Reformátusok Lapja, 1957 (57. évfolyam, 1-22. szám)
1957-02-15 / 4. szám
10 REFORMÁTUSOK LAPJA gélizációs alkalmakká tenni. Idősödő testvéreink evangélizációs gondozása pedig megérdemelné, hogy lelkészgyüléseink komoly problémájává tegyük. d) A sákramentumok használata. Keresztelünk, urvacsorázunk annak módja, rendje szerint. Néhol többen, néhol kevesebben. Úrvacsorái előkészitő Istentiszteleteink azonban talán sehol sem kielégitőek, noha szinte a legkézenfekvőbb evangélizációs alkalmak. e) A tagság imaéletének növekedése. (Módszerek, eredmények, családi áhitatok.) Talán ezen a ponton tapasztalható a legtöbb reményt- keltő tünet. Egyre több és több gyülekezetünkben használják az áhitatos füzeteket (Upper Room, Csendes Percek, Family Altar, Gospel Stories, stb.), egyházi lapjainkat és más hit- épitő iratokat. Növkszik a családi áhítatot tartók száma is. Istennek legyen hála, végre elhagyta a nyomdát a Szikszai féle imádságos könyv is, Harangi László átdolgozásában, s közkedveltsége bizonyítja, hogy hiányt pótol. Több helyről bibliaórák tartását is jelentik. f) Templomlátogatás. Általános tünetnek látszik a jelentések alapján az, hogy a gyülekezetek angolul beszélő része növekszik, mig a magyar Istentiszteletekre járók száma kezd csökkenni. Van hely, hol 51%-os volt az angol növekedése az elmúlt évben. Mindez arra enged következtetni, hogy az átmenet nehéz idejét legtöbb gyülekezetünknek sikerült eredményesen kihasználni. A rendszeres templomlátogatás növelésére egy gyülekezetünk bevezette a hétközi híradók használatát — jó eredménnyel. g) Látogatások. (Under-Shepherd plan.) — Van, ahol a lelkipásztornak nem jut ideje erre. Van, ahol csak hivatalos formában, presbiter kíséretében végzik. Néhol presbiterek maguk is végzik ezt, de az under-shepherd tervet talán egyetlen gyülekezetünk sem valósította még meg. Az ok: presbitereink lelki elmaradottsága; hogy lehessen mások lelki számontartására használni az olyan presbitereket, akik maguk sem ismerik a lelki ABC-t? Mindezeknek az orvoslására bizottságunk a következőket ajánlja': 1. Gyülekezeteinkben igyekezzünk megteremteni az evangélizációs légkört. Evangélizá- ciót végezni olyan egyházban, ahol nincs meg az ehhez szükséges légkör, datolyafa ültetés az északi sarkon. Hogy gyülekezeteinkben a lé- lekmentés szenvedélye elevenné válhasson, a lelkipásztor a kulcsszemély. A lelkipásztornak világosan kell látnia, hogy vannak dolgok, tevékenységek, egyéni és gyülekezeti magatartások, amelyek megölői az evangélizációs lelkűiét megteremtésének, mig mások határozottan elősegíthetik azt, hogy ez megvalósulhasson. Ahol a lelkipásztor tevékenysége kimerül emberi sikerek hajszolásában, jófiuskodásban, pénzügyi bevételek növelésében, ott nem valószínű, hogy az evangélizációs lelkűiét gyökeret ver, még ha a legjobb mószerekkel és a legkiválóbb személyiségekkel próbálják is azt végezni. Ahol viszont a lelkipásztor igehirdetésében, magánéletében, gyülekezeti vezetésében és pásztori szolgálatában igyekszik a számára élővé vált Krisztust középpontba helyezni, ott valószínűleg előbb utóbb a gyülekezetre is ráragad valami ebből a szent szenvedélyből. Szeretettel kérjük és buzdítjuk azért lelkipásztor testvéreinket, hogy imádságos bátorsággal tegyék céljukká az evangélizációs légkör megteremtését. Gyűléseiken tárgyalják ezt a kérdést. A böjt és advent alkalmait használják ki imaórák és bibliaórák tartására. Ne felejtsék el, hogy Isten egész országszerte ébresztgeti az Ö egyházát, s jaj nekünk, ha mi kimaradunk a Lélek sodrásából. 2. A lelkipásztorok után a presbitereken van a teher és felelősség súlya. Bizottságunk ajánlja, hogy ahol lehet, tartsanak a presbitériumok két gyűlést havonta: egyiken tárgyalják meg a hivatalos ügyeket, a másikon pedig az egyház lelki ügyeit imádság, bibliamagyarázat, komoly tanulás és őszinte kiértékelés keretében. Közegyházunk evangélizációs bizottsága kész segíteni bennünket is ilyen vállalkozásokban. — Ajánljuk továbbá, hogy minden presbitériumban alakítsák meg a gyülekezet evangélizációs bizottságát, amelyiknek nemcsak az lenne a feladata, hogy a gyülekezetben szorgalmazza az evangélizáció ügyét, hanem az is, hogy minden jelentősebb evangélizációs hirt beküldene kerületünk evangélizációs bizottságának az elnökéhez, aki azokból időnkénti körleveleket állítaná össze és kiküldené a presbitériumokhoz, hogy egymás hite által növekedhessünk és tanulhassunk. 3. Gyülekezeteinkben igyekezzünk tovább folytatni és erősíteni a családi áhitatok tartását. Mind magyar, mind angol nyelven megfelelő segédeszközök állanak ma már rendelkezésünkre. (Csendes Percek, Reformátusok Lapja, Daily Talks With God, Upper Room, Family Altar, Messenger, etc.) 4. Ajánljuk, hogy kerületünk küldje ki Babos Sándor lelkészt a július végén Northfield, Mass, államban tartandó “Mission to Ministers” konferenciára és közegyházunk tanácsa szerint fizesse költségeinek egyharmad részét. 5. A keleti egyházmegye kérte közegyházunktól Kováts Margit diakonissza testvérünk missziói szolgálatra való alkalmazását. Kérjük a Kerületi Tanácsot, hogy haláláról értesítse az illetékeseket. Kovács Margit eltávozása bizottságunk számára is komoly veszteséget jelent. Legyen áldott emléke! Nagytiszteletü Egyházkerület! Bizottságunk
