Reformátusok Lapja, 1959 (59. évfolyam, 1-22. szám)
1959-09-15 / 16. szám
12 REFORMÁTUSOK LAPJA III. Ezzel eljutottunk Isten kijelentéséhez, a Szentiráshoz. A Biblia ezzel a fenséges nyitánnyal szólitja meg a térben és időben korlátolt embert: Kezdetben teremté Isten az eget és a földet. Vagyis az ember számára az idő adatott elsősorban lehetőségként. Isten az időben jelentette ki magát, ahogy János bizonyságot tesz róla: Kezdetben vala az ige. A bűneset büntetéseként az idő vétetett el az embertől. A kijelentéstörténetben jelentkező tér és idő küzdelme Ábrahám elhivásában mutatkozik meg. El kell hagynia a tér isteneit, földet, rokonságot, fajt és nemzetet, melyek egymás mellett állanak, hogy Annak kijelentését hordozza, aki felette áll a tér isteneinek. Ki kellett mennie a földről, nehogy azonositsa a kijelentő Istent a tér hatalmasságaival. A tér tekintélyeinek és az idő Istenének hatalmas küzdelmében jelenik meg a prófétai szó. — Ámósnak, Ézsaiásnak, Jeremiásnak, Dánielnek a személyisége és üzenete megannyi hadjárat és Ítélet a hamis tér-istenek ellen, az egyetlenért, Jehováért, ki büntető és erőskezü Isten. Ő mondotta: ne legyenek néked idegen isteneid én előttem. Amikor a Szentirás az Ábrahám, Izsák és Jákob Istenét említi, akkor a történelemben, vagyis az időben, az idő keretében megjelent Mindenhatóról beszél. Az ember természeténél fogva a tér keretében keresi és akarja megtalálni Istent. Amíg Mózes a Sinai hegyen a kijelentő Isten törvényeit veszi át, tehát szellemi valóságot és lelki kijelentést, addig a nép a hegy alatt borjút önt, bálványt készít, térbeli istent akar imádni. Ugyanennek a magatartásnak tipikus kifejezője a római keresztyénség, ahol Isten térbeli kiábrázolása, a szentek, Krisztus és magának Istennek Santa Claus-szerü szobor és festmények általi térbeliesitése mindennapi gyakorlat. Ezekre mond ítéletet a Második Helvét Hitvallás, hogy mindez kárhozatos bálványimádás. Jézus Krisztus eljövetelét, inkarnációját, tehát térbe és időbe való helyezését igy adja tudtul a páli evangélium: Mikor pedig eljött az időnek teljessége, kibocsátotta Isten az O Fiát. (Gál. 4:4.) A református keresztyénség- hez a négy Írott evangélium közül a Jánosé áll a legközelebb, mely Istennek Krisztusban adott időiségét lelki módon interpretálja. Ezt érezte meg a költő a Ravasz Lászlónak dedikált János Evangéliuma c. versében: De János messze áll és egyedül. Nem tud gyermekről és nem tud anyáról, Nem születésről, nem fogantatásról . . . János, evangélista, negyedik, Külön áll, világ végén valahol, Vagy világ kezdetén, vad szikla-völgyben S a fénytelen örvény felé hajol . . . .... Lényéből a szikla-szó kipattan S körülrobajlik a zord katlanokban Visszhangosan, eget-földet verőn, Hogy megrendül a mindenség szive: Kezdetben vala az ige. S az Ige testté lön. (Reményik Sándor verse) Márk feljegyzésében Jézus Krisztus első üzenete igy hangzik: Bétölt az idő, és elkö- zelitett az Istennek országa; térjetek meg és higyjetek az evangéliumban. (Márk 1:15.) Pál apostol Istennek nem térben, hanem lélekben és igazságban való imádásáról, ennek jánosi kijelentésével egybehangzóan mondja: Ha ismertük is Krisztust test szerint (tehát térbeli percepció szerint), de már többé nem ismerjük. (II. Kor. 5:16.) Az idő teljes győzelmét Krisztus feltámadása és mennybemenetele jelenti számunkra. Kérdezzük meg magunktól: Istennek imá- dása, hitünk valósága tiszta kijelentésen alapul-e, tehát az idő teljességében megjelent Ur Jézus Krisztus evangéliumán, vagy pedig jelen van benne a térbeli hatalmasságoknak Isten igaz tiszteletét sorvasztó és pusztító világbeli ereje? IV. A technika mai, hihetetlen gyors előrehaladásával kapcsolatban a szellemi tudományoknak, köztük a theológiának két szempontot szükséges szem előtt tartrania. Az egyik az, hogy a tudomány egyes ágainak előretörése, a mi napjainkban a nukleáris fizika, a matematikai asztro-fizika, a többi ágazatokkal együtt, nehogy a visszavonulást, vagy méginkább gyanakvó, esetleg ellenséges magatartást váltson ki. Ahol ez igy történt a múltban, ahol nem tudták elfogadni a táguló kultúrának produktumait, az rendszerint a hittudomány lemaradására és megcsontosodására utal. Szembetűnő példa erre az arab kultúra története. Tiz évszázaddal ezelőtt még ők voltak a világ tanítómesterei, algebrában, fizikában, orvostudományban, csillagászatban. Hitük orthodoxiává csontosodása maga után vonta szellemi életük lehanyatlását. Nemrégiben történt, hogy Szaudi Arábiában a modernizáló király be akarta vezetni a telefont. A mo- hammedán főpapság élesen állást foglalt ellene, az ördög vívmányának bélyegezve Bell találmányát. A helyzetet az mentette meg, hogy az egyik vezető mérnök ajánlatára magának a fő-imámnak a kezébe adták a kagylót a vonal megnyitásakor. Vonakodva ugyan,
