Reformátusok Lapja, 1957 (57. évfolyam, 1-22. szám)

1957-03-01 / 5. szám

ELMHURST COLLEK LIBRARY

EVANGELICAL AND REFORMED CHURCH

Volume LVII., Number 5. EGYHÁZI ÉS VALLÁSOS NÉPLAP Lancaster, Pa., Mar. 1, 1957.

ROMON VIRÁG

Irta: Dr. Vassady Béláné

Budapesten történt, a második világháború vége felé. A főváros ostroma több mint három hónapon át tartott. Ez idő alatt egészségtelen pincékben szorongtunk, kenyér és világítás nélkül; még a vizet is adagolnunk kellett. Fejünk felett bombák robbantak s kártyavárként dőltek a házak.

Még tartott a tél, amikor tizenkét hét után első ízben felmerészkedtem a szürkülő világba. Szerte az uccán hullák hevertek, olvadó jég s alvadt vérfoltokon. Körültem üszkös, feketéllő romok. Romok, romok . . . Olyan volt a város mint egy nagy temető. Jaj dúlva szakadt fel bennem a kétségbeesés: “Sohasem lesz itt újra élet, soha!”

S akkor egyszerre könnyeimen át megpillantottam valamit. Kicsiny kékes foltot az egyik ház romjain. Jobbra tőle egy hulla hevert, balra pedig a halott katona átlőtt sisakja. Először azt hittem, női ruhafoszlány. De nem! Tévedtem! Virág volt: Élet! Tavaszi megújhodás hirnöke a tél és halál országában. — Hogyan kerülhetett oda? Micsoda titokzatos úton és módon törte magát felszinre? Isten kegyelmének beszédes tanujele volt; az Ő csodatévő kezének munkája: új élet a romon.

Ugyanigy lett kézzel foghatóvá sokunk számára a Szent Lélek jelenvalósága is. Közép- és Kelet-Európa e háború dúlta országaiban a második világháború után Isten olyan lelki megújhodást ébresztett, aminőt a reformáció kora óta még nem tapasztalhattunk. A Biblia, ez öreg kétezeresztendős könyv egyszerre csak mindennapi életkenyerünkké lett. — Parasztok, egykori földesurak, gyári munkások és profesz- szorok, ott szorongtak mindnyájan egymás mellett a nyitott Szentlrás körül.

Nem felelne meg a valóságnak, ha azt állítanók, hogy a vasfüggöny mögötti országok keresztyénéi — csak azért mert keresztyének

— tényleges üldöztetést szenvednek. De viszont hazugság lenne, ha az állítanók, mintha semmiféle elnyomásban sem volna részük. Beszédükben és cselekvésükben egyaránt korlátok közé szorítja őket az államhatalom és jaj nekik, ha e korlátozásokat nem veszik figyelembe. Az egyházi munka sokféle ágát fel kellett adniok. Ám az evangélium hirdetése meg van engedve s a vasárnapi templomba járás számukra nem csupán illendő szokás, hanem felbecsülhetetlen kiváltság. Az u. n. “régi jó időkben” félüresen kongtak a történelmi emlékű, hatalmas templomok. Most viszont zsúfolásig tölti meg őket a hívek serege. A tiszta, egyszerű evangéliumot hirdetik bennök, minden cicoma és mesterkéltség nélkül s a hét hal és az öt kenyér csodája újra meg újra megismétlődik falaik között.

Hogy mi megy ott végbe ma, arról találó mélységgel tesz bizonyságot egyik nőtestvérünknek a vasfüggöny mögül érkezett alábbi levél- részlete:

“Mindaz, amit mi itt az Úrral megélünk, mély értelmű, tündöklő csodák végeláthatatlan sorozata. Olyan csodálatosan vezeti a mi Urunk az egyeseket és az Ő egyházát, olyan mélységeket és magasságokat tár fel az Ő világából előttünk, hogy az ember lélekzete is kihagy a boldog ámulattól! Olyan konkrétan tanít bennünket, olyan kézzel fogható valósággal beszél hozzánk, s kérlelhetetlenül leleplez minden talmi és értéktelen dolgot. És teljes világossággal arra késztet, hogy minden fenntartás nélkül, merjünk mindennap egyedül az Ő kegyelméből élni . . .”

A fenti részletet az idei egyetemes világ- imanap céljaira készített füzetből vettük. Az egész Istentisztelet rendtartását és szövegét Dr. Vassady Béláné írta; ugyancsak ő fogja vezetni ezt az Istentiszteletet a lancasteri reformátusok egyik templomában, március 8.-ik napján.