Reformátusok Lapja, 1957 (57. évfolyam, 1-22. szám)
1957-02-01 / 3. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 7 CSENDESEDJETEK EL Rovatvezető: Dr. Újlaki Ferenc “LÁTTAM AZ URAT . . Édes Atyám! Megígérted hogy: “kiöntöm lelkemet és véneitek álmokat álmodnak, ifj altok látomásokat látnak . . Alázattal kérlek: teljesítsd be rajtam Ígéretedet, öntsd ki reám Szentlelkedet, hogy látomásokat láthassak. — Add meg azt a kegyelmet, hogy láthassalak Téged, Jézusért, Ámen. A Bibliának egyik legnagyobb, drámai erejű, része Ézsaiás könyve hatodik fejezetének első kilenc verse. Ézsaiás, az ifjú próféta, lélekben megrendült. Nagy megpróbáltatás érte. Meghalt Uzziás király. Mintha minden biztonság összeomlott volna. Ebben a lelki megrázkódtatásban látomása van a prófétának: “Uzziás király halála évében láttam az Urat . . A király meghalt. De én nagyobbat láttam, mint a földi király: “LÁTTAM AZ URAT . . . A KIRÁLYT, A SEREGEK URÁT LÁTTÁK SZEMEIM!” “Láttam az Urat — a Királyt — a Seregek Urát — látták szemeim!” “Láttam az Urat” — mondja Ézsaiás és ez a látomás megváltoztatta életemet. Pál apostol, a fogoly, Agrippa király előtt, engedélyt kap arra, hogy szóljon. Életét mondja el. Egyszer csak boldogan tesz bizonyságot: “Óh király, délben láttam az úton ... és nem lettem engedetlen a mennyei látomás iránt . . . hanem hirdetem, hogy bánják meg bűneiket és térjenek Istenhez.” “Délben láttam az úton ... én nem lettem engedetlen a mennyei látomás iránt.” János, a Mennyei Jelenések könyvében: “Láttam uj eget és uj földet . . . láttam a szent várost, az uj Jeruzsálemet, leszállani az égből . . . Isten lesz velük és letöröl szemükből minden könnyet és halál nem lesz többé, sem gyász, sem jajszó, sem fáradság nem lesz többé.” Fiatal férfi volt Lincoln, mikor rabszolgavásárt látott. Nézte, nézte a szerencsétlen feketéket. Szive együttérző szeretettel, majd haraggal telt meg. Keze ökölbe szorult és azt mondotta: “Ha égyszer alkalmam lesz, olyat ütök a rabszolgaságon, hogy összeomlik az ütéstől.” Látomás — és szolgálat! Ézsaiás azt mondja: “Láttam az Urat ... a Királyt, a Seregek Urát látták szemeim.” “És hallottam az Ur szavát: Kit küldjék el és ki megy el nekünk? Mire én így feleltem: Itt vagyok én, küldj el engem!” Látomás — szolgálat! “Délben láttam — és nem voltam engedetlen a látomás iránt.” “Az életem sem drága, csak befejezhessem futásomat, valamint azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól vettem, hogy tanúságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról.” Luthert a wormsi birodalmi gyűlésre idézték. Barátai kérték, hogy ne menjen el. Luther azt felelte: “Ha annyi ördög volna az úton, mint cserép a háztetőn és ha oly nagy tüzet gyújtanának, hogy lángjai az eget nyaldosnák, akkor is elmennék ... Itt állok, másként nem tehetek! . . .” Dr. Schweitzer, kinek most ünnepelte az egész világ a 82-ik születésnapját, még ifjú korában látta a szenvedő, érte meghalt Jézust és még akkor elhatározta, hogy O érte fog élni. Látomás — szolgálat! Láttuk-é az Urat? És látjuk-é az emberi életben levő sok nyomorúságot? Látjuk-é a menekülteket — az összetört otthonokat, életeket? Ha látjuk, halljuk-é Isten szavát: “Kit küldjünk el, ki megy el?” Tudunk-é örömmel, szolgálatra készen így felelni: “Itt vagyok én, küldj el engem?” Jézus küld: éhező világnak kenyeret, sötétségben levőknek világosságot, szenvedőknek vigasztalást, betegeknek gyógyúlást, hideg világba szeretetet, melegséget vinni! Jézus küld, hogy “amennyiben megtettétek eggyel a legkisebbek közül, én velem tettétek meg.” Van-é, lehet-é ennél felségesebb hivatás? A Királyt, az Urat látták szemeim — és nem lettem engedetlen a mennyei látomás iránt. Ő róla beszéltem, az ő szeretetét vittem és a szolgálat végén elmondhatom: “A nemes harcot megharcoltam, a hitet megtartottam — végezetre korona!” “Láttam az Urat — szavát hallottam: Ki megyen el? — így feleltem: Itt vagyok én, küldj el engemet! Ő szólt: Menj el . . .” Uram! Cselekedő meg kegyelmedből, hogy lássalak Téged, napról napra halljam szavadat: Ki megyen el nékünk? És én boldogan azt mondjam: Itt vagyok én — küldj engemet. Uram! Tégy engem a Te békességed eszközévé, hogy szeretetet adjak ott, ahol gyűlölet van, bocsánatot a haragban, hitet a kételkedésben, reménységet a csüggedésben, világosságot a sötétségben, örömöt a szomorúságban. Tégy alkalmassá arra, hogy ne azt keressem, hogy nekem szolgáljanak, hanem én szolgáljak másoknak, ne várjam, hogy engem szeressenek, hanem én szeressek másokat. Uram! Itt vagyok: küldj engemet! Jövök, hogy teljesítsem a Te akaratodat! Jézusért, Ámen.
