Reformátusok Lapja, 1958 (58. évfolyam, 1-22. szám)
1958-02-15 / 4. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 9 tam mert örökkévaló szeretettel szeretlek téged. Ládd, amit a törvény nem tudott elérni, én az én Lelkemmel meg tudom tenni. Uj szív születik meg benned, ha az uj szövetség gyermekévé válsz. Térjetek meg, szófogadatlan fiák, azt mondja az Úr, mert én férjetekké lettem néktek és magamhoz veszlek titeket!” Atyámfiái! Én meg vagyok győződve arról, hogy jelenlegi egyházi életünknek semmire sincs nagyobb szüksége, mint hogy megértse Istennek ezt az üzenetét. Hogy rájöjjünk arra, hogy az egyház nem a mi birtokunk, hanem az Istennek vérrel megvásárolt tulajdona, akit visz- szavár az Úr magához, mint egy paráznává lett feleséget. Mert Ő nagyon szeret és hajlandó uj szövetséget kötni velünk, ha bűnbánó szívvel visszatérünk Hozzá. Boldog, ki Ady Endrével együtt vallja azért, hogy ‘‘Oszlik lelkemnek barna gyásza: Nagy, fehér fényben jön az Isten, Hogy ellenségeim leigázza. Az arcát még titkolja, rejti, De Nap-szemét nagy szánalommal Most már sokszor rajtam felejti. Hallom, ahogy lelkemben lépked S az Ő bús “Ádám, hol vagy”-ára Felelnek hangos szívverések. Szívemben már Őt megtaláltam, Megtaláltam és megöleltem S egyek leszünk mi a halálban.” NE FÉLJ, TE KICSINY NYÁJ! Ágoston Sándor jugoszláviai püspök igehirdetése a szentlászlói zsinaton Luk. 12:32, 13:18-21; Ján. 1:9-13 A világmisszió egyik legutóbbi jelentése szerint 642 millió, egy másik szerint 827 millió keresztyén él a földön. A kettő között annyi a különbség, hogy az egyik szerint minden 100 emberből 27 keresztyén, a másik szerint 32. A többi még mindig pogány. Nem lehangoló ez a számarány? Hát 1900 év alatt csak ennyire tudott fejlődni Krisztus ügye a földön? Az írás azzal nyugtat meg, hogy egy nap az Úrnál olyan, mint ezer esztendő és ezer esztendő, mint egy nap. Isten Országa lassan terjed, de állandóan terjed. Mai igénk azzal vígasztal, hogy rámutat a mustármagra, a kicsiny kezdetre s az állandó külső, látható fejlődésre. Egyben rámutat a kovászra, a láthatatlan belső átalakúlásra. Mit akar mondani az Úr ezzel a két hasonlattal? Az elsővel azt akarja mondani, hogy Isten Országa külső terjedelmében is állandóan növekszik. Még akkor is, ha időnként úgy látszik, mintha növekedése megállt vagy visszafejlődött volna. Míg az Úr a földön járt, 12 tanítványa volt. Mikor keresztre feszítették, mind szétszaladtak, csak nehány asszony maradt mellette. De már feltámadása estéjén megint együtt voltak, sőt a két emmausival megszaporodtak. Ötven nap múlva egyszerre háromezerén lettek. A történetkutatók szerint 300 év múlva a Földközi-tenger két oldalán 8 millió keresztyén volt, ma pedig 642, mások szerint 827 millió keresztyén él a világon. Itt nincs megállás. A legújabb jelentések .szerint már nincs a földön olyan ország és olyan nép, ahol nem hirdetnék az evangéliumot élőszóban és nyomtatásban is. A mustármag nagy fává nőtt, mindig több és több ága van, az ágakon mindig több és több fészek van, ember-fészkek, egyház-fészkek, népek, nemzetek fészkei. A második hasonlattal pedig azt akarja mondani az Úr, hogy az Ő Országa nemcsak láthatóan, hanem láthatatlanúl is terjed. Olyan, mint a kovász. Azt mondja a kovászról, hogy azt az asz- szony beleteszi három mérce lisztbe. Három mérce, az harminc kiló liszt. Tehát egy egész teknő liszt. Jó hat kenyérre való. A kovász pedig csak egy fél öklömnyi nagyságú tészta a legutóbbi sütésből. De abban a kovászban élet van. Gombák vannak benne. Erjedést okozó mikroorganizmusok. Ezek láthatatlanúl elkezdenek dolgozni, “mígnem az egész meg- kele”. A súlya ugyanaz, de a belső összetétele, az íze, a szaga már egészen más. Titokzatos belső átváltozáson ment át. Mi idézte ezt elő? Az a kis kovász. Éhez hasonló az Isten Országa. Éhez hasonló az a világosság, mely megvilágosít minden embert, aki őt befogadja. — Hatalmat ad azoknak, hogy mássá legyenek, mint eddig. Ha eddig a világ fiai voltak is, most Isten fiaivá legyenek. A csaló Zákeus házának üdvössége legyen, a bűnös asszony ne vétkezzék, a tanítványokat gyilkoló Saul Pál apostollá legyen, a züllött római ügyvéd Au- gusztinus hippói püspökké legyen, a kilenc éves korában már egyházi javadalmon tanúló Kálvin reformátorrá legyen. És lépjünk közelebb a mai élethez: az erőszakos, goromba férj szelíd gyengéd élettárs legyen, az iszákos józan legyen, a házsártos, veszekedő ember békés, csendes ember legyen. Mi az, ami ezeket a csodás átváltozásokat előidézi? A kovász.
