Reformátusok Lapja, 1957 (57. évfolyam, 1-22. szám)
1957-02-15 / 4. szám
2 REFORMÁTUSOK LAPJA rogtok a ti szívetekben?” — kérdez Jézus bennünket, zúgolódókat. — Az Atya kegyelmes volt hozzátok: kitépte mind azt a plántát életetekből, amit nem Ő ültetett. (Máté 15:13.) — Milyen plántákról beszél Jézus? Lelki plántákról. A bánatról, mit a halál plántált szívünkbe. Ez évben sokkal többen tértek haza az Úrhoz, mint valaha. Az aggodalmat a bajok plántálták szívünkbe. Volt úgy, hogy nem tudtunk pihenni, nem tudtunk dolgozni, mert minden gondolatunk azon volt, amit az újságból olvastunk vagy amit a doktor mondott figyelmeztetőül. Odahazúlról borzalmak szele fújt. Itt — idősebb testvéreink közűi egyre többen kerültek kórházba. Talán soha nem volt olyan nagy szükség pásztori vigasztalásra, mint 1956- ban. Bánat, aggodalom, félelem lett úrrá a lelkeken. Ezek a vad, mérges plánták megfojtással fenyegették lelkesedésünket, hitünket. — Isten meglátta, hogy veszélyben van lelkünk s kitépte ezeket a gyomokat lelkűnkből. Ez a tekintete Megváltó Tekintet volt, mert annak hatására a remény, a vígasztalás, a bizalom, a hit újra visszatért szívünkbe. Ez akkor volt, mikor a felleg elvonúlt fejünk felől s tudtunk újra álmodni, örülni, tervezni. Bevezetésünkben a kivándorlóról beszéltünk. Minden bevándorlónak, hogy egy uj országba bemehessen, szüksége van egy úgynevezett biztosíték-levélre, mely azt bizonyítja, hogy nem lesz az ország terhére, mert már van számára munka, amivel megkeresi mindennapi kenyerét és nem szorúl rá mások segítségére. Mi is még csak nem régen léptünk be az Idő uj országába, az 1957.-ik esztendőbe. Nekünk is van biztosíték-levelünk. A Szentírás az, mely megnyugtat bennünket, hogy mi sem leszünk mások terhére, hogy senki sem fogja hallani a mi panaszunkat, nem fogja látni könnyeinket, hogy nem fogunk félni és megijedni, ha emlékezünk arra, hogy “az Úr reánk tekintett” 1956-ban és úgy le fog reánk tekinteni 1957- ben is. S az Ő tekintete újra tele lesz szeretettel, irgalommal és kegyelemmel. “Elég nekünk az O kegyelme.” Mert ez az isteni kegyelem megnyitja majd a “minden jó adománynak és tökéletes ajándéknak” a mennyei forrását, amely megtartó és meggazdagító áldásokkal árasztja el egyéni, gyülekezeti s nemzeti életünket. AZ EGYETEMES KERES2TYÉNSÉG HÍREIBŐL Bandungban megint gyűlésezíek. — Ezúttal azonban nem politikai világgyűlésre jöttek össze a színes bőrű nemzetek képviselői, hanem avégből, hogy Délkelet-Ázsia területére állandó bizottságot formáljanak a Biblia terjesztése érdekében. India, Ceylon, Thailand, Malaya, Indonesia és Hongkong képviselőivel tanácskoztak a Brit és Külföldi, az amerikai, a holland, a skóciai és az ausztráliai Biblia-Társúlatok tisztviselői. Miről? Arról, hogy mindegyik országban külön Biblia-terjesztő tár- súlatokat alapítsanak, Biblia-házakat és raktárakat nyissanak, nyomdát szereljenek fel és kolportőröket állítsanak be. Isten igéje hódít. Súlyos válság Bolíviában. — Az egész múlt esztendő nagyon komoly helyzet elé állította ezt az országot. A mi itteni téli hónapjaink alatt ott nagy esőzések szoktak lenni, de ehelyett az egész időszak száraz volt, ami tönkretett minden termést, úgy hogy a lakosság éhezett. Az infláció folyton nőtt: e télen már 12,000 bolivianot adtak egy dollárért.. A protestáns egyházak konferenciákat tartottak, amiken az Egyházak Világtanácsához és annak Church World Service intézményéhez for- dúltak segítségért. Tenyészállatokat fognak bevinni, úgyszintén vetőmagot is nagyobb mennyiségben. A helyzetet súlyosbítja az, hogy a lakosságnak 85 százaléka indián eredetű és most megy át nagy társadalmi átalakúláson; és az inflációból úgy az indiánok, mint a bányászok sok hasznot látnak. Az is nagyon káros hatású, hogy a szomszéd Co- lombiában még mindig tart a protestánsok üldözése; ott még az ország elnöke is azzal a megtévesztéssel vezeti félre a népet, hogy a protestántizmus meg a kommunizmus ugyanegy dolog. Nixon elnöknek az a fél-igazságot tartalmazó kijelentése is sokat ártott, hogy Latin-Amerikában a kommunizmus elleni küzdelemnek a római katho- likus egyház a legerősebb bástyája. A welszi (Wales, Anglia) kongre- gácionálisok. — A mi Arany Jánosunk írt balladát a welszi bárdok- ról (költőkről), akik egymás után ötszázan inkább halálba mentek, mint sem hogy énekükkel dicsérjék a gyűlölt Edvárd angol királyt. Wales tartományban a kongregácio- nális egyházaknak 310 angolúl beszélő gyülekezete van 25,000 taggal és 120 lelkésszel, ellenben 850 gyülekezet a welszi nyelvet használja és ezeknek 120,000 tagjuk és 350 lelkészük van. Ötven egyházukban azonban nincsen lelkészük, úgy hogy ezek a gyülekezetek mindig nagyobb mértékben presbiter-tagjaikkal kénytelenek végeztetni a templomi szolgálatokat. A lelkészek közűi nagyon sokan mentek el tanítani az állami iskolákba, ahol jobb fizetést és kedvezőbb helyzetet találtak. Az ifjúság előtt sem látszik vonzónak a lelkészi pálya. Walesben nincsenek női lelkészek, holott az angliai egyházakban már 30 gyülekezet alkalmazott női lelkészt. Uj Biblia a vak araboknak. — Mary Lowell 1893-ban ment Palesztinába, megtanúlt arabúi és 20 esztendei kitartó munkával egy saját pontozási! átírást készített az egész Biblia számára, hogy azt azok a vakok is olvashassák, akiket ő ott tanított. Minden betűt hat kiemelkedő ponttal jelzett. Azóta ezt a Bibliát használták az arabok közt a vakok számára. Ez a Biblia 32 kötetet tett ki, összesen 112 fontot nyomott, előállítása 60 dollárba került, de ott az arabok kötetenként 30 centért vásárolhatták a Bibliaterjesztő Társúlat gondoskodásából. Most Mary Lowell Bibliáját — így hívták az arabok — a sokkal modernebb uj arab átírás szerint fogják kiadni; Mary Lowell két barátnője, a McNeile nővérek készítik elő, (Folytatás a 13.-ik oldalon)
