Reformátusok Lapja, 1958 (58. évfolyam, 1-22. szám)
1958-01-15 / 2. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 5 a Krisztus Egyháza. Ahogyan Urunk megjósolta: amikor egy lesz az akol is, aminthogy egy a Pásztor. És aztán még tovább megy majd az emberiség és megszűnnek az államok is, és akkor megszűnik minden háború. És eljön a Krisztus által szintén megígért Országiás, amiben az Isten az Úr. TANULSÁGOK MIKET SOHA NEM SZABAD ELFELEDNÜNK Istennek arra is van hatalma, hogy az átkot áldássá tudja fordítani: mikor megátkozta a földet az ember bűne miatt, abból az átokból fakadt a munka áldása. A rettentő gyász mellett, amit 1956 vége hozott minden magyar emberre a föld kerekségén, jöttek ki nagy egyéni és egyetemes áldások is abból a nemzeti katasztrófából. Ez utóbbiak között talán a legnagyobb az a tanúlság, amit a keresztyén egyházak világszolgálata nyújtott nekünk. Illő, hogy erről is megemlékezzünk most a misszió hónapjában. Mi a misszió? Nem más, mint szolgálat. Ugyanaz a szolgálat, amit maga a mi Urunk Jézus Krisztus kezdett el, a folytatását pedig reánk bízta: — tanítványaira, Egyházára. Az Egyháznak a világszolgálata a teljes misszió. Akár el is ejthetnénk a “misszió” nevet, mert a “Világ-Szolgálat” nevében mindaz benne van, amit eddig a misszió neve alatt értettünk. Mert a hitterjesztés és a vele járó igehirdetés is mind szolgálat, amivel betölteni próbáljuk Krisztus parancsát. Világ-Szolgálat. Két jelentése is van e szónak. Azt is jelenti, hogy pontosan azt a világot kell szolgálnia, amit úgy szeretett Isten, hogy az Ő egyszülött Fiát adta érette. Tehát nekünk sem megvetnünk vagy gyűlölünk kell ezt a világot, hanem szeretnünk. Mert hogyan is szolgálhatnánk, ha nem szeretnők? A mi szolgálatunk nem bérért való, hanem szerétéiből való szolgálat kell hogy legyen. Amilyen a Krisztusé is volt. A másik jelentése e szónak az, hogy kiterjed az egész világra. Nincs határa, nincs korlátja, nincs személy válogatása. És ez az értelme volt a legmeglepőbb áldása ennek a szónak abban a mi nagy katasztrófánkban. Az ökumenikus mozgalomnak lett ez a katasztrófa az első erőmérője és megbizonyította felőle, hogy hatvan esztendős fejlődése után már is van akkora hatása, mint az ezerhatszáz esztendős római egyháznak. Azt a szinte hihetetlenül gyors és kitartóan eredményes segítőakciót, aminek a teljességéről sohasem fogunk kapni átfogó képet, az Egyházak Világtanácsának és közelebbről a Világ-Szolgálatnak már akkorra kész gépezete nélkül sohasem lehetett volna sem elkezdeni, sem lebonyolítani. Minden egyház összefogott, mind összetette az erejét és együtt sietett a menekülő magyarok támogatására. Kinyúlt a munka mind az öt földrészbe és így történt, hogy a föld kerekségének határaira szétszóródott magyarság még sem maradt elhagyatott árva: keresztyén testvérek állottak melléjük mindenütt. Lehet ezt, szabad ezt valaha elfelejtenünk?! Sőt inkább álljunk mi is ott állandóan Egyházunk Világ-Szolgálata mellett, mint ahogyan Magyar Egyházkerületünk gyülekezetei is tették és reméljük, hogy ezután is állandóan tenni fogják. Ez legyen a mi hálánk és köszönetünk bizonysága! “TEEN-AGERS” (Nevezzük csak “serdülő ifjúság” néven) Nem tudjuk lefordítani ezt a ma már oly fontossá lett kifejezést — már csak azért sem, mert a mi magyar nyelvünk már a tizenegy évest is e szófűzéssel jelzi, holott az angol nyelvben csak a tizenharmadik évnél kezdődik ez a meghatározás, ami jobban hozzáillik ahoz, amit ez a most széliére használt kifejezés meg akar jelölni. De mindenki tudja, mit jelent. Most nem a jelentéséről, hanem néhány fontos tudnivalóról adunk hírt, mit az Egyházak Országos Tanácsának nagygyűlésén ismertetett az ifjúsági osztály vezetője. Az utolsó tíz év alatt a 14 és 16 év közötti ifjúság két évvel előbbre ment találkáinak módszereit meg az élethivatás megválasztását illetőleg. Ma 42,000 különféle munka-alkalmi típus közűi választhat; huszonöt évvel ezelőtt csak 20,000 különféle foglalkozás kínálkozott számára. Az a tény, hogy országunk lakosságának húsz százaléka költözködik egy helyről a másikra minden esztendőben, nagy nehézségeket okoz a serdűlő ifjúságra nézve: uj barátokat kell keresni és uj barátoknak kell őket be- fogadniok maguk közé. Ez idő szerint 16 millióra megy a serdűlő ifjúság száma, de 1965-ben már 24 millióra rúg fel ez a szám. És ez az ötven százalékos emelkedés olyan időben fog bekövetkezni, amikor aránylag nagyon lassú lesz a 20 és 40 évesek közötti csoportnak a számemelkedése, amely csoportból szokott kikerülni a legtöbb ifjúsági munkás. A 16 millió serdűlő ifjúnak a költőpénze vagy keresménye évenként kilenc billió dollárt tesz ki. A 12 és 24 év közötti korban több mint százezer olyan nő van, aki már férjnél volt és el is vált. Ezek között van hatezer olyan (Folytatása a 13.-ik oldalon)
