Reformátusok Lapja, 1958 (58. évfolyam, 1-22. szám)
1958-03-01 / 5. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA Official Organ of the Evangelical and Reformed Church . . . Member of the Associated Church Press Published semi-monthly (monthly in July and Aug.) for the Evangelical and Reformed Church by the Board of Business Management, the following members constituting the Church Papers Committee: William C. Mingle, Chairman; Carl J. Bender, Edward Dirks, Henry I. Stahr, Norman C. Zulauf and Robert C. Kienle, President of the Board, ex officio. Send all correspondence and subscriptions to: Alexander Tóth, Editor and Manager 55 N. West End Ave. Lancaster, Pa. Subscription rates: $2.50 per year everywhere; single copies, 15 cents. Remittances should be by check, draft or money order, made payable to the REFORMÁTUSOK LAPJA. — Changes of address can be effected five weeks after receipt of both old and new addresses. Entered as second class mail matter January 11, 1944, at the Post Office in Lancaster, Pa., under the Act of March 3, 1879. Additional entry at the Post Office in Pittsburgh, Pa. Acceptance for mailing at special rate of postage provided for in the Act of February 28, 1925, authorized June 4, 1938. MEGFIGYELÉSEK MÁRCIUS AZ EV AN GELIZÁCIÓ HÓNAPJA "Az az érzület legyen bennetek, amelyet a Krisztus Jézusban is láttok, aki, bár isteni alakban volt. Istennel való egyenlőségét nem tekintette olyasminek, amit csak úgy lehet elrabolni tőle, hanem kifosztotta magát: szolgai alakot vett magára és hasonló lett az emberekhez. És mikor alakjára nézve olyannak találtatott, mint ember, megalázta magát s engedelmes lett halálig, még pedig a kereszthalálig. Ezért aztán Isten fel is magasztalta őt s ajándékozott neki olyan nevet, amely felette áll minden névnek, hogy a Jézus-névre minden térd meghajoljon, a mennyei lényeké, a földieké s a földalattiaké és minden nyelv vallja, hogy JÉZUS KRISZTUS az Úr az Atya Isten dicsőségére." (Fii. 2:5-11.) Ebben az apostoli himnuszban benne van az egész evangelizáció: benne van az örömhír, amit az evangélium hozott nekünk és pedig úgy maga a történet, mint annak kellő megmagyarázása és értelmezése, és benne van az a szent várakozás, hogy az Isten megvalósítja a maga céljait a világegyetemben. Sőt benne van még a módszere is az evangelizációnak, amire maga Urunk Jézus adta meg a legjobb és egyedül biztos példát: a megalázkodás és az engedelmesség. Ha pedig még mélyebbre akarunk hatolni az emberi ész számára meg- érthetetlennek látszó titok megfejtésében és azt keressük, hogy MIÉRT alázkodott meg isteni alakjából az emberi, sőt a szolgai alakra: akkor a magyarázatot erre is egyedül az ős-evangéliumi magban találjuk: “Úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta érette, hogy minden, valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök életet vegyen.” Jézus Krisztusban is ez a szeretet volt az indítóok, ez a könyörülő szeretet, amit mai érthetőbb szóval talán így mondanánk, hogy: részvét. Ez a részvét együtt járt a megalázkodással: ha szerette azokat, akikért magára vette a nagy önfeládozást: le kellett szállania hozzájuk, máskép nem végezhette volna el megbízatását. Éppen így bennünk is ez a részvét legyen megalázkodásunk rugója. Mert amíg a saját magunk szeretete nagyobb bennünk, mint a felebarátunk iránt való szeretet, addig nem fogunk tudni megalázkodni. Addig az önzés rabjai maradunk, tehát nem alkalmasok arra, hogy mi vigyük az evangéliumot, hanem inkább rászorúltak arra, hogy valaki mi hozzánk hozza el az életünket átformáló evangéliumot. Amíg a világ ÉN körülöttem forog, addig nem lehet fölötte JÉZUS KRISZTUS az Úr! Csak az remélhet magában képességet az evangelizálás munkájára, akiben a megalázkodás nem gyűlölt kényszer, hanem természetes folyamat és örömmel fogadott kiváltság. Ezt csak a részvét vagy más néven a könyörülő szeretet tudja kiváltani a lélekből. Az igazi részvétnek, az eltakarhatatlan könyörülő szeretetnek pedig mágneses ereje van: viszontszere- tetet ébreszt. Ezen a mindennél erősebb áramon keresztül aztán bizton haladhat Krisztusról való bizonyságtételünk. Mert az evangelizációnak ez a tartalma: amikor elmondom, hogy én hogyan és mikor találkoztam az én személyes Megváltó Urammal és hogy mit tett Ő én értem? Csak olyan ember vezethet el mást is a Krisztushoz, aki már jól ismeri, mert mindennap járja, az Ó hozzá vezető útat. Aki már odaszentelte magát az Ő szolgálatára és rábízta magát egészen az Ő rendelkezésére. Egyházunk hároméves ADVANCE prog- rammjában ez a második év ennek az oda- bízásnak a teljesebb kifejezése akar lenni és ennek a kifejezésnek a módjáúl helyesen választották a még több Istentiszteletben való részvételt. És pedig Istentiszteletben a templomban és Istentiszteletben az otthonban. Aki odabízza az életét Istenre és a maga személyes Urának elfogadta Jézus Krisztust, az állandóan érzi a szükségét annak, hogy vele legyen azzal, akinek odaadta magát életre-halálra. Az vágyik erre a kiváltságra a saját érdekében is, de annak a nagy célnak az érdekében is, hogy “a Jézus-névre minden térd meghajoljon, és
