshoz. Aztán egy szeptemberi napon . . . Észreveszem, hogy a gyermek látószemmel, élénken figyelve követi a szobában járók moz­gásait! Döbbenetes dolog ez számomra, amikor tudom, hogy a tudomány kimondta a betegre a folytonos romlás halálos ítéletét . . . Napok múlva Teréz hallani kezd, majd végtagjai engednek merevségükből — mosolyog­va üldögél és jó étvággyal eszik! Lassan a beszéd is kiformálódik ajkain. Krisztus kimondta: “Kelj fel és járj!” Acél Teréz 1951 nyarán volt betegsége mélypontján — és 1952 őszén teljesen meg­gyógyít. Nem hiszed el, hogy a tiszta igazságot írtam? Nos: Balatoncsicsó nincs a világ végén. A Balaton melletti Zánkán ülj autóbuszra és rövidesen odaérkezel Csicsóba. Acél Teréz ott él ma is, teljes egészségben. Viróló fiatal leány. Az egész falu tudja róla, hogy remény­telen halálraítélt volt. Ha pedig kutató kérdéseidre valaki azt válaszolná a falubeliek közűi, hogy Acél Te­rézt Nádosy doktor gyógyította meg: ez té­vedés. Nekem ekkora gyógyító hatalmam nincs. Terézt egyedül az élő Isten gyógyította meg. ★ * ★ E lörténetnek még kél folylalása lesz lapunkban. Azokból majd megtudjuk, hogy mi köze van az eddig mondottaknak a Molnár Mária csodálatos életéhez. Rendkivűl érdekes igaz történet! EGY MOSOLY ÉRTÉKÉ Értékét egy mosolynak Nem mérte senki fel, Arany mérlegre vetve Hogy mennyit képvisel. Tudjuk, mit ér a dollár, S mérföld mily hosszat ad, De mosolyt latra vetve Nem mérte fel az agy. Tudjuk, mily távol a Nap, S Föld mily súllyal lohol, De nincs, aki megmondja Mennyit ér egy mosoly. Hawaii SZABÓ LÁSZLÓ

Next

/
Thumbnails
Contents