Reformátusok Lapja, 1959 (59. évfolyam, 1-22. szám)

1959-09-01 / 15. szám

Volume LIX., Number 15. EGYHÁZI ÉS VALLÁSOS NÉPLAP Lancaster, Pa., Sept. 1, 1959. MUNKANAPI IZENET A munka szabadsága fontos része a népszabadságnak Minden időben adjanak hálát az egyhazak Istennek azért a szabadságért, ami éppen úgy öröksége mint életgyakorlata a mi nemzetünk­nek. Dacára, hogy e gyakorlatnak sok kor­látozása van, mégis boldogító annak szelleme népünkben, gyakorlata mindennapi életünkben és mély gyökerezése intézményeinkben. A Munkának szentelt e vasárnapon jogos és illő hát, hogy egyházaink rámutassanak a szabad munka fontosságára és hangsúlyozzák annak életszükségleti helyét a mi társadalmunk­ban, amit az együttes alkudozások (collective bargaining) intézménye határoz meg. Az is az egyik jele és feltétele a mi szabadságunknak, hogy vannak köztünk önkéntes szervezetek, úgy a munkások, mint a munkaadók táborá­ban. Ezeknek a csoportoknak azt a törekvé­sét, hogy kölcsönös problémáikat együtt oldják meg, csak dicsérni lehet és ehez való szabad­ságukat fenn kell tartani mindaddig, amíg az össze nem ütközik más csoportoknak jogaival vagy a közjóiét érdekeivel. A szabad alkudozás szükséges része a gazdasági szabadságnak Mi azt hisszük, hogy minden jól rendezett társadalomban föltétlenül szükség van a szabad együttes alkudozásra a gazdasági szabadság fenntartása érdekében. A munkások és munka­adók számára aztán nincs is másik választási lehetőség, mint kívülről rájuk erőszakolt meg­szorítások vagy éppen a kormánynak az egye­nes diktálása. Mi polgárok azonban joggal vár­juk el azt, hogy úgy a munkások, mint a munkaadók figyelembe fogják venni és tisztelet­ben fogják tartani a mi népünk azon nagy többségének a jogait is, akik nem vesznek részt az együttes alkudozásokban. Mert ha az együttes alkudozások táborán kívül állóknak közös érdekeit figyelmen kívül hagyják, akkor ezeket előbb vagy utóbb arra fogják kény­szeríteni, hogy a kormánynál keressenek vé­delmet a maguk szabadságának akár valamely hatalmas munkaadó-társúlat, akár valamely ha­talmas munkás-szervezet, akár mindakettő által való megnyirbálása ellen. A munkásság szervezkedése nélkül nem lehet szó együttes alkudozásokról. A munkás­ság azért folytatott olyan hosszú küzdelmeket a maga jogainak elismertetése érdekében, mert látta annak a szükségét, hogy egyenlő legyen az alkudozó képessége a munkaadókéval. —

Next

/
Thumbnails
Contents