Reformátusok Lapja, 1957 (57. évfolyam, 1-22. szám)

1957-02-15 / 4. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA

Official Organ of the Evangelical and Reformed Church . . . Member of the Associated Church Press

Published semi-monthly (monthly in July and Aug.) for the Evangelical and Reformed Church by the Board of Business Management, the following members constituting the Church Papers Committee: William C. Mingle, Chairman; Carl J. Bender, Edward Dirks, Henry I. Stahr, Norman C. Zulauf and Robert C. Kienle, President of the Board, ex officio.

Send all correspondence and subscriptions to: Alexander Tóth, Editor and Manager 55 N. West End Ave. Lancaster, Pa.

Subscription rates: $2.50 per year everywhere; single copies, 15 cents. Remittances should be by check, draft or money order, made payable to the REFORMÁTUSOK LAPJA. — Changes of address can be effected three weeks after receipt of both old and new addresses.

Entered as second class mail matter January 11, 1944, at the Post Office in Lancaster, Pa., under the Act of March 3, 1879. Additional entry at the Post Office in Pittsburgh, Pa. Acceptance for mailing at special rate of postage provided for in the Act of February 28, 1925, authorized June 4, 1938.

MEGFIGYELÉSEK

ELNÖKÜNK ÁZSIAI ÚTJA

Dr. Wagner, Egyházunk elnöke, a múlt év végén meglátogatta keletázsiai missziói telepeinket. November 14,-ike és december 21.-ike közt, öt hét alatt, 25,000 mértföldnyi útat tett meg, legnagyobb részben repülőgépen. Alaskán keresztül Japánba ment, onnan Koreába, onnan Okinawa szigetére, onnan Formosa szigetére, onnan Hong Kongba és végül Manillába. Visszatérése után részletes jelentést terjesztett Egyházunk három érdekelt testületé elé: Egyetemes Tanácsunk, Nemzetközi Missziói Tanácsunk és a Világszolgálat bizottmánya elé. Ez a jelentés tele van megfigyelésekkel és javaslatokkal. Ez utóbbiakat illetékes testületeink fogják tárgyalás alá venni, azok tehát addig reánk nem tartoznak. Megfigyelései azonban méltán érdekelnek mindnyájunkat. A volt újságíró éles meglátása és a gyakorlott egyházvezető józan értékelése tükröződik azokból.

Legnagyobb hatással volt rá a szektáknak szinte hihetetlen mértékű felburjánzása az egész Távol-Keleten. Lépten-nyomon találkozott nemcsak a történelmileg már jól ismert szekták missziói kirendeltségeivel, hanem egészen uj alakúlatokkal, szektákkal és missziókkal, “evangéliumi” missziókkal, mindenféle nevet viselő “keresztes hadjáratokkal”, sőt — és ez aztán nagyon keservesen esett — történelmi régi felekezeteknek egészen ui misszió-indításaival is, olyan mezőkön, ahol azelőttt nem dolgoztak soha. A szekták elszánt vetélkedése nem egyszer igazi anarchiát idéz elő; ezeket azonban idehaza sem tudjuk megállítani, odakint még kevésbbé. Ellenben az Egyházak Világtanácsának tagjaitól nem várná az ember az ökumenikus szellemnek azt a merő megtagadását, amivel még most is a régi felekezeti széttagoltságot szaporítják. Magatartásuk kihívja a szemlélőből a Pál régi kérdését: “Avagy részekre osztatott-é a Krisztus?” Az eredmény természetesen Róma egységes frontjának mindenütt győzelmes előnyomúlása.

Meg is mondta elnökünk mindenütt, ahol megkérdezték tőle, hogy Egyházunk nem akar-e valahol uj missziói munkát kezdeni — hogy amennyiben ezt tenné: mindenütt csak a már ott dolgozó felekezettel karöltve és annak a neve alatt, vagy még inkább valamelyik Egyesült Egyház neve alatt tenné ezt és sehol sem volna hajlandó a maga külön felekezeti nevét is hozzáadni a már ott működő külön felekezetek névsorához. A jelentés egyik kiemelkedő pontja ez:

“Azzal a megerősödött meggyőződéssel jöttem vissza a Távol-Keletről, hogy a nyugati felekezetekre-tagoltság, bárminő volt is az értéke és történelmi jogosúltsága, ma már — különösen a nem-keresztyén országokra gyakorolt hatásánál fogva — egyenesen megtagadja a mi “Krisztusban való egységünket”, sőt bizony magát Jézus Krisztust is mint a világ egyedüli reménységét.”

A széttagoltságnak ilyen gyászos példájával találkozott Formosa szigetén, ahol a methodista és a lutheránus egyházak kezdtek uj missziói munkát, ahelyett, hogy a már régóta ott dolgozó presbiteriánus egyházzal Egyesült Egyházzá alakultak volna, amire emez készen is állott. Még keservesebb szétesést szenvedett a presbiteriánus egyház Koreában, ahol pedig egy évszázad óta csodálatosan szép munkát végzett, ami ragyogó mintája volt a missziói építésnek. Néhány esztendővel ezelőtt odament a mi amerikai magyar köreinkbe is egyszer gyászosan oetört Carl McIntyre és háromfelé szakította azt a szép egységet, megbontva köztük a békességet és felebaráti szeretetet.

Jól megfigyelte elnökünk azt is, hogy milyen magukrahagyatott életet folytatnak a misz- szionáriusok és családjaik, elszakítva a keresz- tyénség lüktető életárjától, és még egymástól is elszigetelve az őket környező más-gondolkozású és más-érzületű idegenek tengere által. Sürgeti, hogy itteni egyházaik és barátjaik ne hagyják őket ennyire magukra, hanem tartsák fenn velük a mennél élénkebb érintkezést. Mily meg-