Reformátusok Lapja, 1959 (59. évfolyam, 1-22. szám)
1959-09-15 / 16. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 11 távolításában, hogy mégis méltók maradjanak a keresztyén névre. Letisztogatták a vadhajtásokat az élő hit fájáról, anélkül, hogy annak törzsébe vágtak volna, vagy gyümölcstermő gallyait csonkították volna meg. A vándor atyák a kálvini szellem fáklyáját hozták át a tengeren, hogy itt a vallási és emberi szabadság messze századokra világító fároszát gyújtsák meg vele. Ők az emberi tekintélyuralom tökéletlenségétől megcsömörölve az egyedül tökéletes isteni felsőbbség kormányzásának helyezték magukat alá, s így lettek igazán szabadokká. “Az igazság szabadokká tesz titeket”, izeni nekünk a Szentírás. Nem tökéletes szabadság az, mely az írás igazságainak csak egy részét fogadja el vagy azt megmásítja. “Minden szabad nekem, de nem minden használ.” A lagymatagság, engedékenység a gyermeknevelésnél is hiba, még kevésbbé menthető az ilyesmi a hitvallásban. Ugyebár egyetlen egyház sem fogadna el ilyenforma hitvallást: “Kedves testvéreink, mindenki higyje amit akar és aszerint éljen.” Pedig már van több úgynevezett protestáns egyház, amely egyre jobban közeledik ehez az elgondoláshoz. A hitbeli gyöngeség- nek szomorú bizonyítéka ez a bomlási folyamat, melyben keresztyén hitünk élő színei elfakúlnak, elhomályosodnak. A szerkesztő megjegyzései Kedves Testvérünk! Levelét leközöljük azért is, mert bizonyosra vesszük, hogy több olvasónk is úgy gondolkozik ebben a kérdésben, mint Ön, és azért is, mert így alkalmunk van több tévedésének a helyre- igazítására. Amióta az uj hitvallás kérdése felmerült, Egyházunk minden alkalommal állandóan hangoztatta, hogy ez a terv távolról sem akarja kiküszöbölni a régi hitvallásokat. Nem azok helyébe akarja ezt az újat tenni, hanem azok mellé, olyanok számára, akik a mai nyelvet jobban megértik, mint azt, amelyiken őseink beszéltek. Az uj hitvallás használata seholsem lesz kötelező; ahol használni fogják, csak saját elhatározásukból kifolyólag fogják használni. A régi hitvallások használatának a szabadsága korlátozatlanul fenn fog állani továbbra is és reméljük, hogy minden időkre vonatkozóan. Az uj hitvallásban nincsen benne az Ön legjobban kifogásolt tétele: “Hiszünk Jézus Krisztusban, a názáreti emberben.” Ilyen tétel egyszerűen nincsen az uj hitvallásban. Ott magáról Istenről van szó, és az Ő cselekedeteiről. Ő hívja létre a világokat, Ő megy népe után szeretetben, Ö ítéli meg az embereket, és “Jézus Krisztusban, a názáreti emberben, Ő jött mi hozzánk, megosztotta közös sorsunkat legyőzött bűnt és halált és megengesztelte a világot önmagával.” Kivel? Önmagával. Kicsoda? Az Isten. Tehát Isten jött mi hozzánk Jézus Krisztusban, a názáreti emberben. Az egész hitvallásban ISTEN az alany, Ő a cselekvő személy, kezdettől fogva mindvégig. Jézus Krisztusról mind a négy esetben, amikor említve van, harmadik személyben van szó. Az Ő istenfiúsága aligha csökken azzal az állítással, hogy az Ő személyében maga Isten jött mi hozzánk, osztotta meg sorsunkat, stb. Tehát nem a “názáreti emberben” hiszünk, hanem Istenben, Aki a názáreti emberben jött hozzánk. Nehéz volna vitatni, hogy nem tiszta testben, hanem “földhöz kötött állatiasság homályában”. Isten nem határozhatta el földre jövetelét és emberré léteiét “a férfiúnak indúlatából”. Az uj hitvallás íróinak alighanem helyes volt az a meggyőződése, hogy Istennel kapcsolatban nincsen szükség a szűztől születésnek a külön hangsúlyozására. Lapunk a tervezet közlésekor az angol lapban használt sorbeosztást követte. Jobb lett volna az egész tervezetet hét bekezdésben közölni, akkor tisztábban lett volna látható, hogy az egész bekezdésben, mely Jézus Krisztusról szól, Isten a cselekvő alany és mi, amikor Jézus Krisztusban hiszünk, magában Istenben hiszünk, Aki mindazokat cselekszi, amit az uj hitvallás állít róla. Örömmel látjuk, ha olvasóink érdeklődnek az ilyen nagyon fontos kérdések iránt, és ezért szeretettel köszöntjük és köszönjük levelét. (T. S.) A TÉR, AZ IDŐ ÉS A SZENTIRÁS (Folytatás az első oldalról) 8. Ritmus csak az időben van. 9. Az idő a priori elgondolható, bárcsak egy vonal formájában. 10. Minden mozgás csak időben lehetséges. 11. Az időt nem mérhetjük önmagával, csak indirekte a mozgáson keresztül. 12. Az idő mindenütt jelenvaló. Folytathatnék az idő meghatározásának felsorolását, de egyet nem szabad elfelejtenünk. A teoretikus matematikai fizika az időt úgy határozza meg, mint a térnek egy tartozékát. A tér három dimenzióból áll, a negyedik dimenzió az idő. A tér és az idő közti feszültséget tehát egy irányzat úgy oldja meg, hogy az időt a tér egy tartozékának tekinti. Ezzel elveszi az időnek legsajátságosabb jellemzőjét, t. i. azt, hogy az időnek iránya van. A térnek nincs. Az időnek ezt az egyirányuságát bizonyítja az a tény, hogy az irány meg nem forditható. A felnőtt fa nem lehet még egyszer fiatal, ahogy az idős ember nem lehet élet-processzus szerinti gyermek. Az élet az idő tartozéka, ezért szintén egyirányú. Maga az élet ugyan újabb egyedekben megismételhető. A születés és halál, a növekedés és elpusztulás egy kört alkot. Az idő egyirányusága körré változik, amely geometriai szimbólum egyik tökéletes kifejezője a térnek. Egyedül az emberben lehetséges az idő győzelme a tér felett. Egyedül az ember képes alkotni valamit, ami túlmutat a halálon. Egyedül az ember tudja transzcendálni családok, nemzetek kultúrák pusztulását s ezzel megtörni az iránynélküli kör térbeli hatalmát. Az embernek ez a képessége adatik, nem embertől való, ajándék, kegyelem, Isten lenyulása a térbeli ember időbelivé tételéhez, hogy legyen életiránya.
