Reformátusok Lapja, 1957 (57. évfolyam, 1-22. szám)
1957-02-01 / 3. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 15 csak feleletet is adjanak, ellenben azt igen, hogy kártyákat osszanak ki köztük, amiket a növendékek szüleiknek megmutatnak és ezektől kapják meg a feleletet kérdezőskö- désükre. Az iskolaszék intézkedése nem találkozott a közönség osztatlan helyeslésével. Voltak, akik azt fájlalták, hogy ezzel a többféle szöveggel a mi sajnálatos vallási megosztottságunkat vonúltatjuk fel állandóan a gyermekek szemei előtt; mások alkotmánysértést láttak ebben a felekezeti jellegű dologban (lásd vezércikkünket az 5.-ik oldaton); protestáns és katholikus lelkészek egyaránt melléállottak az intézkedésnek, mint amely erkölcsi támaszt ád a nemzeti jellem kifejlődéséhez. LAKÁSVÁLTOZTATÁSÁT szivéskedjék egy hónappal előre bejelenteni; ennyi időre van szükségünk cimének átírásához. Ha ezt elmulasztja: nem vállalhatunk kezességet azért, hogy egy vagy több számunkat nem fogja megkapni. A postahivatal csak utólag értesít a címváltozásokról, és ezt sem mindenütt teszi meg. Előzetes értesítése az előfizetőt a kárvallástól, a kiadóhivatalt pedig sok külön-munkától menti meg. GYÜLEKEZETEK Következő számunkban kezdjük az évi jelentések ismertetését. Kérjük a jelentéseket! A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HÍREIBŐL A nagy házlakarílás. — Megírtuk már, hogy a magyar szabadság első hetében, tehát azonnal, mihelyst úgy látszott, hogy szabadabb lélekzetet vehetnek, milyen alapos takarításhoz fogott hozzá az egyház legfőbb kormányzó testületéinek, a konvent- nek meg a zsinatnak az elnöksége. Kijelentették, hogy az 1948 után hivatalba állított tisztviselők megválasztatása nyomás alatt történt, ezért valamennyiőjüket arra kérték, hogy mondjanak le hivatalukról. Két püspököt is érintett ez a döntés. Be- reczky Albert budapesti püspököt nagyon súlyos betegségére való tekintettel is kérték, hogy vonúljon vissza; Péter János püspököt viszont nemcsak a püspöki állásáról, hanem lelkészi jellegéről való lemondásra is felszólították. (A kormány aztán Péter Jánost a kulturális kapcsolatok intézését végző minisztériumi szakosztály élére állította; oda tette hát vissza, ahonnan elhozta a debreceni püspökség élére.) A három püspök közül egyedül Győry Elemér dunántúli püspöknek nem kellett lemondania, mert ő még 1948 előtt kezdte hívataloskodását. Nemcsak püspöki hivatalában maradt meg, hanem egyházi törvényeink értelmében most reá szállott a Konvent és a Zsinat elnöksége is, mint hivatalban legidősebb püspökre, legalább is addig, amíg ezeknek az állásoknak a betöltése hivatalosan is megtörténik. Ha továbbra is megtartja püspökségét, ez a két elnökség is az övé marad — kivéve, ha az egyház zsinata kényszerítettnek, tehát törvénytelennek jelenti ki Dr. Ravasz volt elnöknek az elnökségről való lemondatását. A dunamelléki egyházkerület lelki vezetését addig is átvette Dr. Ravasz László püspök, míg a püspöki hivatal jogi ellátását — megint csak törvényeink értelmében — az időközben egyház- kerületi főjegyzőnek is megválasztott Pap László budapesti theológiai dékán végzi. A tiszántúli egyházkerületben a lelki vezető a püspökválasztásig Gál István hevesnagykunsági esperes, törökszentmiklósi lelkész. A legnagyobb újság azonban mindezek között a tiszáninneni egyházkerület helyreállítása, amit tudvalevőleg a múlt évben szüntettek meg, azaz függesztettek föl. — Ennek a kerületnek a lelki vezetését most ideiglenesen Dr. Koncz Sándor lelkész végzi. Arról is olvastunk annak idején, hogy beszüntették az Út című és szörnyű kormány-nyomás alatt állott egyházi lapot és ehelyett Reformáció címen szándékoztak uj lapot indítani, aminek Dr. Ravasz László püspök lett volna a főszerkesztője. Ezt a lapot azonban mindez ideig nem sikerűit elindítani és így magyarországi református egyházunknak október 31.- ike óta nincsen sajtószerve. Még egy hírünk van és ez azt mondja, hogy a nyolc év óta elítélt lelkészeket mind rehabilitálták; sajnos azonban azt még nem tudjuk, hogy ez azt is jelenti-é, hogy visszatérhettek állásaikba, amikből felsőbb hatalommal erőszakosan eltávolították őket. A szűkszavú levél, miből híreinket kaptuk, csak annyit mond, hogy Dr. Ravasz László az országban folyó lelki megújúlás vezére. Kicsi hír, de két örömet jelent: ha van lelki megújúlás, akkor felszakad szívünkből a lefojtott hálaadás és az Istenünket dicsérő magasztalás. És ha ennek vezetése Dr. Ravasz László kezében van: akkor az a legjobb kézben van, ennek a mi mélyen hívő és prófétai lelkületű apostolunknak a kezében, akinél nagyobb alakja nem volt a négyszáz éves magyar református egyháznak. — Imádkozzunk jó Istenünkhöz mi is mindnyájan, hogy hosszabítsa meg az ő köztünk maradásának idejét számos esztendőre még, hogy megérhesse teljes felszabadúlását egyházának és nemzetének egyaránt! Más forrásból arról is értesültünk, hogy a testvér lutheránus egyháznak a háztakarítása súlyosabb következményekkel járt. Dezséry és Vető püspökök, akiket szintén lemondattak a szabadságharc izzó napjaiban, a kommunista uralom helyre- állítása után lépéseket tettek az uj báb-kormánynál a maguk püspöki állásának visszanyerésére. Ordass püspököt azonban, aki Túrócy püspöktársával együtt visszatért az evangélikus egyház élére, sokkal erélyesebb egyéniségnek ismerik, sem mint hogy ez az uj kicserélés olyan könnyen mehetne. Ordass mögött ott áll nemcsak a magyar- országi evangélikusok óriás nagy többsége, hanem a lutheránusok hatalmas világszövetsége is, melynek kiváló elnöke, Fry püspök, személyesen járt közbe a budapesti kormánynál Ordass püspök szabadon- bocsáttatása és újra hivatalba állítása érdekében. A világszövetség már meg is próbálta a Magyar- országba beutazást, de nem kapott vízumot az útlevelére. így csak Géniből áll összeköttetésben a magyar kormánnyal, amely a mostani nagy változások idején beszüntette a korábbi “egyházhívatalt” is, aminek vezetője a magyar egyházak hivatalos “ellenőre'’ volt. (Vájjon nem ez lesz az uj feladata Péter volt püspöknek?)
