Reformátusok Lapja, 1959 (59. évfolyam, 1-22. szám)

1959-09-15 / 16. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA

Official Organ of the Evangelical and Reformed Church . . . Member of the Associated Church Press

Published semi-monthly (monthly in July and Aug.) for the Evangelical and Reformed Church by the Board of Business Management, the following members constituting the Church Papers Committee: William C. Mingle, Chairman; Carl J. Bender, Edward Dirks, Henry I. Stahr, Norman C. Zulauf and Robert C. Kienle, President of the Board, ex officio.

Send ah correspondence and subscriptions to: Alexander Tóth, Editor and Manager 55 N. West End Ave. Lancaster, Pa.

Subscription rates: $2.50 per year everywhere; single copies, 15 cents. Remittances should be by check, draft or money order, made payable to the REFORMÁTUSOK LAPJA. — Changes of address can be effected three weeks after receipt of both old and new addresses.

Entered as second class mail matter January 11, 1944, at the Post Office in Lancaster, Pa., under the Act of March 3, 1879. Additional entry at the Post Office in Pittsburgh, Pa. Acceptance for mailing at special rate of postage provided for in the Act of February 28, 1925, authorized June 4, 1938. Second class postage paid at Pittsburgh, Pa.

A REFORMÁTUS VILÁGSZÖVETSÉG 1ZENETE

a hozzá tartozó egyházak népéhez

A föld kerekségén bárhol a presbiteri rendszerhez tartozó református egyházak világszövetségének 18.-ik egyetemes tanácsgyűlésében, Sao Paolo városában összegyűlve, 58 országból és 78 közegyházból való hivatalos kiküldöttek, meggazdagodást, barátságot és boldogságot találtunk egymás társaságában, közös hitünkben és hagyományainkban pedig olyan kincset, amit meg akarunk osztani egyházaink népével.

Azt tanúlmányoztuk és vitattuk, hogy mit jelent az, hogy Jézus Krisztus olyan Úr, Aki úgy van köztünk, mint aki szolgál, és hogy mi arra vagyunk hívatva, hogy Őt szolgáljuk. Az volt a mi tapasztalásunk, hogy Ő, a mi élő Szolgáló-Urunk, belépett a mi gyűléseinkbe, a mi áhítatainkba, a mi vitatkozásainkba és a mi beszélgetéseinkbe és jelenlétével meggazdagította azokat, egyszerre híva megtérésre és megújhodásra úgy az Egyházat, mint korunk világát.

Újra meggyőződtünk arról is, hogy a mi közös református hagyományunk, az isteni kiválasztáson és elhíváson való hangsúlyával, Jézus Krisztusban egészen élethűen megláttatja velünk az ember életét és sorsát. Ez a hagyomány tartotta fenn az embereknek a szabadságát is meg a felelősségérzetét is, megerősítve a keresztyén hívőket abban a bizonyosságban, hogy Isten a Jézus Krisztuson át előre meghatározott hivatást és feladatot jelölt ki számukra a világ életében és történetében.

Az emberélet “az Isten dicsőségének színtere” és Ő közülünk minden egyest az Ő nagy szolgálatára hívott, amint megtaláljuk a magunk igazi életét Jézus Krisztusban, aki újraformálta az embriséget. Hogy egészen emberek lehessünk és az életet a maga teljességében élvezhessük, hozzá kell kapcsolódnunk Istennek a Jézus Krisztusban, a Szolgáló Úrban, kijelentett nagy céljához. Amikor az embereknek többé nem arról kell meggyőződést keresniük, hogy van-e értelme az életnek, hanem arról, hogy mi az értelme az életnek, akkor megszabadúlnak az önhittségtől, sívárlelkűségtől és kétségbeeséstől. Ezek helyett hamisitatlan hódolatot és állhatatos életcélkitűzést nyernek. Megkapják az Ő szolgálatának a szabadságát.

Isten népének a Szolgáló Úr iránt való engedelmes szolgálata különösen két szempontból jött közel a szívünkhöz:

1. Az Egyház ökumenikus felelőssége. Ha

a megengesztelődés világosságánál vizsgáljuk, az Egyháznak minden szertartása, rendelkezése, hagyománya és tantétele megújhodást igényel. Egyedül maga Jézus Krisztus az egyetlenegy próbaköve az Egyház feddhetetlenségének, és Őt csak úgy lehet szolgálni, ha az Egyház, az élet valamennyi megnyilatkozásában, egyedül Neki van alávetve. Az ökumenikus tanácskozásokban a református egyházaknak Jézus Krisztusról mint az Egyház Uráról és Fejéről kell bizonyságot tenniök.

2. A mi mindennapi munkánk. A világ mostani megoszlásában és feszültségében nekünk az a feladatunk, hogy kijelentsük és megta- pasztalhatóvá tegyük az emberek előtt azt, hogy Jézus Krisztus teljes és valóságos emberiességbe helyezett vissza bennünket. Sok ember számára napjainkban a munka olyan mértékben gépiessé vált, hogy szinte már el is veszti a maga em- beries jelentőségét. És ez nemcsak akkor igaz, ha az ember technikai ismeretek nélkül dolgozik, hanem akkor is, ha azoknak az igazgatása alatt folytatja munkáját. Mi úgy hisz- szük, hogy Krisztus megengesztelése titkának és erejének öntudatosan és állandóan viszo- nyúlnia kell azokhoz a körülményekhez, amik alatt az ember dolgozik. Csak így lesz az élet személyes és a munka emberi.

Arra hívjuk hát fel keresztyén testvéreinket mindenütt a föld kerekségén, hogy úgy egész egyházi életükben, mint a világban való mindennapos életükben igyekezzenek engedelmesen munkálkodni abban a hivatásban, amire a Szolgáló-Úr hív minket az Ő szolgáló népét.

A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen mindnyájatokkal!