Reformátusok Lapja, 1958 (58. évfolyam, 1-22. szám)

1958-02-01 / 3. szám

2 REFORMÁTUSOK LAPJA

“Miért vagytok ilyen gyávák? Hogyan van, hogy nincs hitetek?” (Márk 4:40.)

A többi tétel hasonló arcúlcsapás volt. Azt mondjuk, hogy “Istenben bízunk” — és mégis hidrogén - bombákat és táv-röppentyűket gyártunk. Még ma is azt állítjuk, hogy a béke útja az erősebb katonai felkészülés, mert csak így tudjuk féken tartani az ellenséget és támogatni vele alkudozó megbízottainkat. Az oroszok azonban ugyanígy gondolkoznak, és így két oldalról egyszerre folyik a felkészülés, ami pedig nem jó háttér az alkudozásokhoz. Ijesz- tésből nem lesz béke, sem a fegyverek nem nyújtanak biztonságot. A félelem nem épit otthonokat, a pánik nem szánt földet. A katonai felkészülés versenye hiábavaló: csak egyetlenegy véghez vezet — egyetemes elpusztúláshoz.

A kvékerek ugyan nem kérdezik, de nekünk bizony állandóan eszünkben van az is, hogy ugyan miképpen hihetnének nekünk ellenségeink, mikor azt látják, hogy mi, az istenfélők, éppen úgy embergyilkos fegyvereket gyártunk és azokban bízunk, mint ahogy ők teszik, az istentelenek?!

A kvékerek aztán HAT TÉTELBEN szólítják fel a nemzetet az Isten útjának követésére; és azt mondják mindegyikről, hogy meg tudjuk tenni, tehát tegyük is meg! Meg tudjuk tenni, hogy

1) abbahagyjuk az atombombákkal való kísérletezéseket, mert azok már is veszélyeztetik saját testünket is, de még inkább a maradékainkét — és mert a lelkünket árúljuk el, a- mikor olyan terveken dolgozunk, amik elpusztítanák Istennek egész teremtett világát itt a mi földünkön;

2) kezdjünk hozzá a lefegyverzéshez, olyan lépésekkel, amik számunkra nem végzetesek ■—• mert igazi béke úgy sem lehet lefegyervzés nélkül, lefegyverzés pedig nem lehet addig, amíg valamelyik nemzet el nem kezdi — és mert nem illik hozzánk, hogy embergyilkolásra készüljünk;

3) abból, amit Isten adott, még teljesebben segítsünk másokat — mert a kommunizmus kihívására nem lehet jobb válaszunk, mint ha másokat segítünk ahoz, hogy magukon segít- hesseneek — és mert az sem helyes, hogy nekünk ilyen sok mindenünk legyen, amikor a föld népének kétharmada beteg és éhezik;

4) gondoljuk meg, hogy az ember problémái fontosabbak, mint a politikai szövetkezések — mert az algíri kérdés megoldása fontosabb, mint a NATO, a középkeleti hontalanok elhelyezése sürgősebb, mint fegyverek küldése — és mert az embereknek békében és szeretetben kell élniök;

5) erősítsük meg az Egyesült Nemzetek szervezetét, hogy csakugyan a béke eszköze legyen — mert egymással -szemben álló nemzeteknek szükségük van közös tárgyalási helyre

és alkalomra — és mert az emberi nemzetséget nem lehet felosztani;

6) találjuk meg a módját, hogy vas- és bambuszfüggönyökön keresztül is az emberek egymással érintkezhessenek — mert mindenkinek javára lesznek a kereskedelmi, tudományos, kulturális és vallásos síkokon való találkozások — és mert a megértésnek a főellenségei a tudatlanság és az elfogúltság.

Méltán fejezik be ezt a komoly számonkérést a kvékerek Urunk másik szavával: “Az ég külső képét meg tudjátok ítélni, ellenben az idők jeleit nem tudjátok?!” (Máté 16:3.)

A kvékerek tehát ugyanarra szólítanak fel minket, amit Lincoln már meg is valósított önmagában: hogy legyünk EGÉSZ EMBEREK! Ne csak a szánk járjon és emlegesse Istenben való hitünket, és bizodalmunkat, hanem nemzeti politikánk is ennek megfelelő legyen. Legyünk készen minden eshetőségre, még a legrosszabbra is, mert már tudjuk, hogy rosszabb ellensége még nem volt az Isten ügyének és az emberiség igazi érdekeinek, mint amilyennel mi állunk most szemben — de azért e mellett a védekezésre folytonos készenlétben állás mellett állandóan tegyünk meg mindent, amit csak megtehetünk, a mindkét oldalra nézve egyformán végzetes háború elhárítására vagy legalább elodázására mindaddig és pontosan ebben a reményben, amíg ellenségünket belülről szét nem robbantja saját gyűlölete. Mert ha a szeretet épít és alkot: a gyűlölet rombol és pusztít, és önmagát emészti meg. És ha a szeretet mindeneket legyőz, akkor legyőzi a gyűlöletet is.

A mi mostani kormányunknak egész politikáját ez az elv vezeti. Ezért állunk mögötte az egyetemes gáncsolások és csúfolódások közepette is. Külügyminiszterünk egész életét Isten Országának szentelte, amíg földi országa el nem hívta e nemzetnek a legvészesebb időkben való vezetésére. Áldjuk Istent, hogy adta neki pél- dáúl Lincolnt, akinek a politikai iránymutatását igyekszik követni. “Ez a nemzet Isten alatt!” Istenben bízni, de az Ő védelmére még fegy verrel is készen állani! Ahogyan ezt az ó- testamentom népének is állandóan tennie kellett.

Magyar nemzetünknek is volt hasonló hőse: Erdély legnagyobb államférfia, Bethlen Gábor. A meglévő erőket okosan latba vetve, inkább alkudozott, mint hogy kockáztasson és inkább azt is vállallta, hogy gyöngének lássák, mikor tudta, hogy csakugyan sokkal gyöngébb, mint az ellensége. Mikor azonban elkerülhetetlenné vált a fegyver használata, azt is Isten ügyének védelmére és az Ő nevének dicsőítésére használta; ezért volt még a csatákban is hathatós védelmezője a Mindenható.

Nagyjainkat nem saját koruknak adta csak az Isten. Nagyságukat éppen az bizonyítja, hogy alakjuk folyton nő és elveik századokat tanítanak. Lincoln ma is él, lelke most is tud vezetni, mert Isten Lelke vezette őt.