Reformátusok Lapja, 1957 (57. évfolyam, 1-22. szám)

1957-03-01 / 5. szám

2 REFORMÁTUSOK LAPJA AZ EGYETEMES KERESZTYÉNSÉG HÍREIBŐL Világszemle az írni-olvasni tudók­ról. — Az Egyházak Országos Ta­nácsának a tevékenysége nagyon sok fontos területre kiterjed. Egyik bi­zottsága a világ minden népének az írni- és olvasni-tudásával és a ke­resztyén irodalomnak hozzájuk elé­résével törődik. E bizottság leg­utóbbi gyűlésén több mint száz szak­értő vett részt, akik arról tárgyal­tak, hogy a megváltozott világhely­zet és a kommunista propaganda egyenesen parancsoló szükséggé tette azt, hogy friss szemlét tartsanak a keresztyén irodalom terjesztésének érdekében az egész föld népessége fölött. Az egyházak minden évben millió meg millió könyvet, folyó­iratot, pamfleteket és lapokat külde­nek ki a hátramaradt fejlődésű or­szágokba, de sohasem bizonyosak a- felől, hogy azoknak mekkora a hasz­nossága? Hogyan osztják szét azo­kat és hogyan használják? Ezért azt határozták, hogy két éven át tanulmányozni fogják a fenti kér­dést mintegy 250 nyelvű népesség között, és ezek közül öt ilyen el­maradt országban teljesen kimerítő tanulmányt végeztetnek a keresztyén családi lapok hatásának lemérése ér­dekében. A kommunista propaganda olcsó és nemcsak értéktelen, hanem erkölcsileg is káros “komikus” nyom­tatványokkal árasztja el ezeket az országokat; ezért még a képekre, sőt azoknak színeire is nagy gond­dal kell vigyázni kiadványainknál. A Világtanács Ceylonban fog gyű- lésezni. — Két nagygyűlést tartott már az Egyházak Világtanácsa: 1948-ban Amsterdamban, 1954-ben Evanstonban, és most készíti elő 1960-ban tartandó harmadik világ­gyűlését, melynek színhelye Ceylon szigetén Kandy városa lesz. Az In­diai Tenger legnagyobb szigete Cey­lon; Kandy városát pedig minden­felől tea- és kókuszdió-ültetvények veszik körűi. Három mértföldnyire a város közepétől, az egyik kül­városban épültek fel tíz évvel eze­lőtt, valósággal fényűző módon, a ceyloni egyetem épületei, ahol a vi­lággyűlést fogják tartani. A föld kerekségének egyik leggyönyörűbb botanikus kertje fekszik itt a folyó partján. Kandy város nagy budd­hista központ; kellős közepén ott áll a Buddha-hívők egyik főszen­télye a Fog-templom, amiben Budd­hának emberinél sokkal nagyobb fo­gát őrzik és minden év augusztus hónapjában ahoz zarándokolnak már húsz évszázad óta. A Buddha-vallás követői között erőteljes ébredés van folyamatban; ennek dacára a cey­loni miniszterelnök, aki maga is egyik vezére ennek az ébredésnek, biztosította a Világtanács főtitkárát, hogy nagyon szívesen fogják látni a világgyűlést. Ceylonba különben is sok turista jár minden esztendőben. Kötelező tiszteletadás. — A khínai kormány rendeletet bocsátott ki, amely szigorú büntetés terhe alatt megköveteli az állam minden alkal­mazottjától, hogy tisztelettel hajtsa meg magát a köztársaság zászlója előtt, úgyszintén Dr. Sun Yat-Sen képe előtt, aki a khínai köztársa­ság alapítója volt. 1953-ban két presbiteriánus misszionárius tiltako­zott minden ilyen rendelkezés ellen, amiket szentségtörésnek minősítettek. A mostani kormányrendelet azon­ban hivatkozik a jogügyi és közok­tatásügyi kormánybizottságnak arra a megállapítására, hogy nem vallá­sos cselekmény ez, hanem a zászló és Dr. Sun emléke iránt kijáró kö­teles tisztelet. — Itt említjük meg, hogy washingtoni kormányunk leg­újabban nemcsak az újságírók, ha­nem lelkészek számára is megnehe­zítette a Khínába való utazást. Az uj-guineai probléma. — A múlt év nyarán hírt adtunk arról a bátor és hitükhöz méltó állásfoglalásról, amivel a holland reformátusok nyílt szózatot intéztek nemzetükhöz, fel­szólítva kormányukat, hogy találjon valami módot Hollandiának az uj- guineaiakhoz való viszonya rende­zésére, még pedig “az Isten igazsá­gának világánál”. A felszólítás ter­mészetesen mindenfelé erős visszhan­got keltett. Azóta a holland egyház kerületei és egyházmegyéi is foglal­koztak a kérdéssel; sőt népgyűlése­ket is tartottak, ahol tiltakoztak az ellen, hogy az egyház az állam dol­gaiba beleavatkozzék. A decemberi zsinati gyűlésen az egyik lelkész olyan indítványt terjesztett be, hogy az egyház vonja vissza szózatát és nyilvánosan ismerje el, hogy hibát követett el a kibocsátásával. Ezt az indítványt a zsinat 48 szavazattal 5 ellenében elvetette. Ellenkezőleg ha- tározatilag kimondta, hogy nagyon örvend annak az általános érdeklő­désnek, amit az ügy iránt az egyház szózata felköltött. Újra hangsúlyoz­ta, hogy nem politika, hanem a té­nyek bizonysága kényszeríti, hogy ebben az ügyben tovább haladjon, és megbízta theológiai bizottságát, hogy tanúlmányozza az egyház és az állam közötti viszonyt a bibliai és theológiai adatok alapján. Idő­közben egy másik, 116 tudósból álló, csoport is felírt a kormány­hoz ugyanezen ügyben és hasonló szellemben, de a miniszterelnök ki­jelentette, hogy Uj-Guinea kérdésé­ben ez idő szerint semmi tárgyalást nem hajlandó kezdeni. — Uj-Guineá- ban pedig megalakúit az Evangé­liumi Keresztyén Egyház, száz éves missziói munka eredményeképpen. Ebben most már azon a szigetrészen lakó százezer pápua ugyanegy egy­házba került valamennyi ott lakó hollandussal. Az uj egyházkerület­nek az elnöke is pápua, Rumanium lelkész. "Ha megkondúl az eslharang imá­ra .. ." — A múlt évi Egyháznapon résztvevő félmillió német elhatároz­ta, hogy úgy Nyugati mint Keleti Németországban, amikor szombaton este harangozni fognak templomuk tornyában, megállanak akármilyen munkájukban, kikapcsolják a rádiót is és két percig teljesen csöndben imádkozni fognak, kérve Isten áldá­sát a következő nap igehirdetésére és Istentiszteleteire, valamint a ha­tárokon túl élő hittestvéreikre. A mezőkön és a falvakban azelőtt is szokásban volt az esti harangozás, ami egyúttal a munkanap végét is jelentette; a városokban azonban az esti harangszó újítás, de ezzel a céllal dicséretes újítás. Lengyel reformátusok. — A há­ború előtt ötezer református élt Varsóban; ezekből csak egyezer ma­radt 1945-re. Azóta állandóan folyik a lengyelországi református egyház ujjászervezési munkája, mit Jan Nie- wieczerzal szuperintendens vezet. De mindössze csak hat lelkésze van, ezek gondozzák a hét egyházköz­séget és hat kisebb csoportot. Most már megint rendszeresen tartanak Istentiszteleteket és bibliai oktatást, sőt Varsóban evangélizáló munka is folyik. A templomokat államsegély- lyel építik újjá; és theológusaikat szemináriumokba járatják. Tibeti írógép. — Tibet még ma is elzárt ország, ahová misszionáriu­sok sem mehetnek. A kashmiri he­gyek között azonban régóta ott él és Tibet számára dolgozik, legalább papiroson, Eliyah Tsetan Puntsok morva misszionárius, aki nemrég Londonba utazott, hogy írógépet ke­ressen munkája számára, hogy azon a bibliai részeket meg a saját maga által írt és előállított vallásos lapot sokszorosító gép (mimeográf) szá­mára lekopoghassa. A tibeti nyelv és írás azonban annyira eltérő min­(Folytatás a 14.-ik oldalorí)

Next

/
Thumbnails
Contents