Reformátusok Lapja, 1959 (59. évfolyam, 1-22. szám)

1959-01-15 / 2. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA

Official Organ of the Evangelical and Reformed Church . . . Member of the Associated Church Press

Published semi-monthly (monthly in July and Aug.) for the Evangelical and Reformed Church by the Board of Business Management, the following members constituting the Church Papers Committee: William C. Mingle, Chairman; Carl J. Bender, Edward Dirks, Henry I. Stahr, Norman C. Zulauf and Robert C. Kienle, President of the Board, ex officio.

Send all correspondence and subscriptions to: Alexander Tóth, Editor and Manager 55 N. West End Ave. Lancaster, Pa.

Subscription rates: $2.50 per year everywhere; single copies, 15 cents. Remittances should be by check, draft or money order, made payable to the REFORMÁTUSOK LAPJA. — Changes of address can be effected three weeks after receipt of both old and new addresses.

Entered as second class mail matter January 11, 1944, at the Post Office in Lancaster, Pa., under the Act of March 3, 1879. Additional entry at the Post Office in Pittsburgh, Pa. Acceptance for mailing at special rate of postage provided for in the Act of February 28, 1925, authorized June 4, 1938. Second class postage paid at Pittsburgh, Pa.

MEGFIGYELÉSEK

AZ EGYHÁZ A VÉGEKEN

Hogy sugározni tudja Isten világosságát és közvetíteni Isten szeretetét: az Egyháznak zarán- dok-Egyháznak kell lennie. Isten szólít minket erre a zarándoklásra, a misszió útján való életre. — Nemcsak pusztaságok ösvényén és őserdők vadonjaiban kitaposott csapásokon való utazásokat jelent ez a zarándoklás, hanem nagyvárosok zsúfolt utcáin járást is. Isten azt parancsolja, hogy legyünk az O misszionáriusai nemcsak azokon a helyeken, ahol élünk, nem is csak a mi saját Egyházunk országunkban való kezdeményezéseiben, hanem egészen a földnek legtúlsó határáig. Az Egyháznak ott a helye a határszélen, a végeken. De amikor Isten-adta hivatásának kell eleget tennie, az Egyház számára a határszél többet jelent mint valami helyi meghatározást. Ilyen határszél van számára mindenütt, ahol egy másforma gondolkozásmódot vagy életmódot kell megnyernie Jézus Krisztus nevére.

(Presbiteriánus zsinat, 1958.)

A KERESZTYÉNSÉG APOSTOLSÁG

Az Apostolok Cselekedeteiről írott könyvnek csak egy-harmad része beszél azokról a férfiakról, akiket Krisztus Urunk még testben jártakor választott ki tanítványainak, akiket aztán mi apostoloknak szoktunk nevezni. A könyv két-harmad része olyan egyénekről szól, akiket Urunk már feltámadása után, tehát SzentLelké- vel hívott el tanítványaiúl; ezek között legtöbbet Pálról szól, aki tényleg így is nevezi magát, hogy ő “elhívott apostol”. Mégis helyes a könyv címe, mert minden keresztyént pontosan arra hív el Urunk, hogy APOSTOL legyen. A könyvben azt is feljegyezve találjuk, hogy az Ő tanítványait Antióchiában nevezték el először keresztyéneknek. Miért? Először gúnyképpen, megbélyegzésül — de aztán meglátták, hogy ezek tőlük különböznek, más életet élnek, szeretik egymást, nem maguknak vagy magukért élnek, hanem másokat is el akarnak vezérelni ugyanarra az Útra — vagyis apostolkodnak. Ezt az uj tevékenységüket jelezték ezzel az uj névvel, hogy ezek “keresztyének”.

Mikor jön már vissza az a boldog idő, amikor a keresztyénség apostolságot jelent?!

Mert nemcsak Pált hívta el erre a Krisztus, “Aki által vettünk kegyelmet és megbízatást, hogy az Ő nevében engedelmességet szerezzünk a hit számára minden nemzetek között, akik között vagytok ti is Jézus Krisztus el- hívottjai.” Minden keresztyénnek feladata az, hogy APOSTOL legyen.

Mert hogy legnagyobb részük nem az, ennek az Egyházra nézve végzetes következményei lettek. Ma már legmagasabb rangú protestáns egyházi vezetők is megállapítják, hogy az Egyház a gyakorlatban egészen más, mint aminek a Biblia mondja, hogy legyen. Az a forma és életmód, amit a reformációból örökölt, nagyon sok helyen börtönévé merevűlt, amiben elsorvadt az életképessége és hatástalanná vált a világ számára szánt bizonyságtevése. Az emberi társadalomnak csaknem minden intézménye oly óriási változásokon ment át, amik között az Egyháznak a régi formákhoz és ela- vúlt tevékenységi módokhoz való tovább-ragasz- kodása teljességgel tarthatatlanná vált. Három téren is megmutatkozik az a föltétien szükségesség, hogy ezen a helyzeten sürgősen változtassunk. Az első Róma előhaladása azok között, akiknek az ilyen sápadt, erőtlen és önzőén kényelmes kresztyénség kell, ahol minden felelősséget a papságra lehet hárítani; erről azonban most nem szólunk. A másik tér, ahol félelmetesen bebizonyosodott az Egyház mai életmódjának az elégtelensége, a “pogányok között” szervezkedett Ifjabb Egyházak sorsa, ahol a régi szervezettel föltétlenül szakítani kellett. A harmadik tér itt mi közöttünk a “szekták” hallatlan előmenetele, akiktől már