Reformátusok Lapja, 1958 (58. évfolyam, 1-22. szám)

1958-03-01 / 5. szám

2 REFORMÁTUSOK LAPJA és a gyülekezeteknek egyházaikhoz való na­gyobb ragaszkodását, mint a Magyar Egyház­kerület e négy gyülekezetében. Hadd küldj em hát szerencsekívánataimat Böszörményi M. István lelkészünknek, a Ma­gyar Egyházkerület elnökének. — Szeretném tudni, hogy vájjon az ő magyar testvérei az egyházkerület gyülekezeteiben kellőképpen ér- tékelik-e azt a bizalmat és nagy tisztességet, amit reá ruháztak akkor, amikor elnöküknek megválasztották, valamint azt a hasonlóképpen nagy tisztességet és bizalmat, mit az Evangé­liumi és Református Egyház Egyetemes Tanácsa helyez belé, amikor tőle várja azt, hogy össze­kötő kapocs legyen minden buzgó magyar lel­kész és egyháztag meg az Egyháznak az egész világra kiterjedő programmja között, amiben benne vannak azok a rendkivűli szolgálatok is, amiket a Világszolgálati Bizottság végez. Már maga a címe is, hogy “elnök” jelentős megkülönböztetés, mert az amerikai protestáns egyházak életében, beleértve a mi Evangéliumi és Református Egyházunkat is, ez a cím a “püspök” szó minden mellékjelentését is magá­ban foglalja — sőt bizony annál még valami többet, mert az “elnök” cím azt is jelenti, hogy hivatalát nem valami hierarchiai kinevezés út­ján nyerte, hanem lelkésztársainak és az egy­házi kiküldötteknek szabad kiválasztása és sza­vazása alapján. így van ez a Magyar Egyház­kerület elnökére nézve. De hasonlóképpen így van ez az Evangéliumi és Református Egyház elnökére nézve is. Ezzel kapcsolatban eszembe jut, hogy mikor 1955 szeptemberében látogatást tettem Magyar- országon — amikor a budapesti református theológiai akadémia a theológia doktorának fokozatával tisztelt meg — megkérdeztem azo­kat a református püspököket és egyéb magas állású egyházi főtisztviselőket, hogy hogy van az, hogy a Magyarországi Református Egyház az egyetlen a világ református-presbiteriánus egyházai között, ahol a legmagasabb egyházi tisztviselő címéül megtartották a “püspök” cí­met? Akkor megmagyarázták nekem, hogy en­nek az egyedüli oka az, mert Magyarországon, ahol a protestánsok aránylag csekély kisebbséget képeznek, a római katholikus egyház pedig na­gyon erőteljes és hangos többséget, a püspöki cím használata látszott egyedül alkalmasnak arra, hogy a tömegek szemében a római katho­likus hierarchia igényeit ellensúlyozhassa. Ezt az indokolást, mely Magyarország sajátos hely­zetéből fakad, mindnyájan tiszteletben tartjuk. Ám én azt a benyomást szereztem azoktól, akikkel erről beszélgettem, hogy ha ez az egyetlen ok nem lett volna, bizony a Magyar- országi Református Egyház is követte volna a református és presbiteriánus család többi egyházaiban használt gyakorlatot, és ők is az “elnök” vagy “moderátor” címet használnák. Ezek bizony nagy és tiszteletreméltó címek és nekünk ezeket teljes mértékben értékelnünk kell. így hát Böszörményi elnöknek és mind­azoknak, akik társai a Magyar Egyházkerület életében és munkájában, legmelegebb üdvözle­tünket küldjük és biztosítjuk őket arról, hogy továbbra is imádkozunk azért, hogy köztük és a mi nagy Egyházunkban minden tagtársuk közt a közösségnek és az együttműködésnek a kötelékei napról napra erősödjenek. — A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme legyen mindnyájukkal. Ámen. AZ EGYETEMES KERESZTYENSEG HÍREIBŐL Az egyház a szökevény lelkészek ellen. — Németország evangéliumi egyháza komoly rendeletben utasí­totta a Keleti Zónában élő mintegy 5,500 lelkészét, hogy még saját biz­tonságuk kockáztatásával is marad­janak meg gyülekezeteik szolgálatá­ban. A rendelet kiadására az egyik okot a szoviet kormány legújabb intézkedései szolgáltatták, amikkel a hideg-háborút a lelkészek szemé­lye ellen terjesztette ki, ami hatá­sosabbnak bizonyúlt addigi eljárásai­nál. Mintegy húsz lelkész, akik el­len kémkedés címén eljárást készül­tek indítani, kimenekült nyugatra és másik 150 lelkész íolyamodott szin­tén a nyugati zónába való áthelyez- tetéséért. Az egyház rendelete erre válasz. És hogy ennek annál na­gyobb nyomatékot adjon, az egyház hivatalos fegyelmi eljárást indított a menekültek közűi két lelkész el­len, azon a címen, hogy megtörték fogadalmukat és nem tartottak ki hűséggel gyülekezeteik mellett. — Mindegyik akkor hagyta el állomá­sát, amikor megtudták, hogy elren­delték elfogatásukat, amiért a kon­firmáció letörésére beállított ifjú­sági fogadalmi eljárás ellen mertek prédikálni. Az egyház azzal magya­rázza szigorú eljárását, hogy a gyü­lekezeteknek szükségük van arra, hogy megbízhassanak lelkészeikben, és a keleti zóna keresztyénéinek kell hogy határozott példát mutassanak a pogány fogadalmi szertartás elleni küzdelemben. A szoviet elszánt ül­dözése kiterjed az egyetemeken ta­núló protestáns ifjúságra is. Ezek­nek azt mondják, hogy a keresztyén- ségben való hit nem egyeztethető össze a tanári vagy tanítói hivatás­sal — és megfenyegetik őket, hogy elveszítik ösztöndíjaikat, eltiltják őket a vizsgáktól, sőt ki is csapják az egyetemekről. A tanítói pályára készülőknek határozottan megmond­ták, hogy nem kapják meg diplo­májukat addig, míg le nem monda­nak keresztyéni hitükről. — Jó lesz mindezeket eszünkben tartanunk ak­kor, amikor a kommunizmus vallás- szabadságáról beszélnek vagy írnak valótlanságokat. Munkanélküliség Olaszországban. — Szicília Palermo városába nagyon érdekes konferenciát hívott össze Danilo Dolci, jól ismert író és mun­kásvezér, aki maga is a munkanél­küliek közé állott, hogy számukra rendes munkát és élelmet követel­jen. Vinay lelkész, az észak-olasz­(Folytatás a 13.-ik oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents