Reformátusok Lapja, 1959 (59. évfolyam, 1-22. szám)
1959-01-15 / 2. szám
2 REFORMÁTUSOK LAPJA AZ EGYETEMES KERESZTYÉNSÉG HÍREIBŐL A pápa irányítása. — Huszonhar- madik János, az uj pápa, kijelentette, hogy a római katholikus híveknek igenis cselekvő részt kell venniök a politikában, Egyházuknak pedig joga és kötelessége, hogy erkölcsi vezetést adjon ilyen tevékenységük számára. Hangsúlyozta, hogy míg tisztán politikai kérdésekben a katholikus híveknek lehet egymástól eltérő véleményük vagy állásfoglalásuk, társadalmi vagy vallási tekintetben teljes egyhangúságnak kell lennie közöttük. Azt is hozzátette, hogy “az egyház papságának mindenkor joga van és kötelessége is, hogy a lelkek érdekét, valamint az Egyház és a keresztyénség védelmét a hívek figyelmébe ajánlják.” — Ha magyar nyelven írta volna meg ezeket az utasításokat, akkor azok valószínűleg így hangzottak volna: ám lehetnek különböző politikai elveitek, de hogy melyik jelöltre szavazzatok, azt majd papjaitok mondják meg. Jugoszláviába még mindig nincs szabad útja a Bibliának. — Két évvel ezelőtt Jugoszlávia kommunista kormánya betiltotta a Bibliának nagyobb mennyiségben való bevitelét vagy terjesztését. Ezt megelőzőleg a Britt és Külföldi Bibliaterjesztő Társúlat évenként mintegy 60,000 Bibliát küldött be az országba, ahol Bibliát nem lehetett nyomni a második világháború óta, amikor a kommunista uralom elkezdődött. Az angol Bibliatársúlattól pedig azon az alapon vonták meg a Bibliák behozatali jogát, mert a Társúlat nem jegyeztette be magát mint külföldi céget a jugoszláv előírás szerint. Legújabban aztán mégis megengedtek annyit, hogy havonként 200 példányt beküldhetnek — ajánlott levelek gyanánt. Megint csavarják a prést Kelet- Németországban. — A kommunista kormány szigorú ellenőrzése alatt álló hírlapok legújabban azt a változtatást vezették be, hogy a haláleseti hírekből vagy hirdetésekből minden keresztyén szimbólumnak a képét vagy említését teljesen kihagyják. Kihagyják továbbá a temetést végző lelkésznek a nevét is; vagy ha a család minden áron ragaszkodik a lelkész nevének kiírásához, akkor azt így teszik ki: “X úr”. Ezzel azt próbálják elérni, hogy az egyházak tagjai ne tudjanak arról, hogy mikor és hol van temetés az egyháznál. Ugyancsak kihagyják a temetkezési vállalkozók hírlapi hirdetéseiből a kereszt jelvényét, amit a hamvvederrel együtt szoktak azelőtt széliében használni a német lapokban. — A gyárakba közjegyzőket küld a kormány, hogy azok előtt nyilatkoztassák ki a munkások, hogy ők nem tartoznak egyházhoz. El akarják népteleníteni a keleti zóna egyházait. Két és fél millió ember menekült át Nyugat-Német- országba; 78 százalékuk protestáns, 15 százalék római katholikus. A japán keresztyén egyetem. — Az őszi félévre hétszáz uj diák iratkozott be. Az első évre 160 diákot vehettek fel, de e helyek mindegyikére tizenhat pályázó volt! — Amerikai keresztyén asszonyok megint gyűjtéshez fogtak, hogy az egyetemi templom építésének befejezéséhez még szükséges 175,000 dollárt két év alatt összegyűjtsék. Német protestánsok Szibériában. — Heckel püspök, a német egyházak segélyakciójának vezetője, a német hadsereg 45 teljesidejű tábori lelkésze előtt a Szibériába kihurcolt német protestánsokról beszélt, akiktől naponta száz levél is érkezik. Ezek mindegyike nagy honvágyukról tesz bizonyságot; — nem csoda, hiszen egy részük már 40 év óta ott van. Többségük lutheránus és baptista, de vannak köztük mennoniták is. Az ottani iskolákban persze sem német nyelvet, sem semmiféle hittant nem tanítanak, nekik maguknak pedig semmilyen szervezkedésük vagy intézményük nincsen. Ennek dacára valami csodálatos módon megtartották hitüket és az segítette őket a több évtizedes fogság nehéz sorsának elviselésében. A német és orosz kormányok között legújabban tárgyalások folytak le, miknek eredményeként a még élő foglyokat visszatelepítik Németországba. Ami nem lesz egészen könnyű feladat, hiszen ők ott a szörnyű távolban egészen más élethez szoktak már, mint szerencsésebb honfitársaik a régi hazában. A brüsszeli protestáns pavilion sorsa. — A múlt nyáron tartott brüsszeli világkiállításnak egyik világszenzációja volt a protestáns pavilion. Nem olyan értelemben persze, mint az Egyesült Államoknak vagy Oroszországnak egymással versenyző óriás kiállítási helyiségei, amikben kivétel nélkül megfordúlt a kiállítás minden látogatója. Ebbe az aránylag nagyon kicsi épületbe nem is jött be a látogatóknak még a tizedrésze sem — de a híre mégis messzire eljutott. Főként azért, mert a csaknem egészen katholikus Belgiumban ez volt a protestánsok életének az első nyilvános és messzire elhalló bizonyságtétele; aztán azért is, mert a felállításához szükséges költséget maguk a belgiumi protestánsok soha össze nem tudták volna hozni: úgy adakozták össze az egész földről, legfőképpen persze Amerikából. Most hasonló probléma előtt állanak a pavilion barátai: szeretnék azt megtartani, mint ahogy kezdettől fogva tervezték, az evangélium szolgálatában; lebontani és valami alkalmas helyen újra felállítani; használhatnák a belgiumi protestáns egyházak közös iroda-épületéül is, amellett pedig Istentiszteletek tartására alkalmas helyiségül. Ez a lebontási és újra felállítási művelet azonban 222,000 dollárba kerülne. A belga, holland és német protestánsok meg is ígértek 20,000 dollárt, de ez még messze van a szükséges összegtől. Most itt országunkban tart előadásokat Fagel brüsszeli evangélikus lelkész, aki a homiletika tanári az uj brüsszeli protestáns theológiai szemináriumban, ahol ez idő szerint negyven theológus tanúi. Abban az esetben, ha nem sikerűi Isten Országa céljaira megtartani a pavillont, már is tett ajánlatot a megvásárlására az egyik európai állatkert: kígyókat tartanának benne. Aki Gandhitól tanúit keresztyén- séget. — Az ősz folyamán kiváló vendége volt az amerikai Egyházak Országos Tanácsa női szervezetének, valamint a Clevelandban tartott Világrend-Konferenciának. Rajkumari Amrit Kaur hercegnő valamikor a Gandhi titkárnője volt, ez idő szerint pedig az indiai parlament tagja, a Nehru-kormánynak tíz év óta egészségügyi minisztere (az első keresztyén és az első női miniszter indiai kormányban). Ahány gyűlésen részt vett, mindenütt a legnagyobb lelkesedéssel fogadták. — Tiszta keresztyén életfelfogást hirdetett és megmondta nyíltan, hogy azt Gandhitól tanúlta, akit tudvalevőleg még Stanley E. Jones sem tudott rávenni, hogy megkeresztel- tesse magát és a keresztyén egyház tagjává legyen. “Jézus Krisztusról többet tanúltam tőle, mint akárki mástól.” Igaz, hogy mint Gandhi, Kaur asszony sem lett tagja a keresztyén egyháznak, de nyíltan hir(Folytatás a 14,-ik oldalon)
