Reformátusok Lapja, 1959 (59. évfolyam, 1-22. szám)

1959-09-15 / 16. szám

Volume LIX., Number 16. EGYHÁZI ÉS VALLÁSOS NÉPLAP Lancaster, Pa., Sept. 15, 1959.

A TÉR, AZ IDŐ ÉS A SZENTIRÁS

Megnyitó beszéd az Amerikai Magyar Református Lelkészegyesület évi gyűlésén

Elmondta: Dr. Harangi László, elnök

Minden egzisztenciának viszonyulása van e kettőhöz: a térhez és időhöz. E kettő tartja hatalmában a véges mindenséget, melyhez az ember is tartozik. Nemcsak a másokhoz való, de egymásközti viszonylatukban is elválaszthatatlanok egymástól. A teret idővel mérjük, az időt pedig térbeli kiterjedés formájában határozzuk meg.

A kettő között nemcsak egymásra utaltsági viszony van, hanem sokkal inkább egymásközti feszültség, mely Tillich szerint a legalapvetőbb feszültség az egzisztencia keretén belül. Ez a feszültség az ember szellemisége által tudatos s igy történelemben jelentkező erő lesz. Az ember lelki egzisztenciájának sőt az egész emberi történelemnek a meghatározója és irányi tója a tér és idő közti gigantikus küzdelem.

I.

Mi a tér? Minden, ami kiterjedés. Két módon lehet elképzelni a teret. Egyrészt a dolgok egymásmelletti relációját fejezi ki, vagyis amikor a teret a benne lévő tárgyak egymásközti viszonyában szemlélem, ez a tér pozicionális koncepciója.

A tér másik meghatározása akkor kerül elibénk, amikor a helyváltoztatás fogalmát vezetjük be. A tárgyak mozognak egyik helyről a másikra, helyet változtatnak, esetleg egyik helyét a másik foglalja el. A tér állandó marad, csak a belé helyezett tárgyak változtatják helyzetüket. így áll elő a tér tartályszerü felfogása, melynek akkor is van jelentősége, ha minden tárgyat elvonunk belőle. A tér mint üres tartály jelenik meg, egzisztál önmagában mint határnélküli üresség, vákuum. Ez az abszolút tér fogalma.

A teoretikus matematikai fizika, melynek mindenkor kedvenc tárgya volt a tér tulajdonságainak vizsgálata, a relativitás elméletében egy harmadik koncepciót ajánl fel, az u. n. Unified Field Theory-t, a tér egyesített elméletét. Ha Kant Immánuel a teret szemléletünk egyik formájának nevezte, melynek egzisztenciája az emberben van, a Unified Field Theory szerint a tér a tárgyak tulajdonsága. Minden tárgynak, makroszokpikus szempontból minden térbe helyezett testnek megvan a maga hatótere, fieldje. Enélkül a hatótér nélkül a térnek nincs jelentősége. Mivel az égitestek, galaxiák magnetikus, gravitácionális hatóköre a fény egyenes irányát meghajlítja, előáll a zárt világegyetem, a korai relativitás univerzuma.

A tér a mai felfogás szerint homogén, folytatólagos, izotropikus, vagyis minden irányban egyformán ható, véges vagy végtelen valóság, vagy tulajdonság, melyet a három dimenzióval lehet mérni.

II.

Mi az idő? Sokkal nehezebb definiálni, mint a tér fogalmát. Gondolkodók küzdöttek az idő jelentésével. Idézek néhány meghatározást.

1. Csak egy idő van, minden más idő része ennek az egynek.

2. Különféle idők nem egyszerre történők, hanem egymásutániak.

3. Idő nélkül nincs gondolat, és mindent az időben gondolunk.

4. Az idő három részből áll: múlt, jelen és jövő, tehát két iránya van égy választóponttól, a jelentől.

5. Az idő végtelenre osztható.

6. Az idő folytatólagos és homogén.

7. Az időnek nincs kezdete és vége, de minden egyéb kezdet és vég benne van.

(Folytatása a 11.-ik oldalon)