Reformátusok Lapja, 1959 (59. évfolyam, 1-22. szám)
1959-10-01 / 17. szám
8 REFORMÁTUSOK LAPJA A Holland America Line akkor még legnagyobb hajóján, a Nieuw Amsterdam palotagőzösön megyünk ki a tengerre, a Szabadság-szobor előtt. Ennek a hajónak nagy szerepe volt a második világháborúban is: öt év alatt 378,361 katonát szállított. A MI HAJÓINK Szóba se jöhetett más hajós-társaság, mint a Holland America Line Magyar kálvinista embernek minden időben mindig a szíve közepében van minden, ami hollandi. Ennek a hajós-társaságnak a választásánál azonban ez érzelmi okon kívül sok más egyéb is szerepelt. Ezek között kétség nélkül a legnagyobb az, hogy hajóin útazva, Hollandiát is megismeri az ember. E drága országról azonban máskor szólok; most inkább a hajókról kívánok egyet-mást elmondani. Nehéz ugyan ilyen kis helyen ezekről beszélni, mert könyvekre menő adatok vannak nálam, amik elmondják a történetüket és leírják mindazt, amit ezeken a hajókon találunk. Igazi úszó városok ezek, amiknek a gépezetei és felszerelése a lehető legtökéletesebb modern csodái a technika fejlettségének. Az ilyen hajókon nincsen többé tengeri betegség, mert egyensúlyozó szerkezetük ellensúlyozza azt a himbálást, amit a régi időkben sok embernek a feje (vagy a gyomra) nem tudott békésen eltűrni. De ki is gondolna tengeri betegségre, amikor beteszi a lábát ezekbe a fényes palotákba, amiknek a pazar tündöklésétől először szinte megijed a magunkfajta szegény ember, aki nincsen hozzászokva ekkora pompához. Ijedtsége is elmúlik azonban, mihelyst szóba áll bárkivel is e hajók személyzete közül. Mert kivétel nélkül mindenkitől nyájas udvariasságot, szíves segítő készséget kap válaszúi bármilyen tudakozódására. Ez is egyik oka volt, amiért ezeket a hajókat választottuk; a mi családunk tagjai már utaztak ezeken és tudtuk, hogy mi vár ott reánk. Tudtuk azt is, hogy a mi kényelmet ebben a mi elkényeztetett amerikai életmódunkban megszoktunk vagy megkívánhatunk, azt ott mind megtaláljuk. Nem is csalatkoztunk. — Kabinjaink tágasak, világosak és nagyon barátságosak voltak; a hűtést vagy fűtést tetszésünk szerint alkalmazhattuk — és alkalmaztuk is, mert mindegyikre szükség lett. Fürdőszobával, telefonnal ellátott kényelmes hotelszobák ezek a kabinok, miket a legnagyobb tisztaságban tartanak ügyes kiszolgáló fiaink. Hát még a közös szórakozó vagy pihenőtermek! A legkényelmesebb bútorokkal csalogatják a vándort, aki idestova belefárad a semmittevésbe és leül, hogy hallgassa a zenekarok előadásait vagy részt vegyen a társas csoportok kártya-, sakk- vagy egyéb játékaiban. A megszomj azokat előzékeny pincérek szolgálják ki, és pedig nem amerikai, hanem hollandiai árakon. Elgyönyörködünk ezeknek a fényes társalgóknak ízléses díszítéseiben, elbeszélgethetünk újonnan szerzett ismerősökkel — de a vége mindegyiknek mégis csak az, hogy megyünk ki a fedélzetre, ahol a legnagyobb szépség vár: az örökké változó tenger felülmúlhatatlan csodája.
