Reformátusok Lapja, 1959 (59. évfolyam, 1-22. szám)
1959-09-15 / 16. szám
2 REFORMÁTUSOK LAPJA AZ EGYETEMES KERESZTYÉNSÉG HÍREIBŐL Afrikában tananyagot készítenek a vasárnapi iskolák számára. — A Szaharától délre fekvő 18 országból kiválogatott 182 benszülött afrikai író dolgozik immár negyedik éve azon az uj tananyagon, amit amikor készen lesz, 21 különböző fele- kezethez tartozó több mint száz közegyházban 70 különböző nyelven fognak tanítani a vasárnapi iskolák tanítói. Még Európában vagy Amerikában is vakmerőnek tartanánk olyan vállalkozást, mely ennyi különbözőséget áthidalva egyetlen közös tananyagot akar készíteni vala- mennyiök számára, de hogy ezt Afrikában tegyék meg a most ébredő nemzetek tanítói, ez kétségtelenül csodálatos bizonysága az ő- kumenikus lelkűiéinek! Az írókat mind figyelmeztették a vállalat szerkesztői arra, hogy a leckék tárgyait olyan anyagból válasszák össze és úgy dolgozzák fel, hogy az mindegyik felekezet számára egyformán jó és elfogadható legyen. A vállalkozást az 1955.-ik év végén indították el; előbb négy ponton kerületi konferenciákat tartottak, majd egy közös gyűlésen határozták el, három évvel ezelőtt, a teendőket és velükjáró részleteket. Az egészet a vasárnapi iskolák világszövetsége irányítja; hasonló munkát végez ez a szövetség Latin- Amerikában, az úgynevezett Közel- Keleten és Indiában. A Vörös Kereszt magáévá tette a Biblia ujra-élesztési módját. — Az amerikai Vörös Kereszt egyesület hivatalosan kijelentette, hogy az újraélesztésre a Bibliában adott módszer jobb, mint bármelyik azon újraélesztési módszerek közül, amiket az utóbbi években az orvosi tudomány megkísérelt. Eddig a vízbefulladt vagy élettelenné rémült áldozatokat bonyolúlt motoros vagy kézi lélekzet - indítással próbálták visszahozni az életbe; a Vörös Kereszt most ezeket a módszereket elvetette és visszatér a szájból Szájba való lélekzet-átfúváshoz, a- minek az első leírását a Bibliában, a Királyok második könyvének 4.-ik részében olvashatjuk, ahol a 34.-ik és 35.-ik versek így beszélik el, miképpen hozta vissza az életbe Elizeus a súnemi asszony fiát: “az ágyra felhágván, a gyermekre feküdt és az ő száját a gyermek szájára tévé, szemeit szemeire, kezeit kezeire, és ráborúlt és megmelege- dék a gyermek teste. Azután felállott és egyszer alá és fel járt a házban, majd újra felment és reá- borúlt. Akkor a gyermek prüsszente vagy hétszer és felnyitá szemeit.” A Vörös Kereszt már két évvel ezelőtt kimondta, hogy a gyermekek és csecsemők újraélesztéséhez ezt a bibliai módot sokkal jobbnak tartja, mint az eddig használt bonyolúlt eljárásokat. Most egy uj függeléket adtak ki az első-segély nyújtásának kézikönyvéhez, amiben azt mondják ki, hogy ez a módszer a felnőttek újraélesztésénél is a legjobb módszer. El kell távolítani minden idegen anyagot az áldozat szájából és szájáról és a hanyatt fektetett test fejét egészen hátra kell hajlítani, hogy az áll egészen élesen kiugró helyzetben legyen. A mentő pedig ugyanolyan módon feküdjék rá az áldozat testére, mint Elizeus tette, száját szorosan az áldozat szájára helyezve, lehellje belé a maga lehelletét; az orrlyukait pedig fogja be, vagy rászorított arcával zárja le. Lutheránus rádió Afrikában és Ázsiában. — A lutheránus világ- szövetség nyborgi (Dánia) gyűlésén elhatározták, hogy a most felállításához közel uj rádió-állomásról a keresztyén polgári kötelességek gyakorlására nézve is fognak leadni tanításokat, bár a pártpolitikát teljesen kizárják a leadásokból. A világszövetség erősen reménykedik, hogy Ethiopia meg fogja adni az engedélyt a leadó-állomás felállításához, ahonnan nemcsak Afrika felé, hanem Ázsia számára is csinálhatnak leadásokat. Az állomás felállításának költsége 400,000 dollár, fenntartásának költsége évi 70,000 dollár lesz. Kevés a vallásos érzület a németekben. — A Christian Endeavor világszövetség németországi egyesületeinek feje a nem régen Phila- relphiában tartott világgyűlésen nagyon szomorú képet festett a keresztyén egyházak és a német ifjúság helyzetéről. Azt mondta, hogy az elnyomott keleti zónában, az üldözések dacára is, több vallásosságot lehet találni, mint a nyugati szabad zónában. A német ifjúságból a Christian Endeavor mozgalomnak csak 25,000 tagja van; nyugati Németországban az ifjúságnak csak 20 százaléka tartozik egyházhoz. A nagy városokban a lakosságnak csak egy százaléka jár templomba. A második világháború után vallásos ébredés volt tapasztalható, de az elmúlt: “jobb idők” jöttek és nincs többé munkanélküliség. A húsz éven alúli fiatalok közül sokan vannak jól fizetett állásokban, de még kevesebben közülük a templomokban. Nem kommunisták, nem ellenségei a vallásnak, csak közömbösek iránta, nem törődnek vele; életcéljuk teljesen anyagias: mennél több pénzt csinálni és mennél jobban önmaguknak élni. A bűntények száma közöttük növekvőben van. “Azt hinné az ember — mondta a német ifjúsági vezér — hogy két világháború bűnbánó, megtisztúlt népet csinált a német nemzetből. Szégyellem kimondani, hogy ez nem így van. Németországban, csakúgy mint másutt is, nagyon rövid az emberek emlékező tehetsége.” — Ha német vezető egyéniség szól így nemzetéről, bizony megdöbben rajta minden gondolkozó keresztyén. Mert ha az erkölcsiség a vallásban gyökerezik, és ha a demokrácia az erkölcsiségben gyökerezik: milyen demokráciára számíthatunk olyan országban, amelyikben az egyház elveszítette népét?! A japán keresztyén egyelem fenntartására az utolsó tíz év alatt az amerikai protestáns ifjúság — beleértve a katonaságot is — 241 ezer dollárt adományoztak. A fenntartás költségeinek legnagyobb részét amerikai és kanadai közegyházak népe adta össze; tizenöt közegyház vett részt ebben a nemzetközi vállalatban, összesen több mint hat millió dollárnyi adakozással. A skótok nem akarnak püspököket. — Knox János egyháza, mely a következő évben fogja, fényes keretek között, megünnepelni a skót reformáció négyszázadik évfordulóját, elutasította azt a javaslatot, amely végeredményben az episzko- pális egyházzal való egyesülésüket jelenthette volna. Az egyház legfőbb kormányzó gyűlésen 300 delegátus szavazott a püspöki rendszer elfogadása ellen; előzőleg az egyházmegyék szavazásán 39 egyházmegye foglalt állást a püspökség ellen, míg tizenhat más egyházmegye azt sürgette, hogy minden egyesülési tárgyalásnak az az alapfeltétele, hogy az episzkopális egyház ismerje el a presbiteriánus lelkészek lelkészi jellegének az érvényességét. A két év óta húzódott bizottsági tárgyalásokon a presbiteri állás felállítását is kérték az episzkopálisoktól.
