Reformátusok Lapja, 1957 (57. évfolyam, 1-22. szám)
1957-02-01 / 3. szám
14 REFORMÁTUSOK LAPJA AZ AMERIKAI PROTESTANTIZMUS HÍREIBŐL Billy Graham Buffalóban. — Csak két napra ment, de akkora sikere volt beköszöntésének, hogy a város egyházai hivatalosan meghívták hosszabb idejű evangelizálásra, mit meg is ígért — két vagy három év múlva. Addig már le van kötve az ideje. (Most a tavasszal New York városába megy többek között.) Buffalóban 25,000 ember hallgatta két esti előadását és hatszázan jelentkeztek, hogy életüket Krisztusnak adják. Az első estén a közönség a meghirdetett idő előtt három órával már ott volt a helyén. A lelkészek számára meghirdetett külön előadására 300 lelkész jött össze. Joggal jeleníthette hát ki ott, hogy az evangélium hallgatására ma könnyebb megkapni a tömegeket, mint ezelőtt bármikor országunk történetében. Követel a Vatikánba? :— A Knight of Columbus ismert amerikai katho- likus szervezet legutóbb tartott országos gyűlésében azt tűzte ki 1957.- ik évi munkálkodásuk főcéljául, hogy országunk küldjön követet a Vatikánba, vagy ha ezt nem: akkor legalább “az elnök személyes képviselőjét.” A Szent Név társaságok bostoni nagygyűlése pedig már feliratot intézett kormányunkhoz, kérve, hogy a Vatikánnal azonnal létesítsenek diplomáciai összeköttetést. Olvasóink még bizonyosan emlékeznek arra, hogy mily éles meg- hasonlást okozott ez a kérdés az elmúlt évtizedek folyamán a katho- likus és protestáns lakosság között. Roosevelt elnök “személyes megbízottat”, Truman elnök pedig már 1951-ban “nagykövetet” is nevezett ki a Vatikánba. A felháborodás akkora volt, hogy ezt a kinevezést vissza kellett vonni. Protestáns körök méltán látják egy ilyen lépésnek az összeférhetetlenségét az egyház és állam különállásának elvével. A fenti említett előjelekből ítélve a római egyház minden befolyását latba fogja vetni az idén e cél elérése érdekében. Jó lesz hát, ha egyházi szervezeteink minél hamarabb megint kifejezésre juttatják határozott tiltakozásukat e hatalmi törekvéssel szemben. Magyar egyházaink különösen erőteljes bizonyságokkal szolgálhatnak sokszázados küzdelmük tanulságaira hivatkozva. Társadalmi problémáink ianúlmá- nyozása. — Az Egyházak Országos Tanácsa december közepére gyűlést hívott össze Indianapolis városába, ahol négyszáz egyházi vezető képviselt harminc közegyházat. Három napon át hallgatták a legkiválóbb előadókat és tárgyalták, tizenöt csoportra oszolva, a legnehezebb kérdéseket. Elköltözzék-e az egyház is, amikor tagjai messzebbre mennek templomuktól? Milyen hathatósabb támogatásban tudná részesíteni az egyház a bűntények megelőzésén munkálkodó hivatalos vagy társadalmi szerveket? Mik a további teendők a társadalmi elkülönítésnek a megszüntetése érdekében? Mit tehet az egyház a szabadság védelme terén? Mik a feladatai kultúránknak több vallásos tartalommal megtöltése és folytonos reformálása terén? Hát ökumenikus tekintetben? A gyűlésen úgy a kongregácionális egyházaknak, mint a mi egyházunknak a tisztviselői vezető szerepet vittek. Ez egyesüléshez készülő két egyháznak a különböző tanácsai most egymás után tartják közös gyűléseiket, amiken az egyesülés lefolyásának részleteit készítik elő. A számok beszélnek. — Állítsunk csak szembe egymással két statisztikai tény-sorozatot Az egyik az egyháztagok számának szaporodásáról szól. Országunk történelme folyamán először értük el, hogy több mint száz millió egyén tartozik templomokhoz vagy zsinagógákhoz. Az előző év kimutatásával szemben ez csaknem három százalékos emelkedés, holott népességünk szaporodása csak nem egészen két százalékos volt. Templomaink száma 305,449, ami csaknem két százalékos emelkedést mutat, a vasárnapi iskolák népessége pedig negyedfél százalékos emelkedéssel majdnem elérte a 39 milliós számot. A másik statisztika csaknem tizenöt százalékos emelkedést mutat — a bűntények számában, mikből két és fél milliót követtek el a múlt év hat hónapja alatt. A letartóztatások 60 százalékánál a szeszesitaloknak is része volt a bűntények elkövetésében. 443,057 italmérés van országunkban, tehát 137 ezerrel több, mint templom. Az 1,786,947 bűntényből, mit ital hatása alatt követtek el, több mint tízezer bűntény esett minden napra! Az ország lakosságának szeszes ital fogyasztása csaknem három billió gallon volt, ami azt jelenti, hogy minden férfire, nőre és gyermekre fejenként 18 gallon jutott. (Pedig ugy-e a gyermekek nem isznak és sok felnőtt sem iszik — tehát az itallal élőkre még nagyobb mennyiség jut!) Ennek a roppant italmennyiségnek a megvásárlására a lakosság a múlt évben jóval több mint tíz billió dollárt áldozott — sokkal többet, mint a- mennyit adtunk valamennyi nyilvános iskolánk fenntartására együttvéve! A hires történetíró Toynbee kimutatta, hogy a világtörténelem által ismert 21 civilizáció közül tizenkilencet az alkohol használatának túlzásbavitele tett tönkre. Vájjon Amerika lesz a huszadik? Hát a Bibliára mennyit költünk? — Itt is szembeállíthatunk két statisztikai táblázatot. A Britt és Külföldi Bibliaterjesztő Társúlat országaiét: Anglia népének jövedelme fejenként 800 dollár átlagot jelent; lakossága a Biblia terjesztésére fejenként másfél centet ád egy év alatt. Ausztrália népének átlagos jövedelme fejenként 920 dollár; Bibliára adnak fejenként majdnem két centet. Canada népének fejenként 1300 dollár jövedelme van évenként; Bibliára több mint három cent jut. Legtöbbet adnak Bibliájukra New Zealand lakosai, kiknek fejenként csak 1000 dollár a jövedelme, de a Bibliára való adakozásuk fejenként meghaladja a 6 centet. Ezekkel szemben az Egyesült Államokban a lakosság évi jövedelme fejenként 1900 dollárt tesz ki — tehát jóval nagyobbat, mint az említett országok bármelyikében. Ellenben a Biblia való adakozás, sajnos, itt majdnem a legkevesebb: fejenként csak 2 centnél kevesebbet jelent! Alig adunk többet, mint Anglia népe, pedig az átlagos jövedelem jóval több mint kétszer- annyi! Az Amerikai Biblia Társulatot 1816-ban alapították, és azóta 475 millió Bibliát adott ki; a Britt és Külföldi Bibliaterjesztő Trásúlatot pedig 1804-ben alapították és azóta 604 millió Bibliát adott ki 836 nyelven; a két testület már több mint 1100 nyelven jelentette meg az Isten igéjét. A Tízparancsolat az iskolákban. — New York államban, Long Island szigetén, New Hyde Park község iskolaszéke hat szavazattal egy ellenében az iskola mindegyik tantermében kifüggesztette a Tízparancsolatnak úgynevezett “interdenomi- nácionális” szövegét (széljegyzetekkel magyarázzák, hogy milyen különbségek vannak a katholikus, protestáns és zsidó felekezetek által elfogadott szövegben.) A tanítóknak nem engedték meg, hogy tanítványaik tudakozódó kérdéseire még
