Reformátusok Lapja, 1957 (57. évfolyam, 1-22. szám)
1957-02-01 / 3. szám
8 REFORMÁTUSOK LAPJA ÜZENT A FÖLDEM Irta: Dr. Vassady Béla Az utóbbi évek folyamán mindig ünnepnap számba ment, valahányszor üzent a földem. Üzent úgy, ahogy üzenhetett: sorok között, rejtjelesen, de _mégis sokat mondóan. Csak az érthetett belőle, akihez címezve volt az üzenet. És minden egyes alkalommal bebizonyult, hogy nincs világosabb beszéd az egymást megértők tolvaj nyelvénél. A sokféle üzenet közül hadd útaljak itt most háromra. Az első kettőt öt-hat éve kaptam, a harmadikat mindössze néhány héttel ezelőtt. Közös vonásuk, hogy valamennyi egy- egy bibliai igére útalt. Beszédes hallgatás Magyar nyelvünk szólásformái többféleképen dicsérik a hallgatni tudó ember bölcsességét. “Hallgatni arany, beszélni ezüst.” — “Ne szólj szám, nem fáj fejem.” Ki ne ismerné közülünk e találó mondásokat? De a Biblia is tartalmaz hasonló jótaná- csokat. S magyarországi barátaink levelei ezek közül kettőt is emlékezetünkbe idéztek. Magát a bibliai szöveget nem merték ugyan leírni, csak épen a megfelelő könyvre, részre és versre útaltak. Az egyik ily útalás a Prédikátor Könyve harmadik részének első és hetedik versére hívta fel figyelmünket: “Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak.” “Ideje van ... a hallgatásnak, és ideje a szólásnak.” Az útalásból mindjárt megértettük: beszédes hallgatás volt hazai véreink kényszer hallgatása. Tudták, hogy hallgatniok kellett, de hitték, hogy eljön még a szólásnak ideje. És amikor eljött: hangjuk el is hallatszott a világ minden részébe. Sőt még most is visszhangzik. És hisszük, hogy nem üresen tér vissza hozzájuk. Mert Isten malmai őrölnek, még akkor is, ha lassan őrölnek . . . A másik üzenet szintén e rájuk kényszeri- tett hallgatásra hivatkozott, Ámos próféta könyvének ötödik része tizenharmadik versére utalva: “Azért hallgat az eszes ebben az időben, mert gonosz idő ez.” Valóban: lehet-é elképzelni gonoszabb időt annál, mint mikor csak azt szabad hirdetni, amit parancsszóra írtak elő?! Ily időben beszédesebb és bátrabb dolog megnémult egyháznak bizonyulni. A gonosz idő Káinjainak egy tál lencséért el nem adni az egyház egyetlen kincsét: az ige tiszta s szabad hirdetését. Inkább nem szólni egy szót sem, mintsem nyilvánosan meghamisítani magát az igazságot. Inkább elszenvedni az arcúi verettetés, a meghurcoltatás ezeregy formáját, mintsem “lelki csatlóssá” aljasulni. Áldjuk az Istent, hogy hazai egyházunk sok-sok lelkipásztorának megadta az erőt az ily “beszédes hallgatásra”. A gonosz idők átvészelésére eddig csodálatos módon képeseknek bizonyultak. Egyszer talán majd azt is megtudjuk tőlük, miben rejlett e képesség titka. Addig is bízzunk benne, hogy legalább az igehirdetés szabadságáért folytatott harcuknak meg lesznek a kívánt eredményei. A csalódottak igéje A harmadik igére az októbervégi forradalom után érkezett levélben történt útalás. Közismert tény, hogy a magyar szabadságharcosok, sőt az egész magyar nemzet mélyen csalódott, amikor a Nyugattól nem kapott megfelelő segítséget. Ennek a csalódásnak volt a megszó- laltatója az a levél, amely Jeremiás Siralmai negyedik részének tizenhetedik versére hívta fel figyelmünket. Ezt Írja ott a próféta: “Még mikor megvoltunk, elepedve néztek a szemeink a hiábavaló segedelem után; esengve várakoztunk olyan népre, amely nem szabadított meg.” Lehetséges-é ennél nyíltabb és esengőbb feljajdulás? Lehetséges-é ennél hívebb magaleleplezése egy fogoly nemzet hiábavaló várakozásának és nagy-mély csalódásának? Bizony, nem lehet . . . ★ ★ ★ Később megnéztük e bibliai vers angol változatát is. És érdekes különbségre lettünk figyelmesek. Mert az angol szöveg ez esengve várt népről nem azt mondja, hogy “nem szabadított meg”, hanem azt, hogy “nem tudott megszabadítani” (we watched for a nation which we could not save). Szolgáljon e szövegeltérés, legalább némileg, hazai testvéreink vigasztalására. Szabadság- harcos forradalmuk vérbefojtása az egész világ lelkiismeretét felébresztette. S bár a nyugati hatalmakat most újra a Közép-Kelet kritikus helyzete foglalkoztatja, de azért ez nem jelenti azt, mintha a magyar nép októbervégi forradalmának ne lennének meg a máris nyilvánvalóvá vált, valamint a még csak ez után nyilvánvalóvá váló gyümölcsei. Keresztyén hitünk szerint a világtörténelem eseménysorozatában minden mindennel összefügg. A teljes összefüggés láncszemeit viszont egyedül Isten bölcs és atyai akarata rendezi el. Apponyi Albert gróf valamikor találóan jegyezte meg, hogy a “soha” és az “örökké”
