Reformátusok Lapja, 1958 (58. évfolyam, 1-22. szám)

1958-02-15 / 4. szám

6 REFORMÁTUSOK LAPJA CSENDESEDJETEK EL Rovatvezető: Dr. Újlaki Ferenc “A NÉP OTT ÁLLT ÉS NÉZTE . . Istenem! a böjti időszakban feltekintek Ő reá, aki “szeretett engem és meghalt érettem”. Feltekintek szenvedő Megváltómra. Add Iste­nem, hogy egyedül Őt lássam, minden másról elfeledkezve, azt érezzem, hogy “állok a Gol­gota bús tetején s ott van a Krisztus, itt vagyok én, római nép, lator, mind elmarad, egyedül, magam, a kereszt alatt.” Add, hogy Jézusra tekintve, a csendességben megérezzem szeretetét, halljam üzenetét. Jézus nevében kérlek, Ámen. Hamvazó szerdán, február 19-én, megkez­dődik a böjti időszak. Az apostoli korba nyúlik vissza az eredete. Előbb negyven órát rendel­tek Krisztus szenvedésére való gondolásra. — Azután egy hetet. Később a niceai zsinat, 325 óta, negyven napot. Azóta, századokon át, meg­tartja a böjtöt a keresztyén világ. A böjti időszak célja: elcsendesedve Krisz­tus érettünk való szenvedésére gondolni, lel­künket a szenvedő Jézus elé vinni. Odaállani a kereszt alá és nézni Őt. “A nép ott állt és nézte.” Tegyük ezt mi is. “Ott álltak mind az Ő ismerősei s mindezt látták.” (Luk. 23:25, 45.) Nézte a két gonosztevő, kiket vele együtt feszitettek meg. Az egyik káromolta, de a másik így válaszolt neki: “Még te sem félsz Istentől? ... Mi megérdemeljük sorsunkat, mert tetteinknek méltó büntetését vesszük, de ez semmi helytelen dolgot nem cselekedett. Az­tán igy szólt: “Jézus, emlékezzél meg rólam!” A római százados hallotta utolsó szavait, látta Őt, nézte, nézte és egyszer csak hangosan felkiált: “Bizony ez az ember igaz volt . . . . Isten fia volt.” És a nép? “S az egész tömeg, mely erre a látványra sereglett össze, miután látta a tör­ténteket, mellét verve tért vissza.” Jézus szenvedésének, halálának látása a római századosra, a gonosztevőre, a tömegre, megrázó hatással volt. Milyen hatással van reánk? Mit vált ki a mi lelkűnkből? Jézus szenvedése bűntudatot vált ki lel­kűnkből. A két világhírű zeneszerző, Wagner Richard és Liszt Ferenc jó barátságban élt egymással. Egy alkalommal Wagner hűtlenségével, önző semlegességével, nagyon megbántotta Liszt Fe­rencet. Rettenetesen szenvedett Liszt. Mikor ennek tudatára ébredt Wagner, levelet irt szen­vedő barátjának és ezt mondta: “Szivednek fájdalma megláttatta velem cselekedetem go­noszságát, csúnyaságát.” Jézus szenvedését látva, érezve, a mi lel­künk is bűntudatra ébred, bűnbánatra indul és mi is azt mondjuk: “Fájdalmad megláttatja velem lelkem csúnyaságát — könyörülj rajtam!” Jézus szenvedésének látása a legnemesebb érzéseket váltja ki belőlünk, önfeláldozó életre serkent. Cromwell idejében történt, hogy egy ka­tonát halálra Ítéltek: esti harangszókor fogják agyonlőni. A katona mennyasszonya, az esti harangozás idején, a toronyba ment, kezével megfogta a harangütőt és élete veszélyeztetésé­vel ott csüngött rajta, mig a harangot húzták. “Miért nem szól az esti harang?” — kérdezte Cromwell. A lány elibe állott és megmutatta neki összezúzott, vérző kezét. Erre Cromwell, mélyen megindulva, igy szólt: “Vőlegényednek megkegyelmezek, menjetek el békességben.” Az önfeláldozó szeretet a legnemesebb ér­zéseket váltja ki. Szivünk mélyéig megindít az, ha valaki szenved érettünk. Mennyivel inkább Jézus szenvedése?! Az Ő szenvedése váltotta ki az emberek leikéből az önfeláldozó szerete- tet, hősiességet, mártiromságot. Az Ő szenve­dése küldte munkába, inspirálta, a sötétség, bűn, szenvedés, rabszolgaság, tudatlanság, nyomorú­ság ellen küzdőket, harcolókat, dolgozókat. Az Ő szenvedése ihlette meg korunk legnagyobb keresztyénét, Schweitzert, hogy ott hagyva di­csőséget, kényelmes életet, az afrikai benszü- löttek felemelésére, Krisztushoz, igaz élethez vezetésére áldozza életét. Ezért mondja Pál apostol: “Mindent kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek . . . hogy megismerjem Őt s az Ő szenvedéseiben való részesedésemet . . . nem én élek, hanem Krisz­tus él bennem . . . aki szeretett engem s ön­magát adta értem.” “A nép ott állt és nézte.” A római száza­dos felkiáltott: “Bizony ez az ember igaz volt . . . Isten fia.” A gonosztevő imádkozva szólt: “Jézus, emlékezzél meg én rólam.” A tömeg mellét verve megtért. A böjti időszakban mi is álljunk a millió és millió hivő sorába és nézzük Őt, a szen­vedő Jézust. Olvassuk az evangéliumokból szenvedése történetét, imádkozzunk hozzá. — Vigyük életünket, lelkünket Ő elé. Engedjük, hogy Ő ránk nézzen . . . római nép, lator, mind elmarad, magam egyedül a kereszt alatt. És rámnéz a Krisztus . . . Rámnéz és ujj ászül. —HsBiOo!-*— URAM ISTEN, SIESS MINKET MEGSEGÍTENI ILY NAGY SZÜKSÉGÜNKBEN KRISZTUS JÉZUSÉRT, MI URUNKÉRT ÉS MEGVÁLTÓNKÉRT

Next

/
Thumbnails
Contents