Reformátusok Lapja, 1958 (58. évfolyam, 1-22. szám)
1958-03-01 / 5. szám
2 REFORMÁTUSOK LAPJA és a gyülekezeteknek egyházaikhoz való nagyobb ragaszkodását, mint a Magyar Egyházkerület e négy gyülekezetében. Hadd küldj em hát szerencsekívánataimat Böszörményi M. István lelkészünknek, a Magyar Egyházkerület elnökének. — Szeretném tudni, hogy vájjon az ő magyar testvérei az egyházkerület gyülekezeteiben kellőképpen ér- tékelik-e azt a bizalmat és nagy tisztességet, amit reá ruháztak akkor, amikor elnöküknek megválasztották, valamint azt a hasonlóképpen nagy tisztességet és bizalmat, mit az Evangéliumi és Református Egyház Egyetemes Tanácsa helyez belé, amikor tőle várja azt, hogy összekötő kapocs legyen minden buzgó magyar lelkész és egyháztag meg az Egyháznak az egész világra kiterjedő programmja között, amiben benne vannak azok a rendkivűli szolgálatok is, amiket a Világszolgálati Bizottság végez. Már maga a címe is, hogy “elnök” jelentős megkülönböztetés, mert az amerikai protestáns egyházak életében, beleértve a mi Evangéliumi és Református Egyházunkat is, ez a cím a “püspök” szó minden mellékjelentését is magában foglalja — sőt bizony annál még valami többet, mert az “elnök” cím azt is jelenti, hogy hivatalát nem valami hierarchiai kinevezés útján nyerte, hanem lelkésztársainak és az egyházi kiküldötteknek szabad kiválasztása és szavazása alapján. így van ez a Magyar Egyházkerület elnökére nézve. De hasonlóképpen így van ez az Evangéliumi és Református Egyház elnökére nézve is. Ezzel kapcsolatban eszembe jut, hogy mikor 1955 szeptemberében látogatást tettem Magyar- országon — amikor a budapesti református theológiai akadémia a theológia doktorának fokozatával tisztelt meg — megkérdeztem azokat a református püspököket és egyéb magas állású egyházi főtisztviselőket, hogy hogy van az, hogy a Magyarországi Református Egyház az egyetlen a világ református-presbiteriánus egyházai között, ahol a legmagasabb egyházi tisztviselő címéül megtartották a “püspök” címet? Akkor megmagyarázták nekem, hogy ennek az egyedüli oka az, mert Magyarországon, ahol a protestánsok aránylag csekély kisebbséget képeznek, a római katholikus egyház pedig nagyon erőteljes és hangos többséget, a püspöki cím használata látszott egyedül alkalmasnak arra, hogy a tömegek szemében a római katholikus hierarchia igényeit ellensúlyozhassa. Ezt az indokolást, mely Magyarország sajátos helyzetéből fakad, mindnyájan tiszteletben tartjuk. Ám én azt a benyomást szereztem azoktól, akikkel erről beszélgettem, hogy ha ez az egyetlen ok nem lett volna, bizony a Magyar- országi Református Egyház is követte volna a református és presbiteriánus család többi egyházaiban használt gyakorlatot, és ők is az “elnök” vagy “moderátor” címet használnák. Ezek bizony nagy és tiszteletreméltó címek és nekünk ezeket teljes mértékben értékelnünk kell. így hát Böszörményi elnöknek és mindazoknak, akik társai a Magyar Egyházkerület életében és munkájában, legmelegebb üdvözletünket küldjük és biztosítjuk őket arról, hogy továbbra is imádkozunk azért, hogy köztük és a mi nagy Egyházunkban minden tagtársuk közt a közösségnek és az együttműködésnek a kötelékei napról napra erősödjenek. — A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme legyen mindnyájukkal. Ámen. AZ EGYETEMES KERESZTYENSEG HÍREIBŐL Az egyház a szökevény lelkészek ellen. — Németország evangéliumi egyháza komoly rendeletben utasította a Keleti Zónában élő mintegy 5,500 lelkészét, hogy még saját biztonságuk kockáztatásával is maradjanak meg gyülekezeteik szolgálatában. A rendelet kiadására az egyik okot a szoviet kormány legújabb intézkedései szolgáltatták, amikkel a hideg-háborút a lelkészek személye ellen terjesztette ki, ami hatásosabbnak bizonyúlt addigi eljárásainál. Mintegy húsz lelkész, akik ellen kémkedés címén eljárást készültek indítani, kimenekült nyugatra és másik 150 lelkész íolyamodott szintén a nyugati zónába való áthelyez- tetéséért. Az egyház rendelete erre válasz. És hogy ennek annál nagyobb nyomatékot adjon, az egyház hivatalos fegyelmi eljárást indított a menekültek közűi két lelkész ellen, azon a címen, hogy megtörték fogadalmukat és nem tartottak ki hűséggel gyülekezeteik mellett. — Mindegyik akkor hagyta el állomását, amikor megtudták, hogy elrendelték elfogatásukat, amiért a konfirmáció letörésére beállított ifjúsági fogadalmi eljárás ellen mertek prédikálni. Az egyház azzal magyarázza szigorú eljárását, hogy a gyülekezeteknek szükségük van arra, hogy megbízhassanak lelkészeikben, és a keleti zóna keresztyénéinek kell hogy határozott példát mutassanak a pogány fogadalmi szertartás elleni küzdelemben. A szoviet elszánt üldözése kiterjed az egyetemeken tanúló protestáns ifjúságra is. Ezeknek azt mondják, hogy a keresztyén- ségben való hit nem egyeztethető össze a tanári vagy tanítói hivatással — és megfenyegetik őket, hogy elveszítik ösztöndíjaikat, eltiltják őket a vizsgáktól, sőt ki is csapják az egyetemekről. A tanítói pályára készülőknek határozottan megmondták, hogy nem kapják meg diplomájukat addig, míg le nem mondanak keresztyéni hitükről. — Jó lesz mindezeket eszünkben tartanunk akkor, amikor a kommunizmus vallás- szabadságáról beszélnek vagy írnak valótlanságokat. Munkanélküliség Olaszországban. — Szicília Palermo városába nagyon érdekes konferenciát hívott össze Danilo Dolci, jól ismert író és munkásvezér, aki maga is a munkanélküliek közé állott, hogy számukra rendes munkát és élelmet követeljen. Vinay lelkész, az észak-olasz(Folytatás a 13.-ik oldalon)
