Reformátusok Lapja, 1957 (57. évfolyam, 1-22. szám)

1957-12-15 / 22. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA

Official Organ of ihe Evangelical and Reformed Church . . . Member of Ihe Associated Church Press

Published semi-monthly (monthly in July and Aug.) for the Evangelical and Reformed Church by the Board of Business Management, the following members constituting the Church Papers Committee: William C. Mingle, Chairman; Carl J. Bender, Edward Dirks, Henry I. Stahr, Norman C. Zulauf and Robert C. Kienle, President of the Board, ex officio.

Send all correspondence and subscriptions to: Alexander Tóth, Editor and Manager 55 N. West End Ave. Lancaster, Pa.

Subscription rates: $2.50 per year everywhere; single copies, 15 cents. Remittances should be by check, draft or money order, made payable to the REFORMÁTUSOK LAPJA. — Changes of address can be effected five weeks after receipt of both old and new addresses.

Entered as second class mail matter January 11, 1944, at the Post Office in Lancaster, Pa., under the Act of March 3, 1879. Additional entry at the Post Office in Pittsburgh, Pa. Acceptance for mailing at special rate of postage provided for in the Act of February 28, 1925, authorized June 4, 1938.

MEGFIGYELÉSEK

A szeretet soha el nem fogy

Református anyaszentegyházunk tanítása alapján nem mondhatjuk azt, hogy karácsony, vagy nagypéntek, vagy husvét, vagy pedig pün- köst a legnagyobb keresztyén ünnep, hiszen mindegyik Jézus Krisztus földi életének és megváltói küldetésének egy-egy kimagasló eseménye, fordulópontja. Egyik sem nagyobb a másiknál, mindegyik egyformán magasan fölötte áll minden emberinek, s magán viseli az emberi testben munkálkodó Fiúnak mint a Szent- háromság egyik Személyének a pecsétéit (jegyeit, ismérveit). Jézus Krisztus születése, halála,, feltámadása és mennybemenetele emlékének szentelt ünnepeink érdem szerint teljesen egyformák; mindegyik ünnep Krisztus életének és üdvösséget-hozó munkájának egy-egy külön eseményét emeli ki és állítja be ünneplésünk és Istentiszteletünk középpontjába. Ha Krisztus nem született volna, nem feszíthették volna keresztre; ha nem halt volna meg, nem támadhatott volna fel és nem szállhatott volna fel tanítványai szemeláttára az égbe. Egyik ünnep a másikból következik és éppen ezért mindegyiknek meg van a maga külön jelentősége, ajándéka számunkra. Csak a karácsonyban látni meg a szeretetet és azt nevezni a szeretet ünnepének sem helytálló, hiszen nagypéntek megtörténhetett volna-e Krisztus Urunknak irántunk bűnösökkel szemben tanúsított szeretete nélkül? A kereszten maga imádkozik a szeretet hangján az ártatlan vérre szomjazokért; nagypéntek gyászában csak az emberi harag, gyűlölet, irigység és bosszúvágy a sötét. Krisztus hét szava között egyet sem találunk olyat, mely ne egyeznék meg a szeretet örök parancsával.

Mégis — látszólag a felsorolt érvek ellenére — hadd emeljem ki most karácsonyból azt, amit én csak karácsonyban láttam meg, s amely ezt az ünnepet számomra oly különösen kedvessé, meghatóvá és egyedülállóvá teszi.

Karácsony ünnepére már négy adventi vasárnap figyelmeztetett. De ha nem is hallottuk vagy olvastuk volna, hogy “JÖN”, akkor is készülnénk karácsonyra, hiszen kicsoda közülünk az, aki már hetekkel e nagy ünnep előtt ne gyüjtené a gondolatait, terveit és a hozzávaló pénzt is, hogy szeretteit ajándékkal örvendeztesse meg. Karácsonyt az egymás iránt való szeretet jegyében is ünnepeljük, aminek bizonyítékai a szépen feldíszített karácsonyfa alatt található kedves meglepetések és sokszor a messzi távolból érkezett ünnepi jókívánságok. Azonban mindez annak a fának a gyümölcse, melynek gyökerei nem e világ talajából szívják a gyümölcs édes zamatát adó nedvet, s melynek emberi szem által is látható első bimbója a bethlehemi jászol-bölcsőben feküdt. Ha ünnepeinket a szeretet láthatatlan szemüvegén keresztül nézzük, akkor karácsonyt az ajándékozó szeretet, nagypénteket és husvétot az önfeláldozó szeretet, pünköstöt pedig a SzentLélek adománya által a gondviselői szeretet ünnepének nevezhetjük.

Karácsony ünnepében a Fiú Istennek a cselekedete csupán a testetöltés. Hogy “az Ige testté* lett és lakozék mi közöttünk”, az a Szentháromság Istennek örök tanácsvégzésében eleitől kezdve benne volt, és legékesebb bizonyítéka az Isten irántunk bűnös és engedetlen teremtményei iránt tanúsított szeretetének. Ez a szeretet csodákat művelt már, munkálkodik ma is, és reméljük, hogy a jövőben mindjobban és jobban fogjuk érezni áldásos hatását. Ez és csak ez lehet az alapja a megbocsátásnak, ez és csak ez adhat erőt, hogy a szétszakadozott emberiség egymással szemben álló erői összefogjanak és kéz a kézben haladva tehetségüket, erejüket és tudásukat mindnyájunk boldogabb jövője érdekében közösen hasznosítsák. Csak a szeretet tudja felszántani a köny- nyeket, csak ez ad erőt a szenvedés eltűréséhez és csak ennek birtokában tudunk közelíteni ahoz a felebarátunkhoz, akinek lesütött szemsugarában még mindig a harag lángja ég.

Azonban mindezeken felül van a karácsonyi szeretetnek az a különös tulajdonsága, amely legjobban megragadott engem. A szeretet him-