Reformátusok Lapja, 1958 (58. évfolyam, 1-22. szám)
1958-01-01 / 1. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 7 Aggódásra vagy bátorságra ad-e több okot a keresztyén világmisszió mai helyzete? Irta: Dr. Dobbs F. Ehlman, Nemzetközi Missziói Tanácsunk főtitkára A múlt tavaszon Irák, India és Hong Kong missziói telepeit látogattam meg. Pakisztán fővárosában, Karacsiban, az egyik nemzetközi repülő-társaság állomási helyiségeiben olyan plakátot láttam, ami egyidejűleg aggodalmakkal és bátorítással töltötte meg szívemet. A plakát képe magasban úszó repülőgépet ábrázolt és alatta e felírást olvastam: “Hetvenkilenc országban segítjük egymáshoz közelebb hozni a jóakaratú embereket.” Nyilvánvalóan e repülőtársaságnak 79 országban vannak repülő-állomásai, melyekben az útasok ezrei fordúlnak meg évenként. De vájjon a repülőgép csak jóakaraté embereket visz közelebb egymáshoz? És amikor egymáshoz megérkeztek: meg fogják egymást érteni? Csakugyan a jóakaratot tartják-e az emberi nemzetség legjobb módszerének arra, hogy elérhesse az élet legmagasabb céljait? — Vagy inkább a gyűlöletet és az ármánykodást? Vájjon a modern közlekedési és érintkezési eszközök egymagukban véve elő fogják-e segíteni az egyetemes testvériséget, ha ugyanakkor nem tanítjuk meg az Istenben és az Ő Felséges Országában való hitről azt, hogy minden ember hódolatának ez a legszentebb tárgya?! Bizony azok számára, akiket érdekel a keresztyénség világmissziója, ez az uj kor aggodalmakra és bátorításra is ad okot. Mindjárt először is itt van a világ népességének roppant növekedése és az ezzel járó megélhetési problémák elnehezedése. E problémák közül néhányat nekünk magunknak is, itt az Egyesült Államokban meg kell oldanunk a következő két évtizedben. De a legtöbb missziói területen ezek a problémák összehasonlíthatat- lanúl súlyosabbak lesznek. A világ népességének mai szaporodása évenként negyvenhárom millió, ami körülbelül százhúszezerét jelent naponként, ötezeret óránként, nyolcvannégyet percenként. Századunk végére a népesség legalább kétszerese lesz a mostani két és fél billió személynek. Indiában a mostani lakosság körülbelül évi Öt millió fővel való szaporodása minden személyre legalább 300 dollár évi befektetést kíván, vagyis évenként másfél billió dollárt, hogy megélhetésüket legalább a mostani színvonalon biztosíthassák, holott sokkal többre volna szükségük annak megjavítása érdekében, úgy a földművelés, mint a gyógyászat, közoktatás és ipari fejlődés terén. A legtöbb országban az egyháztagok száma lassabban szaporodik, mint a népesség. Ez teszi könnyen megérthetővé egyik megfigyelőnek következő megállapítását: “Ázsia legnagyobb részében, a következő évtizedek alatt a protestáns egyházaknak — és a katholikusoknak is — nagyobb gondjuk lesz egyszerűen a fennmaradásuk biztosítása, mint bármilyen terjeszkedésre való törekvés.” E megfigyelésnek az igazságát az Egyetemes Egyháznak bizony ott kell tartania a szemei előtt úgy a missziói munkára nevelés, mint annak előbbvitele tekintetében. Másodszor azt kell figyelembe vennünk, hogy Ázsia népességének fele még nincsen 21 esztendős. Ez valószínűleg áll a Közel-Keletre és Afrikára nézve is. A népek e roppant tömegei nem hajlandók életsorsukúl elfogadni azokat a szenvedéseket, amiken elődeik mentek keresztül. A kormányok is mindenütt megfeszítik minden erejüket, hogy a megélhetés lehetőségeit megjavítsák. Közoktatásügy, köz- egészségügy, földmívelés és minden tudományos kutatás állami ellenőrzés alatt folyik, hogy így az egyének esetleges forradalmi hajlandóságait is mind a köz javára fordíthassák. A keresztyén misszió haladása többé nem függ a nemzeti érdekek szövevényeitől. A mai misszionáriust azon földterületek keresztyén népcsoportja hívja meg s állítja munkába, miken szolgálni fog. Harmadszor, a keresztyén missziónak egyetlen képviselője sem menekülhet az elől a gond elől, ami velejár annak tudatával, hogy minden egyes keresztyén személynek és az egész keresztyén közösségnek is úgy kell élniök az életüket, mint akiknek a kisebbségi állapot minden kockázatával szemben is fenn kell ma- radniok és növekedniök kell. Éhez képest kell példaadónak lennie keresztyén életüknek. Sokszor nagyon erős a nyomás, hogy a missziói kötelezettséget úgy tekintsék, mint az egyetemes emberiség egyenlőségébe vetett hitnek egy részét. Demokratikus jelszavakat próbálnak behelyettesíteni oda, ahol az Uj-Testamentum “Isten Országának titkai” felől beszél. Pedik ezek a jelszavak nem tudnak megfelelő indítóokkal szolgálni a misszió számára. Ha azoknak a keresztyéneknek a nagy tömegét hallgatjuk, akik nem állanak az ökumenikus mozgalom mellett, bizony az ő beszédjük is joggal támaszthat bennünk aggodalmakat. — Még megértenünk sem könnyű, nem hogy elfogadni tudnánk az ő bölcselkedésüket, amikor ellenzik azt, hogy evangelizálás helyett egyházak egyetemes egységére törekedjünk, missziói munka helyett elégedjünk meg az egyházak segítő akciójával, missziói terjeszkedés helyett
