Reformátusok Lapja, 1959 (59. évfolyam, 1-22. szám)
1959-09-01 / 15. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 5 Kálvin az alkotmányos életért Irta: Dr. Tóth Kálmán A földkerekség Református Egyházai, mintegy negyvenötmillió lélek, köztük hárommillió magyar, julius 10-én ünnepelték a francia származású, genfi reformátor, Kálvin János születésének 450-ik évfordulóját. Megemlékeztek róla vasfüggönyön innen és túl, hálaadó Istentiszteleteken, országos zsinatokon, továbbá a Református Világszövetségnek e napokban Braziliában tartott világgyülésén. Ám Kálvin és műve nemcsak egy feleke- zetnek, hanem a tiszta demokrácia áldásaiban részesült minden nemzetnek s a modern szabadságjogokat drágának tartó egész emberiségnek kincse. S az ünnep igy mindannyiónk ünnepe. “Azok, akik Kálvint csak theológusnak tekintik, nem ismerik föl az ő lángelméjének egész szélességét” — mondotta Rousseau a Társadalmi Szerződésről Írott müvében. “Bölcs törvényeink kiadása, amiben neki nagy része volt, nem kevesebb tisztességet szerzett neki, mint Institúciója. Bármilyen forradalmat hoz is az idő vallásunkban, mindaddig, amig a haza és a szabadság szeretető ki nem alszik közöttünk, ennek a nagy embernek emléke tiszteletben fog tartatni.” Illő hát, hogy a Kálvin-jubileummal kapcsolatban a nagy reformátor munkájának erről a fontos részéről is megemlékezzünk. Fejtegessék a hittudósok, prédikálják ihletett igehirdetésekben lelkipásztorok, amit a pi- kárdiai reformátor Isten föltétien uraságáról, a megromlott ember kegyelmes megváltásáról, az örök isteni dekrétumokról, az ember elhívásáról és hivatásáról s a legmagasztosabb célért, Isten dicsőségéért való maga-felajánlásáról és maga-feláldozásáról a Szentirás mélységeiből előhozott. Nyomozzák a történettudósok, hogy a franciák meg a hollandok 16-ik századi szabadságtörekvéseiben vagy a magyarok vallásszabadságért vívott 17-ik századi küzdelmeiben a reformáció által felszabadított egyéniség és nemzeti öntudat milyen hatalmas motor volt. De ne feledkezzünk meg róla mi sem, alkotmányos államéletben, szabadságjogok boldog birtokában, demokratikus nemzeti életkeretben élő emberei a mindennapi mának, hogy a társadalmi, nemzeti, állami lét ma közönségesnek vett eme javai mily nagy mértékben származnak e 16. századbeli lelki ébredésből. Nem újat mondott, de fölszinre hozta Kálvin s egyházi rendszerében, majd azon túl, a polgári társadalom kormányzásában gyakorlatilag alkalmazta azokat az elveket, melyeket ma — legalább is a szabad nemzetek és társadalmak világában — természetesnek veszünk: Egyrészt az alkotmányosságot, melyre Kálvin bibliai példákkal tanít, hogy se a kormányzók, se a kormányzottak “ne lépjék át tisztük korlátáit” és “a fejedelmek és a nép egymás iránt való kölcsönös kötelességeikről” meg ne feledkezzenek. Nem a francia forradalom “társadalmi szerződéséről” s az ember “természeti jogairól” van itt szó, hanem “kormányzati szerződésről”, mely kölcsönös szerződés uralkodó és alattvalók közqft s melynek alapján az alattvaló az uralkodójával szemben is úgy tud beszélni, mint Knox János tudott. “Kötelesek engedelmeskedni neked és azt nem másképpen, mint Istenben. Te pedig — királynő — köteles vagy megtartani a törvényt velük szemben.” Tőle tanultuk, másrészt, a választott és felelős képviselet elvét, természetesen ismét bibliai alapon. A nép kiváltsága, hogy maga választhatja saját kormányzó hatóságait. “És ti, óh népek, akiknek Isten azt a szabadságot adta, hogy saját hatóságaitokat választhatjátok, meglássátok, hogy el ne veszítsétek ezt a kegyelmet ...” — Írja egyik kommentárjában. Az örökös uralkodói joggal szemben, “sokkal elviselhetőbb dolog — tanitja a reformátor — hogyha olyan kormányzatunk van, amelyet a nép maga választ és amely tudja, hogy maga is alá van vetve a törvényeknek. Ez jobb és derekabb állapot.” Ezek után természetes csengésüek az egyenlőségről és szabadságról vallott elvei, melyekben a demokrácia ma természetesnek vett alapigazságai szólalnak meg az idők négyszázéves mélyéből. “Szabad államban élni — úgymond — sokkal jobb dolog, mint fejedelem alatt” s aki “nem törődik a szabadsággal, olyan érzéketlenséget árul el, akár egy teherhordozó öszvér.” A szabadság e levegőjében egyenlőség virul. A hivatalosokat általános népszavazással választják; a bűnösöket — legyen az rokon, jóbarát vagy patrícius előkelőség — egyenlő és igazságos Ítélettel büntetik. Nekünk, magyaroknak ebből a levegőből bő rész jutott. Nem véletlen, hogy Bocskaynk szobra helyet kapott Kálvin Génijében s éppen az ő emlékművén hirdeti Debrecennek Géniből származott hitvallását: “A mi lelkiismeretünk szabadsága drágább nékünk minden kincsünknél!”
