Reformátusok Lapja, 1957 (57. évfolyam, 1-22. szám)
1957-03-15 / 6. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 11 fegyverrel a kezükben fognak tovább harcolni az akkor már kivívottnak hitt szabadság megőrzése érdekében. — Micsoda hazaszeretet, mekkora szabadságvágy élhetett ezekben az emberekben, akik ezeket az érzéseket elibe helyezték a szülői, hitvesi, gyermeki szeretetnek s nem szaladtak haza, a meleg, szerető családi hajlék kényelmébe, hanem vállalták a harcot, úgy kopottan, elnyűtten is, az Istenért, a Hazáért és a Szabadságért! Az a nemzet, amelynek ilyen fiai vannak, nem halhat meg, hanem örökké él, mert méltó arra, hogy Istennel szabad hazában magyarúl éljen! Adja Isten, hogy mielőbb ÍGY legyen! AZ ÁLDÁS NEM VÁLTOZIK Irta: Dr. Takaró Géza A történelem letűnt évezredei alatt minden megváltozott a földön. De vannak értékek, melyeken semmi külső változás nem változtat. Ilyen érték az az áldás, mellyel az Istentisztelet zárul. Hangzik zsinagógában és keresztyén templomban a mai napig változatlanúl. Teljes lett a szabadság az igehirdetésben, de kötött maradt a forma a befejező áldásban, az “arany ámenben” — hogy ha még oly szép volt is a prédikáció, el ne felejtsék a hallgatók: a magvetésre az áldást egyedül Isten adhatja. Még egy főpap is csak addig tud menni, hogy mondja az áldást, de Isten adja azt. Adja úgy javainkra és örömeinkre, mint veszteségeinkre és szenvedéseinkre — mígnem azt tudjuk mondani, amit a világ soha nem ért meg: “gyönyörködöm a bántalmazásokban (mert mind javamra, örömömre változott), nyomorúságokban, üldözésekben és szorongattatásokban — Krisztusért.” Isten áldása megdicsőiti rajtunk a gyötrelmeket is. Az emberi áldás szavakkal kezdődik és végződik, Istené meggazdagit, megerősít és békére juttat. Isten utasítására mondotta Mózes Áronnak: “így áldjátok meg Izrael fiait, mondván nékik: Áldjon meg tégedet az Úr, és őrizzen meg tégedet. Világosítsa meg az Úr az ő orcáját te rajtad, és könyörüljön te rajtad. Fordítsa az Úr az ő tekintetét te reád, és adjon békességet néked. így tegyék az én nevemet Izráel fiaira, hogy én megáldjam őket.” (IV. Mózes 6:22-27.) Ma is felállunk, mikor az Istentisztelet végére jutunk, ünnepélyes csendben hallgatjuk e szavakat, akárcsak egykor Jeruzsálemben hallgatták megilletődve. Elszakíthatlan láncszemekkel kapcsolódik egymáshoz ez a háromszoros áldás, páros soraival, és mind a három Isten nevével kezdődik. Olyan ez, mint az a másik Szentháromság, a Szeretet örökszép himnusza végén: “Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három, ezek között pedig legnagyobb a szeretet.” A szeretet pedig mindig áldás. Ebben az egyben olvad össze a három, mint az Atya, Fiú, Szentlélek háromsága az egy Istenben. Egység a háromságban, háromság az egységben. Ez a hit legmagasabb mathema- tikája. Hallja az egész gyülekezet az egész földön. Dolgozók és szenvedők. Ifjak és vének. Milyen különös volna, ha egyszer az Istentisztelet végén — még inkább pedig az élet végén — elmaradna az áldás! A régi, ismerős, kedves szavak! Ugyan mivel lehetne pótolni — Isten áldását?! Az áldás eredetileg azt jelentette: Ember, nyújtsd ki kezedet, nyisd ki tenyeredet, adok kosaradba, csűrödbe. Megáldalak bő aratásban, szaporodó nyájban, kedvező időjárásban, harctéri győzelemben. “Reád szállnak mind ez áldások — egy feltétel alatt — ha hallgatsz az Úrnak szavára. Áldott leszesz a városban, áldott a mezőben. Áldott lesz a te méhednek és a te földednek és a te barmodnak gyümölcse. Az Úr megszalasztja előtted a te ellenségeidet.” (V. Mózes 28:1-14.) De azután nyisd ki szívedet is. Ne becsüld le az anyagi áldásokat, de ne feledd, hogy ezek magukban ki nem elégíthetnek, s nem is maradandók. Szépség, ész, erő, ügyesség is mind elmúlnak. Nem nagyobb áldás-é az istenfélelem, amely végül még a halálfélelmet is legyőzi? Nem nagyobb áldás-é a hit Abban, aki világok kormányzása közben nem feledkezik meg te- rólad sem; aki megszámlálhatlan csillagok seregét tartja pályájukon, s ugyanakkor fejednek hajszálait is számon tartja? Áldjon meg az Úr, és őrizzen meg! Az ember soha nem elég tapasztalt, nem elég óvatos, nem tud magára vigyázni. De — “nem szunnyad el a te Őríződ, nem alszik el az Izraelnek őrizője. Az Úr megőriz téged min-
