Reformátusok Lapja, 1957 (57. évfolyam, 1-22. szám)

1957-02-01 / 3. szám

6

REFORMÁTUSOK LAPJA

A “bolsheviki” orosz szó kisebbséget jelent; de mert ez a parányi kisebbség hallatlanul erőszakos tudott lenni és az maradt mind máig: ezzel a terrorizáló erőszakoskodással megfélemlítette a többséget és uralomra került fölöttük.

A demokrácia kormánymódszere a többségi elven alapúi és az Egyesült Államok ennek az elvnek a betartásával emelkedtek oda, ahol állanak. A többségi elv is elfajúlhat azonban, amint azt éppen a fenti példák felmerülése igazolja. Ezért kell féket tenni a túlkapások ellen, és ezért kell alkotmányosan elismerni, hogy ez a nemzet igenis Isten alatt érzi és vallja magát. Az alkotmány sehol sem beszél a vallás ellen, hanem csak a felekezetek ellen; a vallás tanítását nem az alkotmány tiltja ki iskoláinkból, hanem a mi szörnyű bűnünk, a “keresztyénség botránya”: felekezetekre való széttagozódottságunk. Ha ezt meg tudnánk szüntetni: minden iskolánk azonnal főtantárgyává tehetné Jézus Krisztus tanítását. És ha valakinek ez nem tetszenék: nyugodtan azt mondhatnánk neki, hogy “kívül tágasabb”.

HATÁROZATI JAVASLAT

Magyarország függetlensége érdekében

"RESOLVED, ihat in the opinion of this meeting, the immediate acknowledgment of the independence of Hungary by our Government is due from American freeman to their struggling brethren, to the general cause of republican liberty."

Magyarúl:

"HATÁROZATILAG KIMONDJUK, hogy e gyűlés tagjainak meggyőződése szerint, Magyarország függetlenségének a mi kormányunk által való azonnal elismertetése olyan kötelesség, amivel az amerikai szabad emberek az ő küzdő testvéreiknek és a köztársasági szabadság egyetemes ügyének tartoznak."

E nagyszerű határozati javaslat minden betűje ma is szomorúan időszerű és ma is minden vitán fölül álló igazság. Következésképpen nincsen köztünk senki, aki alá ne írná ennek minden szavát és úgy ne volna hajlandó továbbítani washingtoni kormányunkhoz.

Honnan jön ez a javaslat? Ki írta?

LINCOLN ÁBRAHÁM írta, 1849 szeptember havában. Akkor még csak kevéssé ismert ügyvéd volt Illinois állam Springfield városában, és képviselő az állami törvényhozásban. Nagy lelke már akkor tisztában volt vele, hogy a szabadság egyetemes ügy: a szabadság ellenségei minden szabad embernek ellenségei akárhol is a földtekén.

Nem is volt egyedül Lincoln e felfogásával. Az egész amerikai nép együtt érzett a szabadságáért küzdő magyar nemzettel már 1849-ben is. Ez év nyarán az Egyesült Államok akkori külügyminisztere, John M. Clayton, így válaszol a new-yorki magyarok hasonló népgyűlésének fölterjesztésére: ‘‘Magyarország derekasan megállja helyét ebben az egyenlőtlen harcban;

semmi ok nincs tehát, hogy függetlenségét el ne ismerjük.” Taylor elnök ki is küldte Mann ügyvivőt, de már ez nem juthatott el Magyarországra a világosi fegyverletétel előtt; úgy hogy az elnök szomorúan jelenti a kongresszusnak, hogy “Oroszországnak a küzdelembe való hatalmas beavatkozása kioltotta a küzdő magyarok reménységét. Az Egyesült Államok nem avatkoztak bele a küzdelembe, de nemzetünk érzéseit annak a bátor nemzetnek az ügye és szenvedései egészen a maguk oldalára nyerték azzal, hogy oly hősiesen — bár sikertelenül — küzdöttek szabadságukért.”

Két évvel később Kossuth diadalmas bevonúlása Amerikába. Mint most menekültjeinké. Mily csodálatosan ismétlődik a történelem! És hogy erősödik a két nemzet összekapcsolódása! Száz évvel ezelőtt még csak részvét és elismerés. Azóta egy millió magyar adta ide az életét és minden tehetségét ennek a nemzetnek. A mai magyar szabadságharc már tömérdek áldozatot jelent az Egyesült Államok kincstárára nézve. Ma még csak ezeket a következményeket láthatjuk. Nagyon valószínű azonban, hogy az uj rabszolga-felszabadítás még ezeknél is sokkal súlyosabb feladatokkal fog járni Amerikára nézve.

Azok az amerikaiak, akik ezt a rabszolgaságot lehetővé tették, messze tévedtek attól az úttól, amelyen a rabszolga-szabadi tó Lincoln Ábrahóm járt. Nem látták meg, hogy akik a szabadságnak Európában ellenségei, azok ellenségeivé lesznek Amerikának is mindaddig, amíg ez szabad akar maradni. Pedig ezt is megmondotta Kossuth Lajos itt Amerika földjén: “Szabad Amerika népe, vigyázzatok, amíg nem késő! Az orosz zsarnokság, nyílt erőszakossággal, minden polgári és vallási szabadságot gyorsan ki fog taposni Európából; azután lassabban, megfontolt diplomáciával, rábeszéléssel és arannyal, előkészíti az útat ahoz, hogy máshonnan is kitapossa, a végén mindig csak ugyanazzal az erőszakossággal.” E száz év alatt már megszállotta a föld felét.

— Oh Lincoln Ábrahám! Születésed napján keserves sóhajtás szakad fel szívünkből: miért nincsen most is Lincoln Ábrahámunk! Tiszta látású, mélyen hívő, határozott elszántságú férfiú, akihez fogható nem volt másik sem azelőtt, sem azóta. Pedig mekkora szükségünk volna megint ilyenre! Hogy jóvátegye, mit törpe és hozzá méltatlan utódok elrontottak, akik között olyan is akadt, aki pontosan a Kossuth által megjelölt ellenségnek szállította és szolgáltatta ki nemcsak Európa felét, hanem saját hazája addig hallatlanul virágzott jólétét. Gúzsbakötötte uj hazánkat, oly hathatósan, hogy amikor a réginek az életét menthette volna meg, már nem volt cselekvési szabadsága. Mert a megkötötzött szabadság nem szabadság. Nem ismerné el annak Lincoln. Washington sem. Még Roosevelt Tivadar sem. — Miért nincs igazi szabadságunk?

Hitünk könyve megadja a választ: “ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság.” Ahol nincs ott az Úrnak Lelke: nincsen ott szabadság sem. így hitte Lincoln is: “Nem emberi tanács találta ki, és nem emberi kéz hajtotta végre ezeket a nagyságos dolgokat. Kegyelmi ajándékai ezek annak a Magasságban Lakó Istennek, aki bár haraggal bánt velünk bűneink miatt, mindazonáltal könyörületesen megemlékezett rólunk.”

Hálaadással emlékezünk mi is most a legnagyobbra, kit e nemzetnek adott. És aki egész életével, sőt még halálával is, arra a még nagyobbra mutat, Akinek a hü követése tette őt mi közöttünk a legniagyobbá. — Menjünk hát mi is azon az Úton, aki egyedül Igazság és ezért Élet.