Reformátusok Lapja, 1958 (58. évfolyam, 1-22. szám)
1958-01-15 / 2. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 13 mekkorában református lelkipásztor rejtegetett a faji üldözés idején, és annak az egykori, holland származású, YMCA titkárnak az adománya, aki az első világháború után háromezer magyar hadifogoly között dolgozott Szibériában. Amerikai tégla és orosz bádog találkoznak benne annak jelképéül, hogy Krisztusban ma is egyesülhet Kelet és Nyugat.” Egy első és kilencedik gyermek keresztelője, két testvérpár esküvője, délutáni evangelizáció volt mindjárt aznap a kis templomban, melynek tornyába méltó helyére került az egykori pásztorharang. Az ünnepség után láncos bográcsokban főzött birkapaprikással vendégelte meg a hetven vendégszerető pásztorivadék család a nyolcszáz vidéki vendéget. Áldja Isten amerikai atyánkfiáit, kedves jóltevőinket! Hálásan köszönjük, hogy segítettek a szent cél elérésében! Atyafiúi köszöntéssel a Móricgát-pusztai református egyház presbitériuma. HELYREIGAZÍTÁS Előző számunkban tévesen írtuk azt, hogy a múlt évben az Ausztriába menekült reformátusok között dolgozók lelkészek a magyarországi konvent megbízásából végezték ezt a munkájukat. A konventnek egyáltalán semmi része nem volt ebben. A tévedést valószínűleg úgy követtük el, hogy a megelőző (D. P.) menekülésnek az idejére gondoltunk, amikor még tényleg a konvent intézkedett az ő lelki gondozásuk felől. Rendkívül sajnáljuk a tévedést és bocsánatot kérünk érte. Szerkesztő “TEEN-AGERS” (Folytatás az 5,-ik oldalról) leány is, akiknek az életkora 14 és 17 év között van. Az egyházak feladata e problémával szemben nem az, hogy megállítani próbálja ezt a koránérési folyamatot, sem nem az, hogy biztonsági szigeteket próbáljon teremteni az egyházakhoz tartozó ifjúság számára a társadalom kívülállóinak tengereiben. Sem a negativ, sem az elszigetelő kísérletek nem vezettek eredményekre. Az egyház feladata az, hogy ezt a roppant ifjúsági energiát építő módon nyergelje meg és vezesse el az ifjúságot a Krisztus mellett való személyes döntéshez. Tizenhat millió — huszonnégy millió “teenager”! Mekkora aitó az alkalomra! Fel tudjuk-e kellőképpen használni?! A FECSKE Betévedt a templomba a fecske és nem találta meg az útat vissza a szabadba. Fent röpködött a magasban. Neki-nekivágódott az ablakoknak. Ilyenkor nagyot kappant. Az ablakok ellentálltak. A fiatal lelkipásztor minden áron létrát akart hozatni s kinyitni egy felső ablakot. Az öreg harangozó azonban türelemre intette. Majd ha elfárad, lejjebb száll, megtalálja az ajtót. Úgy is lett. A kis fecske belefáradt az erőlködésbe. El-eltikkadt, már alig- alig mozgatta a szárnyacskáit. Egyszer csak leesett a templom kövezetére. Ép a nyitott ajtó elé. Abban a pillanatban, mint a villám, kirepült az ajtón. A magasban hiába erőlködött, a mélységben megtalálta a szabadúlás útját. Ez a mi életünk képe. Mindenáron a magasban keressük a mi életterünket. Feljebb, feljebb! Neki-nekivágó- dunk olyan akadályoknak, amelyek szemmel nem láthatók. A magasban levő ablakok biztatnak a szabadúlással, de amikor nekikrepű- lünk, visszavetnek. Addig-addig erőlködünk, míg belefáradunk a saját erőnkkel való megszaba- dúlás keresésébe, leszállunk vagy leesünk a mélységbe s ott nyílik meg előttünk a szabadúlás útja. “Az Isten a kevélyeknek ellenök áll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad.” (I. Péter 4:6.) ÁGOSTON SÁNDOR, jugoszláviai püspök
